tudom, igen, hogy bunkóság, meg minden, hogy nem használok, kis + nagybetűket, hogy a neveket is kis betűvel írom, meg amúgy is bunkó vagyok, hogy milyen má', amikor szinte egy barokk körmondat az egész idefirkálmányom.

és?

nekem ez így (is) tetszik. a saját nevem is rendszeresen írom kis betűvel. nem azért mert lusta vagyok lenyomni a billentyűt, hanem mert csak. jah, nem így: CSAK. he-he, le tudom nyomni...

szóval, tegnap nem melóztam. már előre örültem, hogy nem kell bejönni az akváriumba, nem kell itt ülni 10-12 órát, és kalapálni a gépet. helyette nyuggerkedtem egyet. reggel elloholtam szemészetre, kontaktlencse csere okán, aztán mentem a terembe futni. olyan hetyke kedvem támadt, hogy nem kocsival, hanem sétálva mentem. a szar majdnem belém fagyott, de jó volt kicsit sétálni, emberek között lenni, ami nálam:

1) nagy szó,

2) igen ritka alkalom.

gondoltam, ha délelőtt megyek, csak nem lesz senki a teremben, tudok egy nagyot futni. Persze, hogy az egyetlen működő futópadon valaki rohangált. sajnos amilyen hideg van, szabadban már nem tudok futkorászni, ezért járok terembe. noh, mivel azonban a súlyzók, és egyéb szarok engem soha nem érdekeltek, nem is használtam soha ilyen gépeket, leblokkoltam egy pillanatra és már azon voltam, hogy feladom, és átmegyek egy másik terembe. aztán gondoltam, nem lehetek ilyen hülye, ha futni nem is, bringázni még lehet. igaz, a szerda a spinning nap, de mindenképp mozogni akartam, így tekertem bő 40 percet. a víz ömlött rólam, noh,nem úgy ahogy spinning edzésen, de azért csavarni lehetett a pólómból :)

edzés után haza, kis főzés, liza (róla már írtam, keresd vissza,ha érdekel kicsoda) szeretgetés, aztán belevetettem magam a következő RST könyvbe. nem lövöm el a poént, mert hosszabban szeretnék írni a szintén rekord idő alatt kiolvasott túl szép, és a mostani fogadj el című könyvekről, egy kicsit nagyobb anyagot. szóval a lényeg, a lényeg, közel 200 oldal, vagy 2 liter menzás féle tea, és olvasás, a csendben, nyugalomban, bekuckózva a kedvenc fotelembe. ha kb. ilyen a nyuggerélet, alig várom azt a röpke 30 évet, ami még vissza van addig :D

ez a menzás tea, ha olyan olvas(na), aki nem y generáció, vagy előtti korból való, kvázi k**va fiatal, egy hatalmas talámány. én még az életben nem találkoztam olyan emberrel, aki ezt ne erősítette volna meg. érdekes, hogy néha a leggagyibb dolgok a legjobbak. ez a te konkrétan forró cukros víz, némi pisire emlékeztető színezettel. sztem az lehet, hogy egy üstnyi (ha jól emlékszek vendéglátós koromra, akkor 120l-es volt a kisebb) forró vízbe belelógatnak 3-5 sima fekete teát tartalmazó filtert. azt áztatják hetekig, meg hozzáöntenek ipari mennyiségű cukrot, azt csá'. valami bazi finom, utánozhatatlan, otthon, anyukák által kivitelezhetetlen, pedig a kedves mama főztje mindenkinek a legjobb talán. szóval kb. ilyet főztem, aztán 11-ig olvastam.

közben persze miniszüneteket tartottam, hogy ne legyek mohó és lassabban fogyjon a lap, mert előre félek, hogy mi lesz, ha ezt is, meg a harmadik létező RST könyvet is felfalom. ez a baj ezekkel a könyvekkel. rákattanok a témára, az íróra, aztán amikor elfogy, akkor meg állok, mint egy kuka és nem találom a helyem a könyvespolc előtt. és az most, a jelenlegi állapotomban pláne nem lehet opció. tévé nem köt le, ha olvasnivalóm sem lesz, félek, hogy megint bedepizek a dolgokon, és az elmúláson.

már tényleg szánalmas, mennyire nem tudok továbblépni, hogy mennyire őt keresem minden ostoba és szánalmas társkeresési próbálkozásban...

majd jövök

visz lát

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.