Mondhatom, hogy jól haladok a könyvvel, már megvan az első bekezdés :)) 2 hónap alatt, nem kis teljesítmény ám ez tőlem. most épp szarabbul vagyok, kicsit leterített a kilátástalanság, a melók sem úgy alakulnak, ahogy szertném, kicsit megrekedtem a múlt héten, azt hiszem. ennek okán, 3 gigantikus gintonic melett, ismét megnéztem a szépséges Juliát az Ízek, Imák, Szerelmekben. minden alkalommal más-más mondandója van ennek a filmnek. tegnap a megbocsájtásról szólt leginkább. ugyan nem tudom, hogy miért, de Te jutottál eszembe erről, és hogy tlaán tényleg nem engedtelek még el, bármennyire is küzsök és harcolok az emléked kitörlésével is.

Mivel időm, mint a tenger, így délelőttönként megint lejárok futni. noh, nem minden nap, de igyekszem, heti 3-5 alkalmat beiktatni, ha épp nem melózok valami alkalmi szarságot, ami leköt. ilyenkor van időm elmélkedni, szemlélődni, hallgatni a világ rezdülését, a csendet, mely körül vesz. legtöbbször egyedül vagyok a pályán, csak figyelem, ahogy a légzőszerveim próbálják felvenni a ritmust az izomzattal, ahogy próbálják a vért lökni az erekbe a kamrák, ahogy az izzadságcseppek peregnek a napbarnított és leginkább meggyvörös fejemről, ahogy talpam felveri a salakot, ahogy a szuszogásom elhal az iparosodás zajában.

mennyire jó volna nem itt lenni, nem ezt tenni, nem így élni. vagy egyszerűen csak megtalálni az utat megint önmagamhoz, továbblépni végre mindenen és mindenkin, megint szabadon szippantani az oxigént, önzőnek lenni és senkivel nem foglalkozni.

jól haladok, bár még nem tudom merre és igazából nem is akarom tudni, az élet majd mutatja az utat. sodródom, aztán vagy part jön, vagy a nyílt víz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.