telepedett rám, az elmúlt néhány napban. pedig hétfőn reggel még nem volt semmi bajom, igaz kicsit kába voltam, mint egy átmulatott éjszaka után. igazából hazafelé vettem észre, hogy jobban kell figyelnem a vezetésre, nehogy leessen a fejem a helyéről. tuti valaki megwoodozott, hogy a lelke sorvadjon el. vagy nem tudom mi van, de mintha a testemből kilépve szemlélném magam. árnyék lettem. és nem jó árnyék. olyan árnyék, aki azt kattogja a fülembe, mint  valami kibaszott felhúzós cucc, hogy szar vagy, szar az életed, szart sem érsz, miért nem lépsz le és hagyod a francba az egészet, hagysz itt mindent, ezt a sok szart, a napi gondokat, és kezdesz végre élni? meddig akarsz még a saját életed mellékszereplője lenni? meddig áltatod még magad, hogy elégedett vagy, hogy szerencsés vagy? megvan mindened, az igaz, csak épp semmid sincs, ami elégedettséggel vagy jókedvvel töltene el. monoton, egyhangú, szar az életed. munka, otthon, alvás, azt a lemez előről. ennyi erőből kómába is lehetnél, ennél az sem lehet statikusabb. hol vannak az álmok? hol van az az ember, aki alig várta, hogy bevegy e a világot, hogy menjen amerre a sorsa viszi? hol vagy te magad ebben a körben? hol leszel 5 év múlva? vagy hol leszel holnap, ha így folytatod? miért vagy egyáltalán, ha arra sem vagy képes, hogy legalább ezek közül egyre válaszolni tudj? mi a faszt keresel még itt egyáltalán? miért lopod az erőt, az életteret, a levegőt valaki olyan elől, aki használni tudná azt a sok jót és pozitív dolgot, amit a sors a kezedbe adott, de cseszel vele élni? miért nem állsz ki magadért, az életedért, a sorsodért soha? miért?

hát így vagyok én + az árnyék mellettem. jóban vagyunk... nah, persze!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.