jaj, jó volt ez a 7vége. kicsit lazulni, pihenni, nem sokat kimozdulni, megállni, gondolkodni, feltőtltődni, mérlegeni.

aztán tegnapra anyás napot hirdettem, hogy a nyárra ezt is letudjam. tulajdonképp gyereknapi is lehtne, de ezt 57 évesen már nem merném mondnai :)) szóvala program szigligeti vár, melyet már mindketten jól megakartunk lesni, meg bejárni, megnézni, miegymás, aztán áztunk egyet hévízen. nos összességében a vélemény és a nap ötös, bár estére már kicsit elfáradtam, hogy anyánk reggel 9óta gyakorlatilag egyfolytában lökte a szavakat. bár nem, a szaunában volt 3 - talán 5 is - szabad perc, nem is értem mibe mélyedhetett bele, hogy abbahagyta  csacsogást. elnézést is kért, mondván, hogy neki nincs kivel beszélgetnie. nem akartam a témát feszegetni, hogy mer nekem kivel van? :D nem mintha igényelmén, akitől meg igényelném... nah, azt hagyjuk is inkább!

szóval szigliget, 700,- Ft volt a belépő, amiért körbejárhattuk a várromot, olvasgathattuk a kiírásokat, aztán meg ünnep lévén egész napos jó kis kultúrális kavalkád volt. mi az első bandát tekintettük csak meg, mivel ugye nem egy fordulós volt a nap. de megérte. dobos csávók, kicsit nekem focivb hangulatú dobrepertoárral, meg 3 kisjány, akik előttük vonaglottka, szambatáncosokat imitálva. az egyik még el is ment volna annak, meert a kinézete is totál brazil volt. valszeg a teljes klán brazil szurkoló lehetett, mert zászló is volt az arra alkalmas dobokra aggatva, meg a pólókon is. valszeg gomez elélvezettt volna a látványtól, amit anyánk meg is jegyzett, szintén roppant jó megfigyelőképességéről tanubizonyságot téve. ezután még musical, meg kardvívás, meg mindenféle csudajól hangzó programok voltak, de mink azt már nem vártuk meg. ellenben maga a vár, és főleg a csodás balatoni panoráma, a rendezettség, a fogadtatás nagyon jó volt. élveztem, jól éreztem magam.

nah, ez hévízről már nem mondható el. egy város, ami ha jól tudom ma is a második "leggazdagabb" vásárlóerő tekintetében, még az sem engedheti meg magának, hogy ilyen unott, és kimondom bunkó alkalmazottakat vegyen fel. ezek az emberek belőlem és értem élnek. nyílván nem vágyok arra, hogy nyelvcsapásokkal illessék az alvázamat, vagy méz csordogáljon a szájukból, ha kinyitják, de ha az folyik, ami tegnap folyt, ki se nyissák. mintha én volnék őrétre és nem fordítva. mintha én tennék neki szívességet, hogy megtisztelem, és kifizetek egy rakás pénzt, és még kérdezni is merek. nah, mindegy, valszeg a hévízzel való előítélet is közre játszik, de nem jó szájízel távoztam ismét. régebben a nem tom én milyne fürdőben - pedig anyánk vagy 6szor elmagyarázta - már voltunk, az is siralom volt. de ez itt szintén. 4 órára 3500,- ft/fő. ez még azt mondom ok, bár máshol ennyi pénzért egész nap lubickolhatok a földi jóban, és miegymásban, itt még egy tetves törölközőért is nekem kellett "könyörögnöm". példa: kitéve a tábla, hogy mit tom én miért +2 óra vellness jár. megkérdezett erről anyánk 3 ott dolgozót - sertepertéltek, névtáblájuk volt, meg látszott, hogy nem fürdővendégek - hát egyik sem tudta :))) nah, ez a személyzet. ezeken túllépve viszont én jól éreztem magam, meg félelmem legyűrve, a mindenféle vízi szörnyektől, meg hínároktól, miegymástól körbe is úszkáltuk a tavat, megnéztük a szép kis nyíló vizirózsákat is, szóval egész kellemetes volt. 8 körül estem haza, akkor már csak bambultamegy darabig, azt leesett a kobakom.

nah, hát ez votl, így volt, és mondhatom jó volt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.