És akkor, hogy bizonyítsam, mennyire komolyak a szándékaim, íme egy extra bejegyzés mára.

a nyaralódásra egy könyvet cibáltam el, mondván, ha többet viszek, sem látszok majd műveltebbnek, és lássuk be, nem is vagyok az a gyors olvasó. ezt mondjuk nem szégyellem. nekem nem ment az, ami másnak csípőből, hogy elkezd egy - vagy akár több (ezt mondjuk sosem értettem, hogy nem veszik el a történetek, szereplők tömegében?) - könyvet, aztán le sem tudom tenni. vagyis így voltam/vagyok, úgy értem, hogy 1-2 nap alatt kiolvasni egy könyvet, legyen az bármilyen saláta vékony is. nekem ott kell lennem, meg kell élnem a könyv minden betűjét, a szereplőket, a történetet, le kell ásnom magam az íróig. hogy lássam, amit ő látni vélt, hogy megéljem a sajátomként a "meséjét". nos, ezért is, meg azért, mert elterveztem, hogy Velencében, ha eltévedek, akkor leülök egy fagyival, vagy valami kajával és olvasni fogok. ez mondjuk nem jött össze, mert úgy elsétálgattam és eltátogattam a számat a város megint új, eddig még fel nem fedezett zegzugain, hogy a hajó már bent állt a kikötőben, mire visszaértem.

a lényeg, hogy a címben is szereplő könyvet vittem magammal. a csodálatos szerző Gayle Forman (http://gayleforman.com/) Ha maradnék című kisregénye, mert szerintem a köszönetnyilvánítással, tokkal vonóval kétszázhetvenvalahány oldal nem több kisregénynél, lebilincselő és fantasztikus olvasmány. a molyon ( www.moly.hu) kutakodtam, keresgettem, mikor rábukkantam az ifjúsági regények között előbb a csak egy napra, aztán be is oltottak a csajjal. arról a könyvről már firkáltam, a második kötet is nagyon jó volt, ott a srác kalandozását, a keresését és a majdnem feladást írta meg Forman.

a mostani történetben, amit olyan gyorsan fogyasztottam, még akkor is, ha le nem tudtam venni bámuló tekintetem a csodás tengerről és a képes voltam órákig csak ülni, szénné aszalódni a napon, csak, hogy magamba szívhassak minél többet a tengerből, a morajlásából, a víz habzásából és abból az iszonyat energiából, ami felszabadult általa bennem, szóval még az én tempómban is bajosan gyorsan fogytak az oldalak. Félő volt, hogy olvasnivaló nélkül maradok az utolsó napokra. tényleg magával ragadott a történet. a lány sorsa, aki egy baleset következtében abszurd módon, lehetőséget kap, hogy menjen, vagy maradjon. választhat, hogy itt akar maradni, vagy inkább megy a sajátjai közé és hátrahagy mindent, ami addig volt. Jó, nem mondom, hogy nem voltak kissé túlzó vagy éppen felülkvalifikált mondatok, vagy helyzetek, mégsem lehet egy egész élet bölcsességét, tapasztalatát, és lényegében amerikai "mindennapokat" (értsd néha giccsbe forduló jelenetek) egy tizenhét éves lány szájába adni, öklendezés nélkül. De akkor is működik a dolog. Mia visszaemlékezései alapján pontosan kirajzolódik egy család, egy élet, egy ember addigi történtee, ahova eljutunk ívben. persze, hogy csapong, hogy kalandozik, hogy egyik percben 10 éves a következőben meg 15, vagy épp még embrió, aki kósza gondolat csak az egyedfejlődés mezsgyéjén. De én elhiszem, ahogy ott ül, és várja, hogy jöjjön akitől választ, útmutatást, ígéretet, oltalmat, és talán egy kicsit feloldozást is vár azon a nyomorúságos éjszakán és reggelen. 

Nem több, 24 óra. De ebben a 24 órában benne van minden. kérdés, válaszok, okok, példák, pro és kontra, hogy miért igen, és miért nem. ez a könyv, lehet egy életigenlő könyv, vagy épp nem az. lehet szerelmes regény, vagy nem az (szerintem mondjuk nem az, vagy csak mellékzönge a szerelmi szál). lehet ifjúsági könyv, bár lehet, nem is az. egy könyv, egy tiniről, aki keresi a legnagyobb kérdésre a választ. mit válasszon, ha egy egész életet kellene újraépítenie. maradjon, vagy lépjen le a színről.

Rengeteg hibája ellenére is fantasztikus könyv, sűrű és néha sok, de fantasztikus.

Ha olyan tévedne erre, aki olvasta, vitára nyitott vagyok :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.