kihasználván a végre elérkezett nyarat, gondoltam, akkor itt az alkalom, hogy ismét belevessem magam a brinágzásba. a tőlem szokott felleőtlen módon, de hát olyan kis türelmetlen, és felelőtlen vagyok, mint tudjuk. a lényeg, hogy mikor már elhittem az időjósoknak, hogy itt tényleg nyár lehet a 7végén, akkor körvonalazódott a terv, hogy akkor én bizony kiskörözni fogok szombaton, vasárnap meg valszeg nyalogatom a sebeket és heverem kifelé az előző napi sokkot. arra ugyen nem számítottam, hogy ennyire katlan lesz, de azért csak belevágtam a nagy kalandba. meglepően jól ment, igaz zamárdiban, a sound mellett tábort kellett vernem néhány órára, mert addigra már gyakorlatilag rásültem a nyeregre, és úgy általában a bringára. a hangulat jó volt, az arcok nagyok, de hát mit várhatnánk egy ilyen helyszíntől, ahol állítólag az újgazdag ifjúság múletja az időd a szeletelős zenebonákra. én nem igazán törtődtem velük, inkább élveztem az árnyékot, a vizet, ami olyan tiszta volt, hogy már a lépcsőnél is leláttam a kb 30-40cm-es víz aljára, de ezt beljebb is megtehettem. kis pihenő és vagy 7 (!!!) liter víz után, aztán átkeltem a tavon, és nekivágtem a rázósabb északi emelkedős résznek. nem kertelek, a kukimról is patkokban folyt az izzadság, mire megmásztam a meredeket és szépséges veszprémbe értem.

de a teljesítve ismét, most pár hétig nem vágyok ekkora útra. de talán hosszú még a nyár, vagy legalább a bringa szezon, szóva lnem adom fel, kell még egy két ilyen túra, mert kell a mozgás, és a halál közeli élmény.

képeket nem csináltam, merthogy minek, már annyi fotóm van a szépséges balatonról, hogy egész kiállítást lehetne belőle rendezni, meg aztán úgyis csak porosodik itt a gépen. ami van, itten van ni.

a szombati sokkot aztán vasárnap egy laza csopakra való kihelyezett henyéléssel fejeltem meg, ami roppant jó volt, leszámítva, hogy nem nagyon megy már nekem ez az oldalbordátlanásg. én nem értem, régen olyan jó volt egyedül lenni, most meg mindig csak hiányzik ez a vacak innen mellőlem, hogy nem tom, csak legyen itten, éljük meg együtt, élvezzük együtt...

nah, szóval a múlt 7en megdumáltuk a muterral, hogy akkor ezen a 7en eseteleg megint lehetne valami közös program. rájuk zúdítottam egy raklap programlehetőséget, hogy legyen meríteni való. hát választottak. a zirci arborétumra és a cseszneki várra esett a választás, merthogy egy vonalon vannak, meg minden.

én ugyan kérdeztem, hoy a zirci arborétumban én voltam már? mir e persze jött a válasz és a bánkódás, hogy mégis mi a f*sznak kellett bennünket kiskorunkba cibálni jobbra is, meg balra is, ha oylan hülye vagyok, így 32 évesen, hogy azt sem tom, hol jártunk már, meg hol nem :) noh, de a fagyi visszanyalt, mikor egy kedves kitérő alkalmával, és anyánk által felemlített gézaháza okán megkérdeztük nünüvel, hogy ugyan ha már voltunk ottan szintén, akkor ugyan mond már meg, hogy ott mi a bánatot csináltunk. válasz: sétáltunk. nabazd+, hát erre kellene olyan kurvára emlékeznem, hogy a bakonyi rónákon sétáltam 2 évesen, és közben valszeg a pelusba tettem a nehezéket?! :))

szóval aranyköpések - a cseszneki várban élt a költő 1953-ig anyánk szerint - és sok sok nevetés közepette telt anap. estére már úgy lefárasztottak, hogy hazaestem, tus, aztán már le is esett a kobakom.

de tényleg jó volt, szívtuk egymás vérét szokás szerint, nünü is jól mulatott, miután megértettem vele, hogy a bakonyi túrához talán mégsem kellene papucsban jönni, mert az annyira nem kóser cucc oda.

az arborétum nekem nagyon tetszett, oylan angol park jellege van, szép fákkat, tóval, virágokkal, de egy kicsit ápolatlannak tűnik, a nagy halmaz, minhta túlságosan hagynák, hogy a természet tegye a dolgát és szaporodjon, sokasodjon a lomb, meg a virág. mindegy, volt hinte, szóval jó volt :)

a cseszenki vár tavaly már program volt, gomezzel, szóval újat nekem nem mondott, a váron lévő híd még mindig lezárva, az ember aki a jegyet adta, még mindig kedves, és roppant felkészült, ha beszélgetésbe elegyedik vele az ember, akkor vlszeg 3 napig egyfolytában mondja a magáét. a kilátás gyönyörű, mondom a költő még 1953-ban ott volt a várban, és danolt biztos. ezen akkorát nevettünk, hogy a lépcsőn kis híján leestem miatta. de megérte. aztán gondoltam, hogy ne csak egy sima séta legyen, hát megmutatom nekik, a gomezzal bejárt cuha szurdokot is nekik, csesznek határában. ki hitte voln,a hogy ennyire nőből vannak, és nem bírják a túrát - ugye a papucs téma - aztán mégis aláereszkedtünk, és még a nünü sem bírt betelni a látvánnyal.

haz felé egy gyors vacsora a kádárta vendéglőben, ahol a konyha a régi, a kiszolgálás már pocsék.

nagyon jó nap volt, sokat nevettem, de ezeket a nőket hosszú távon én már már nem bírnám elviselni :))

ez a k*ög egy hetet. fúj,fúj, fúj de utálom már. ha ma nem lenne péntek még a szökésre is rávehető lennék, mert a f*szom kivan az elmúlt 5 nappal

noh, de most már aztán pihi :):):) gigalájk

a múlt 7en egy kis lazulgatás, meg nyaralódás volt. nagyon jó volt. de komolyan. vasárnap estétől, szerda estig tartott. ez idő alatt, talán 6 év óta először, hosszabb időre kikapcsoltam a telefont, csak a muszáj kategóriában tartva kapcsoltam be a gépet, és végre kikapcsoltam az agyam. pihentem, alvadtam, ettem ittam, szaunáztam, úsztam, izzadtam, bringáztam, pingpongoztam, szóval élveztem az életet. igazán jó volt, már csak azért is, mert végre tényleg a pihenésé volt a főszerep. és nem voltam ám egyedül. tökéletes volt...

ahogy ott ültél, én ráhajtottam a fejem a hátadra, átöleltelek, és csak hallgattam ahogy veszed a levegőt. aztán elfordítottam a fejem, néztem az elterülő tájat, a nap már rózsíszínűre szinezte a látóhatár végét. ott szerettem beléd megint... szerettem volna nyújtani azt a pillanatot, ülni ott a lesen, hallgatni a szíved dobbanását, megállítani, vagy legalább folyamatosan vissza-visszahúzni az időt, kérni, hogy újra és újra átélhessem azt a csodás pillanatot.

jaj, jó volt ez a 7vége. kicsit lazulni, pihenni, nem sokat kimozdulni, megállni, gondolkodni, feltőtltődni, mérlegeni.

aztán tegnapra anyás napot hirdettem, hogy a nyárra ezt is letudjam. tulajdonképp gyereknapi is lehtne, de ezt 57 évesen már nem merném mondnai :)) szóvala program szigligeti vár, melyet már mindketten jól megakartunk lesni, meg bejárni, megnézni, miegymás, aztán áztunk egyet hévízen. nos összességében a vélemény és a nap ötös, bár estére már kicsit elfáradtam, hogy anyánk reggel 9óta gyakorlatilag egyfolytában lökte a szavakat. bár nem, a szaunában volt 3 - talán 5 is - szabad perc, nem is értem mibe mélyedhetett bele, hogy abbahagyta  csacsogást. elnézést is kért, mondván, hogy neki nincs kivel beszélgetnie. nem akartam a témát feszegetni, hogy mer nekem kivel van? :D nem mintha igényelmén, akitől meg igényelném... nah, azt hagyjuk is inkább!

szóval szigliget, 700,- Ft volt a belépő, amiért körbejárhattuk a várromot, olvasgathattuk a kiírásokat, aztán meg ünnep lévén egész napos jó kis kultúrális kavalkád volt. mi az első bandát tekintettük csak meg, mivel ugye nem egy fordulós volt a nap. de megérte. dobos csávók, kicsit nekem focivb hangulatú dobrepertoárral, meg 3 kisjány, akik előttük vonaglottka, szambatáncosokat imitálva. az egyik még el is ment volna annak, meert a kinézete is totál brazil volt. valszeg a teljes klán brazil szurkoló lehetett, mert zászló is volt az arra alkalmas dobokra aggatva, meg a pólókon is. valszeg gomez elélvezettt volna a látványtól, amit anyánk meg is jegyzett, szintén roppant jó megfigyelőképességéről tanubizonyságot téve. ezután még musical, meg kardvívás, meg mindenféle csudajól hangzó programok voltak, de mink azt már nem vártuk meg. ellenben maga a vár, és főleg a csodás balatoni panoráma, a rendezettség, a fogadtatás nagyon jó volt. élveztem, jól éreztem magam.

nah, ez hévízről már nem mondható el. egy város, ami ha jól tudom ma is a második "leggazdagabb" vásárlóerő tekintetében, még az sem engedheti meg magának, hogy ilyen unott, és kimondom bunkó alkalmazottakat vegyen fel. ezek az emberek belőlem és értem élnek. nyílván nem vágyok arra, hogy nyelvcsapásokkal illessék az alvázamat, vagy méz csordogáljon a szájukból, ha kinyitják, de ha az folyik, ami tegnap folyt, ki se nyissák. mintha én volnék őrétre és nem fordítva. mintha én tennék neki szívességet, hogy megtisztelem, és kifizetek egy rakás pénzt, és még kérdezni is merek. nah, mindegy, valszeg a hévízzel való előítélet is közre játszik, de nem jó szájízel távoztam ismét. régebben a nem tom én milyne fürdőben - pedig anyánk vagy 6szor elmagyarázta - már voltunk, az is siralom volt. de ez itt szintén. 4 órára 3500,- ft/fő. ez még azt mondom ok, bár máshol ennyi pénzért egész nap lubickolhatok a földi jóban, és miegymásban, itt még egy tetves törölközőért is nekem kellett "könyörögnöm". példa: kitéve a tábla, hogy mit tom én miért +2 óra vellness jár. megkérdezett erről anyánk 3 ott dolgozót - sertepertéltek, névtáblájuk volt, meg látszott, hogy nem fürdővendégek - hát egyik sem tudta :))) nah, ez a személyzet. ezeken túllépve viszont én jól éreztem magam, meg félelmem legyűrve, a mindenféle vízi szörnyektől, meg hínároktól, miegymástól körbe is úszkáltuk a tavat, megnéztük a szép kis nyíló vizirózsákat is, szóval egész kellemetes volt. 8 körül estem haza, akkor már csak bambultamegy darabig, azt leesett a kobakom.

nah, hát ez votl, így volt, és mondhatom jó volt.

nem, nem utazásügyileg, vagy ilyesmi. lelkileg vagyok holdkóros. vagyis nem vagyok az, hanem eltelt egy kicsit a puttony, az elmúlt hetek, hónapok eseményeivel, és már nem bírom magmban feldolgozni, már nem bírok nyelni, emészteni, magamat vádolni, és marcengolni. egy kicsit most ki kell magamból adnom a mérget - no nem ide, mert az titlva vagyon - egy kicsit el kell gondolkodnom, hogy jó e az irány, hogy akarom e ezt az utat. hogy őszinte legyek azt hiszem vegetálás van. állandósultság, és fásultság. szerelem van, de idealizált szerelem. szenvedek, vágynék, átölelnék, megmagyaráznék, átkarolnék, ülnék, feküdnék, beszélgetnék, komondanék, meghallgatnék, elgondolkodnék, fogadalmat tennék, kinyitnék, hogy lássa, hogy mennyire szenvedek, hogy lássa, hogy érte, miatta vannak dolgok, amik felett elsiklik, amik neki semmik, amiket ő nem vesz észre, amik attól félek, hogy megint ablakon kidobott pillanatok, percek... megtehetném, de sajnos már túl rég óta azt látom, hogy vegetálunk, állandósulunk, fásulunk, nyomorgunk.

nem "véletlen" húztam ÉN meg erősebben azt a féket, adja az élet a pofont. szólt is:  - hé paraszt, ma orra esel, holnap már ennyivel nem úszod meg, ha nem veszed a jelet!- üzente. és nekem erőt kell vennem és vennem kell a jleet, hogy sorvadok, hogy sorvadunk, bele a posványba, a szimbiózison túli élősködésba, amikor már az inda nem csak karónak használja a fát, hanem közli vele, kisapám te itt már nem szükséges vagy, hanem a haszon maga.

gondolkodok, rágódok, hátha úgy tudom tállni a dolgot, hogy végre utat találjon, lelket érjen, és megértést.

márt terveztem írni ide, de most inkább nem írok, mert indulatos vagyok, azt megint csak a sértődés lesz a vége a dolgoknak. legyen elég annyi, hogy kicsit a f..szom eltelt.

a 7végén elvoltam bringázni, persze a szar fékeket még mindig nem csináltam meg, szóval ennek eredményeként, meg a bámulásé is, akkorát zakóztam füreden, hogy öröm lehetett nézni :) a legszebb, hogy minden ok nélkül álltam rá - ráadásul - az első fékre. egy majdnem szaltó és hatalmas pofára esés lett a vége. az eredmény, hogy a lámpa leszakadt, a kilóméteróra vezetéke szintén, kormány elment a helyéről, lábaim már feketék, remélem nem az üszöktől :) a pláne, hogy ugye nincs és nem is akartam kinek szólni, így aztán haza is tekerhettem. jó lecke volt, vasárnap ki sem keltem az ágyból, inkább olvastam, meg pihengettem, a 100 fokban :S

nah, visz lát

jaj, ez a 7vége nagyon jól sikerült, 1-2 nem várt bakit, durcit, miegymást leszámítva. de legláabb van még remény :)

a helyzet, hogy nem igazán van már gyomrom a vv-ből kibukott alkoholista újabb tündökléséhez, a tv2 meg már hónapok óta nem tud mit felhozni aziránt, hogy felkeltse az érdeklődésem, így aztán a héten több estét is azzal töltöttem, hogy a királyi tévén követtem a juroviziós dalfesztivált.

természetesen nálam is személyes kedvenc kati, akit volt szerencsém személyesen is megismerni, és elmondhatom, hogy nála tündéribb nőt nem sokat vetett elém az élet még, főleg aki meg is tehette volna, hogy elszálljon magától a hejde hamar jött siker okán.

a lényeg, hogy nálam kati mellett a következő csapatok férnek még be,  a következő sorrendben:

a születésemnek napja, így aztán csaptunk egy görbébb estét. de nem fussunk ennyire előre, mert ami ennél sokkal jobb volt, a 7vége. pontosabban a szombat. már azóta készülök, hogy leírom, ha másért nem is, hát hogy néha felidézzem és átéljem ismét.

a lényeg, hogy szombaton reggel korábban keltem - nem kérdezni, miért, nem tudom ugyanis - a lényeg, hogy felkeltem és eszembe jutott, hogy milyen rég csaptam egy olyan napot, amikor csak én vagyok, amikor egy kicsit magam lehetek, a gondolataimmal, a képzelgéseimmel, a saját hülyeségemmel. tudom, hogy ez hosszú távon nem működik, mert lássuk be, nem vagyok elviselhető személy. viszont most úgy gondoltam, hogy hoszú idő óta először igenei kell egy nap nekem. úgyhogy szépen okosan felöltöztem, és besétáltam a városba, kicsit nézegelődtem a bótokban, találtam is nagyon jó kis tornacipőt, meg rövidnacit, de aztán nem vettem meg. igazából egy bizonyos helyre akartam volna menni, de persze nem volt nyitva, mert miért is volna :S

viszont mily meglepő, épp szombaton volt gizella nap alkalmából kirakodó vásár az óváros téren. na azt gyorsan, de figyelmesen átfutottam, hogy magamba szívjak egy kis embergyűlöletet ismét. aztán megleptem magam egy mekis reggelivel, amit hosszasan ülve, kényelmesen töltöttem el. hazasétáltam, majd felpattantam a bringára és lekerekeztem füredig, + vissza. szakadt rólam a víz, ugye-ugye a kurva téli zabálások megtették hatásukat.

este még egy laza filmnézés.

hát kell ennél több?

de k***va régen jártam már erre. az elmaradás oka, főként az eseménytelenség, no meg a lustulat is, merthogy eléggé sokminden történik mostanság itten ahhoz, hogy csak úgy legyen időm felszaladni, azt valami értelmeset a jövő netnemzedékének hagyni, mint olvasni, vagy röhögni valót. hát szóval a dolgok jönnek + mennek, ez élet zajlik. majd egyszer ha lesz valami tényleg olyan, hogy érdemes mondani, jövök. most robogok tovább.

visz lát

de miutzán kifejezetten a lelkemre lett kötve, hogy nehogy merészeljek firkantani a blogba, így aztán nem teszem.

viszont vettem űberszekszuális majdnem rózsaszín pólót, és tényleg jól áll nekem, ha nem csak a megszokott "szürkében" nyomom. buzis? és az + ki a faszt érdekli.

amúgy + elkezdtem olvasni a mestertől az alkimistát. az mennyire egy nagyon k..va jó könyv. reggel mikor még aludt, egy kicsit néztem az édes pofáját, mikor hajlandó volt 2 másodpercre felém fordulni, aztán jobb dolgom nem lévén, csörömlöni meg nem akartam, nehogy felébresszem, hát lekaptam a polcról, hogy akkor beleolvasok. azt mire oda értem, hogy nem az olvasás volt a program, hipp-hopp a nyolvanvalahányadik oldalnál jártam.ez a könyv is a nekem szól kategória. remekmű.

meg még annyi minden történt a 7végén, de nem írhatok. MEGTILTOTTÁK...

az épp aktuális rettenet :)

persze ezt nem úgy értem, hogy ronda, inkább olyan annás. van még talán valaki aki emlékszik a karácsonyi lapra, az olyan randa volt, hogy egy álmatlan éjjelen nem bírtam ki, hogy ne szenteljek neki egy bejegyzést. hát a húsvét is közeleg, drága anna barátnőm meg úgy döntött ismét határokat döntöget a giccsizmusával. íme az eredmény, szigorúan erős idegzettel és 18+ karikával XD

nagyon kis rafinált, mert össze is lehet hajtani, az átlóknál, illetve a bari körvonalánál, szóval igazi kis nyúlügyi giccshalmazzá aplikálható....

köszönöm nusika, már kezdtem reménykedni, hogya karácsonyi volt a leggiccsesebb lap, szép angliában, de látom, a nyúlról sem feledkeztek meg!

telepedett rám, az elmúlt néhány napban. pedig hétfőn reggel még nem volt semmi bajom, igaz kicsit kába voltam, mint egy átmulatott éjszaka után. igazából hazafelé vettem észre, hogy jobban kell figyelnem a vezetésre, nehogy leessen a fejem a helyéről. tuti valaki megwoodozott, hogy a lelke sorvadjon el. vagy nem tudom mi van, de mintha a testemből kilépve szemlélném magam. árnyék lettem. és nem jó árnyék. olyan árnyék, aki azt kattogja a fülembe, mint  valami kibaszott felhúzós cucc, hogy szar vagy, szar az életed, szart sem érsz, miért nem lépsz le és hagyod a francba az egészet, hagysz itt mindent, ezt a sok szart, a napi gondokat, és kezdesz végre élni? meddig akarsz még a saját életed mellékszereplője lenni? meddig áltatod még magad, hogy elégedett vagy, hogy szerencsés vagy? megvan mindened, az igaz, csak épp semmid sincs, ami elégedettséggel vagy jókedvvel töltene el. monoton, egyhangú, szar az életed. munka, otthon, alvás, azt a lemez előről. ennyi erőből kómába is lehetnél, ennél az sem lehet statikusabb. hol vannak az álmok? hol van az az ember, aki alig várta, hogy bevegy e a világot, hogy menjen amerre a sorsa viszi? hol vagy te magad ebben a körben? hol leszel 5 év múlva? vagy hol leszel holnap, ha így folytatod? miért vagy egyáltalán, ha arra sem vagy képes, hogy legalább ezek közül egyre válaszolni tudj? mi a faszt keresel még itt egyáltalán? miért lopod az erőt, az életteret, a levegőt valaki olyan elől, aki használni tudná azt a sok jót és pozitív dolgot, amit a sors a kezedbe adott, de cseszel vele élni? miért nem állsz ki magadért, az életedért, a sorsodért soha? miért?

hát így vagyok én + az árnyék mellettem. jóban vagyunk... nah, persze!

és akkor amit fentebb említettem, vagyis a szél munkája. az erős széleben a természet úgy gondolta megmutatja gyilkos hajlamát és természetalakító erejét is, csakhogy lássa az ember, hogy nem feltétlenül ő az úr. a tisztáson, ahol talán negyed órával fotók készültek rólunk is, egyszercsak hatalmas reccsenés, majd kongó, erőteljes robajjal, gyökerestől fordult ki egy fa, épp a piknikezőhelyre zuhanva.

minden szempontból ez volt az elmúlt időszak egyik legjobb 7végéje. nem mellesleg, a helyet ugye beválaszották a 7 természeti csoda közé is, tehát még egy indok a címre.

„Magyarország hét természeti csodája”

 

 

 

• Víznyelők
• Barlangok
• Kiemelkedő kövek
• Mély szurdokvölgyek keletkeztek.

az amit ma mondtál. nem azért mert fáradt vagyok, vagy mert hiányzol (pedig dehogynem hiányzol; dehogynem vágynék csak úgy a nyakadba hajolni, és beleszagolni a bőrödbe, érezni, fújtatni a füled mögötti érzékeny részt, hogy kissé megremegve tolj el magadtól), sőt azért sem, mert nem érteném a viccet. kifejezetten jól lavírozok az irónia, cinizmus és szarkasztikus humor síkjain. valamennyire ismersz már, tudod jól, hogy értem és magam is gyakran haszálnom ezeket a formulákat. de ma valahogy ez őszintébbnek tűnt, mint a pénteki öröm - amit én nem neveznék ugyan annak, de ez más tészta. Ha nem ismernélek azt gondolnám, hogy talán oylan vagy, mint én, és Te sem szereted, sőt kifejezetten rühelled a meglepetéseket, az ünnepeket, és a hasonló szarságokat. de épp azért mert ismerlek, tudom, hogy TE épp fordítva vagy. Neked egy ünnep, az ünnep. Egy köszöntés egy fontos gesztus. TE észben tartod, hogy ki és mikor köszönt fel, mikor ír, vagy küld egy lapot, miegymás. én erre a gesztusra készültem, eljátszottam magamban, hogy mennyire fogsz örülni, hogy milyen boldog leszel, hogy megleplek, várakozásod ellenére is! többedszerre derült ki számomra, hogy sajnos ezek a meglepetések lehet, hogy magamnak meglepetések, Te csak egy távoli, külső szemlélője vagy ezeknek az eseményeknek. kicsit szánalmasnak érzem magam ilyenkor, kicsit megfeneklettnek. de nem is ez a lényeg. a lényeg, hogy nem esett túl jól, az amit ma mondtál...

tegnap este volt az, amikor a tettek mezejére léptem úgy komolyan, és elszaladtam futni, aztán meg lazítani egy kicsit. nem mondom, hogy nem szakadt ki a tüdőm, mert akkor ferdítenék, azt meg minek, hadd nevessen a tisztelt publikum, nem baj az :)

szóval a tegnapi nappal hivatalosan és most már végérvényesen beköszöntött a nyári szezon, mert én tegnap nekiláttam a szokásos évi zsírolvasztásnak. ugyan néhány hete már írtam, hogy komoly és drasztikus fogyókúra került terítékre, de azért botladozások és rommá zabálások voltak, így csak néhány miliméter faragódott le. túl komolyan sem vettem a dolgot lévén még a tél azért hagyott nyomot maga után, meg a futószerkó sem volt még frissítve. ha valaki nekem azt mondja, akár pár hete is, hogy én abban a testretapadó cicanaciban fogok futkorászni, ráadásul nem pályán, ahol a helye a hozzám hasnló zsírdisznóknak, hanem a népek riogatva, az szfaltot rengetve, közterületen, hát a pofájába röhögtem volna, de olyan jó ízűt, hogy attól minimum vagy 6 dkg rám cuppant volna - mert mint tudjuk a nevetés hízlal, elvileg. no, de az egyik fantasztikus és kurva drága helyi sportbirodalom olyan vonzó árat diktált, hogy azt már én sem hagyhattam figyelmen kivül. ráadásul ez a cucc jó lesz bringázni is, amig be nem tör a 600 fok, és rólam az első pár száz máter után, már patakokban nem folyik a lé lefele. ha meg már futni is csak félmeztelenül lehet, vagyis az ocsmány testem nem takarná semmi, így aztán láthatóvá válha, hogy nem épp az én testtemre találták ki ezeket a cicanacikat, akkor meg veszek fel 1 rövidnacit, azt olyan szekszuális leszek, hogy csak na.

különben meg hozzáteszem, hogy pont leszarom ki mit mond, gondol. a lényeg,hogy tegnap este szaladgáltam, és ma is fogok, mert jól esik, azt kész

nagyjából ezzel tudnám lerni az elmúlt néhány napot. nem akarnak összsjönni ezek a 4 napok manapság. a múlt héten vagy 75 fok volt árnyékben, most meg a tajga lihegett a nyakamben. pedig én bakonyi túrát terveztem. én nagy sétákat terveztem. ehelyett rohadás lett a 4 fal között. ami nem volt ugyan rossz, mert jó volt a társaság, de akkor is, már a pöcsöm tele, hogy itt ez a retkes 4 nap, azt nézhetem  tapétát, meg a korházzöldet, a medencekékkel vegyítve. kicsit élni akartam, kicsit nme itt lenni, kicsit kimozdulni, kicsit élményeket gyújtani, kicsit nem a megszokott monotom, jópofizást, felfekvést a sok heverészéstől, meg unalmat, hogy megint a szokott dolgok, a szokott módon. pedig volt ám benne jó is, sőt túl sok is a jóból, mert kétszer is jó volt. holott én már erről rég lemondtam, beletörődtem, hogy az a dolog tabu, hogy azt a dolgot már nem fogom csinálni, legláabb is, amíg ez a felállás van. és megmondom őszintén, hogy már egészen jól levoltam nélküle, sőt kezdtem rájönni, hogy análkül is milyen jó lehet, ha nincs minden igány kielégítve. szóval nekem már nem hiányzott, de aztán egyszer, sőt nem sokkal kéőbb még egyszer volt és akkor azt gondoltam, hogy hejj a fenébe, be csudaságos dógom vaan. na aztán a sors a tegnapi este vissza is kérte, ami jár neki, úgyhogy most itt ülök a változatosság kedvéért é a faszom tele az egésszel megint. leírni már nem is írom, mert egyre többen olvassák a blogot, és mert tegnap megkaptam, hogy ugye szabika - utalva arra, hogy a cukkerman, mielőtt nemtudommenyimillárdot keresett a fészbúkkal, lepicsázott 1 csajt a blogján, amit ugye nem cerkável írnak, kvázi ott rohad az idők végezetéig. vagy amíg nem törlik a bejegyzést. mindegy, a lényeg, hogy a tegnap este, aztán a ma reggel betett megint., szóval a megelőző 4 napot úgy húzta le a klotyón, hogy nyoma nem maradt. legszívesebben a faszba elmennék, azt vissza se néznék, nem törődnék senkivel, csak mennék bele a vak világba, azt nem foglalkoznék senkivel és semmivel. mennyivel könnyebb, ha az embernek nincs kivel, mivel foglalkoznia, mennyivel sivárabb, de egyben gondtalanabb is az élet akkor. pedig én igyekeztem megint, megtettem, ami tőlem telik; persze az nem sok, tisztában vagyok én azzal, de akkor is kicsit több járt volna talán. mindegy, megint egy ablakon kidobott nap, megint egy felesleges időtöltés. pedig milyen szépen indult... elkurtuk.

bár nem hivatalosan, de kijelentem, meg kezdődött az idei kerszezon. olyan kurvára érzem mér most, hogy holnap vért fogok izzadni az izomláztól, hogy előre borogatnom kellene magam :) ugye a paraszt + a szántás esete.

szóval a lényeg, hogy nem csupán légből kapott dolog volt, akkor kertre magyar, hanem irányított parasztkodás esete forgott fent. a szentéletű meghagyta, hogy ha kell valami vasárút elvinni a kertből, akkor legyen kipakolászva a kerítás elé. nos, nálam volt 5-6 vashordó, mindegyik tele komposzttal, vagy épp nem azzal. nos a komposztos résszel nem is volt gond, de a téma nem erről szólt, hanem azokról a hordókról, amikben nem a komposzt volt :S baszki, 5 év alatt felhalmozódott annyi szajré, hogy 3 órán kereszül mertem a szart a hordókból, aztán hordtan szét a kertben. a legnagyobb gondot azok a dolgok jelentették, amik egy kicsit már régóta érlelődtek a hordók súly alatt. még szerencse, hogy viszonylag elszeparált a kert, így nem halhatták, hogy konkrétan majd beszartam az erőlködéstől, olyan kurva nehéz volt 1-1 hordó, hogy hangos erőlködéssel sokadszori próbálkozásta tudtam csak feldönteni egyáltalán. de hős voltam, úgyhogy hordók kiürítve, a kerti szezon ezúttal hivatalosan megnyitva. én meg holnap majd 4kézláb mászok vaglszeg, mint aki bekakilt :)

az volt a helyzet, hogy azon az osztályon dolgozó kolléganő -akiről a karácsonyi fergeteg céges party-in kiderült, hogy az osztályát rég megszüntették - rendelt korábban egy sportdirect nevű, általa überfasza helynek tartott oldalról. nah, ezen felbuzdúlva, és a későbbi károkat nem sejtve, jelezte ezt felénk vagy 2 hete, hogy akkor talpra magyar, hí az anglikán rendelős oldal. mink meg mint a marhák, bedőltünk, azt szóltunk is 1-2 embernek. a mérleget pontosan nem tudom, de vagy 100 termék és közel 200ezer forint.

a rendelés aztán több idegsokk közepette péntek éjjel, szombat hajnalban le is lett adva. persze jó magyar szokás szerint nem jól megadott email címmel, így aztán kis közbenjárásomra megírtuk hétfőn, hogy akkor bocs, magyarok vagyunk, ott a balkán szélén, középütt, akit trianonban alaposan megszívattatok, és bár 20 éve vagyunk mink is demokrácis, meg épp azon agyalunk, hogy akkor most magyarország, vagy magyar köztársaság, mert amúgy a kolbász már kerításből és jobb dolgunk nincs, hát az elmail címet még nem tudjuk helyesen megadni, mert annyi és olyan van :)

ezek után, én pusztán csak viccből, minden alkalommal, mikor ancsikát a szél erre fútta megkérdeztem: hol tart a rendelés? egy olyan választ kaptam erre még hétfőn, hogy valahol a szélfútta angliában vesztegel a pakk. ma reggel ismét kedveskedve - éskomolyan nem érdeklődve, mert mondjuk pont leszartam azt az 1 cipőt, amit 5.000,- ft-ért rendeltem - megkérdeztem: hol tart a rendelés? XD

- pont ott! - hangzott a válasz. (és ebben a válaszban benne volt minden, az utálat, a lenézés, a mindjárt eltiporlak) - persze barátilag, nem vérkomolyan!

majd 10 perc múlva csörög a telefon, izgatott női hang: bazd meg, megjött a cucc, szólj a többiek is, gyertek átvenni.

noh, ez lett a kipakolás eredménye:

tehát a megrendeléstől számítva 3 munkanap alatt fél európát átutazta a rengeteg szajré. rendeltem már cuccot, volt hogy országon belül nem jött meg ennyi idő alatt. ennyit erről, csak ajánlani tudom mindenkinek.