Tegnap este érkeztem haza. Valami nagyon jó volt ez a néhány nap. azt mondjuk kijelenthetem, hogy vagy én öregszem, vagy nem tudom, mi a bánat van, de a kocsiban alvás meg én nem vagyunk már jó barátok. mindig azzal hecceltem magam, hogy legközelebb egy tankot veszek, mikor arra panaszkodtak az utasok, hogy túl kicsi a kocsim. nah, most, hogy vettem egy - nyilván nem tankot - akkora kocsit, aminek a motorházteteje akkora mint a komplett régi járgány, hát nem férek el. az első éjszaka kocsiban háltam. alvadtam mondjuk vagy 10 órát kb. de nem volt épp kényelmes.

Ezt leszámítva, vagyis ezzel együtt is, csak legekben tudok beszélni az idei élményekről is. pihenés, kaja, tenger, Velence, bandukolás a végtelen tengerparton.

szinte fájt hazajönni a posványba, a hétköznapokba.

amúgy eldöntöttem, megint, de most már tényleg, hogy megint írni fogok. ki kell kupálnom a stílusom, a jövőre nézve. meg kell találnom az ironikus hangvételem és azt a rettentő sziporkázó bájt - amit mások nemes egyszerűséggel bunkónak neveznek - ami régen oly nagyon jellemző volt rám.

a téma továbbra sem lesz más, mint apró életem bizonyos mozzanatai, élményei, gondolatai.

addig is:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.