végre felkerült a nappaliba is a függöny. úgyhogy már csak a hálóba kellene felfúrni a karnist, aztán felapplikálni a függönyt. a múlt héten megvettem a fotelt is a jófogásról. megérte a 4 000 ft-ot, bár a barackvirág nem annyira (semennyire) nem a színem, úgyhogy valami takarót kell majd nézni a svédeknél rá.

amúgy hiány van, érzelmileg, de próbálom felfogni, hogy a magasabb célért való küzdelemben veszik az érzelmi élet.

nem is tudom, hogy mióta de kb. 10 éves távlatba tekintve nem tettem olyat, hogy foglalt szállásra terveztem a nyaralódást. a héten aztán a nagy szálláskereső oldalra keveredtem, és olyan kedvező árat dobott a gép a nyaralódás időszakára tervezetten, hogy nem tudtam nem lefoglalni. így mióta olaszországba járok, az idén először nem kempingben, hanem szállodában, ágyban fogok megszállni. ennek legfőbb oka, hogy a szeptemberi nyaralással már befürödtem egyszer, amikor 5 fokban, szakadó esőben töltöttem a szabadságot. ha most is esetleg olyan "mákom" lenne, hogy ez megismétlődik, akkor legalább a szobából nézhetem az esőt.

csak egy nap című könyvet olvasom a héten. az első részén már túl vagyok. egyetlen dolog bánt, hogy ellopta a csávó az órát. nyilván meglesz a miértje, gondolom az időt akarta visszaadni ahogy ezt akkor mondta, amikor levette a kislány kezéről még párizsban. de akkor is. az lett volna a számomra és a lelki állapotomra jellemzően barátságos megoldás, ha nem viszi el, csak otthagyja. amúgy tetszik a könyv, önmagamhoz képest rohamtempóval olvasom. bár mostanában így vagyok minden könyvvel. valahogy ha ráérzek az ízére, akkor képest vagyok beülni a szép "új" fotelomba és olvasni egész addig míg le nem esik a fejem a fáradságtól.

változok. ezt vettem észre. nem alkatilag sajnos, mert azt mondjuk hagyjuk is... nem is értem, már a futás és a fallabda sem elég, hogy a zsírdisznó mivoltomtól szabaduljak. arra gondolok, hogy az agyam már szakított a fogyasztói társadalommal, ezért felkészíti a testem arra, amikor majd rovom a kilométereket, és kolbászolok a nagyvilágban, keresve önmagam és a helyem a rendszerben. remélem, hogy így van, és akkor majd a nagy kaland alatt a zsírszövetek minimalizálódnak és láthatóvá válnak a csontok végre :)

kicsit lebegek, vagy nem is tudom mit csinálok. jól érzem magam, jó helyen vagyok, egyedül a munka front, ahol nem tudok már nyelni, azonosulni a mocsárban tenyésző láppal és azzal, hogy konkrét példa: egy olyan ember kér számon, akinek köze nincs ahhoz, hogy mi a marketing, de még csak ilyen oktatási intézmény közelébe se keveredett életébe. de azért okoskodni tud... annyira, de annyira csak a hónap 10-e motivál, hogy komolyan néha magamon lepődök meg.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.