Ma olyan népszerűek ezek a váltások.

Ki nemet vált, ki pártot, ki szeretőt, társat, kutyát, macskát, tyúkot, stb.

Én végre elhatároztam és egy szlovéniai kiruccanás alkalmával, kihasználva, hogy nem lesz ordítás, meg kurvaanyázás, merthogy 60 másik faszi meg nő előtt csak nem lesz, beadtam anyának a dolgot.

Igazság szerint, így 1/2 lábbal a sírban a negyedik X előtt, leszarom, meg amúgy is mindig mondtam, hogy rühellem, ki nem állhatom, gyűlölöm, ha lehetne benzinnel fellocsolnám, felgyújtanám, és sóval behinteném a nyomát is a nevemnek. Ettől függetlenül gondoltam, hogy elmondom neki, mégiscsak az anyám. Persze szofisztikáltan ugyan, de kibukott.

De a lényegen nem változtat, leszámolás a nevemmel, elkezdődött :)

Amúgy, ha már említettem, ez a szlovén cucc nem volt egy nagy dobás. Az a szitu, hogy anyával, meg nünüvel néhány éve kitaláltuk, hogy mivel mindenkinek, mindene megvan, felesleges szarokat meg főleg én nem cibálok be az életembe, vagy a kéglibe, inkább adjunk élményt egymásnak.

nah, most az volt, hogy anya nagyon megkívánta ezt a szlovéniába megnézni az orchideafarmot, meg az enegriaparkot, meg a tavat mellette, nününek meg névnapja, születésnapja, nekem meg születésnapom van/volt/szel. így aztán jó gyerekekhez méltóan mi meg azt választottuk, hogy akkor oda menjünk. így mi is jól jártunk, anya is megkapja amit akart. de hát ez azért nem egészen az volt, ami úgy nagyon megérte volna. kezdem ott, hogy siófokon felszálltunk a buszra, leültünk, azt jött a faszi, hogy akkor mit kell fizetni. hosszas baszakodás után befizettünk fejenként 20 eurót a fakultatív ebédre, mert ezt már nem engedtük, hogy anya fizesse. Nem mondom, hogy szar volt a kaja (pedig de), de azért ennyi pénzből egy-két hétig főznék itthon, ha főznék. hideg hús és köret, íztelen étel, nyomorgó 60 ember, stb-stb.

az orchidea farmon konkrétan azokat az orchideákat láttuk, amiket meg lehet venni, maga a bázis, nem látogatható, egy lesötétített üvegfalon keresztül megnézheted a mittomén hány millió virág 1%-át. totál nem kamu, egy trópusi féle kertben vitt minket végig egy magyar kislány, az oldalára szerelt bt hangszóróba beszélve. én a sor végén konkrétan semmit nem hallottam, látni meg ennek a hatszorását láttam az ősszel a bécsi kastélykertben 9 euróért, és abban a kaktuszház is benne volt.

de legalább nem voltunk itthon, jól mulattunk kb. és az energiaparkban átélhettem az izek, imák, szerelmek azon meditációs jelenetét, ami alatt a fantasztikus julia megtanulta kikapcsolni agyának azon szeletét, ami a szúnyogcsípésekért felelős. engem amúgy is szeretnek ezek az ízeltlábú ostoba bogarak, hogy mi a faszomnak kellenek ezek és miért nem pusztulnak ki a gecibe a delfinek, cetek és egyéb sokkal hasznosabb és szebb állatok helyett, de itt szinte rajzottak és 5 percet nem tudtam ülni nyugton miattuk.

szóval váltok. Nevet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.