nem, nem utazásügyileg, vagy ilyesmi. lelkileg vagyok holdkóros. vagyis nem vagyok az, hanem eltelt egy kicsit a puttony, az elmúlt hetek, hónapok eseményeivel, és már nem bírom magmban feldolgozni, már nem bírok nyelni, emészteni, magamat vádolni, és marcengolni. egy kicsit most ki kell magamból adnom a mérget - no nem ide, mert az titlva vagyon - egy kicsit el kell gondolkodnom, hogy jó e az irány, hogy akarom e ezt az utat. hogy őszinte legyek azt hiszem vegetálás van. állandósultság, és fásultság. szerelem van, de idealizált szerelem. szenvedek, vágynék, átölelnék, megmagyaráznék, átkarolnék, ülnék, feküdnék, beszélgetnék, komondanék, meghallgatnék, elgondolkodnék, fogadalmat tennék, kinyitnék, hogy lássa, hogy mennyire szenvedek, hogy lássa, hogy érte, miatta vannak dolgok, amik felett elsiklik, amik neki semmik, amiket ő nem vesz észre, amik attól félek, hogy megint ablakon kidobott pillanatok, percek... megtehetném, de sajnos már túl rég óta azt látom, hogy vegetálunk, állandósulunk, fásulunk, nyomorgunk.

nem "véletlen" húztam ÉN meg erősebben azt a féket, adja az élet a pofont. szólt is:  - hé paraszt, ma orra esel, holnap már ennyivel nem úszod meg, ha nem veszed a jelet!- üzente. és nekem erőt kell vennem és vennem kell a jleet, hogy sorvadok, hogy sorvadunk, bele a posványba, a szimbiózison túli élősködésba, amikor már az inda nem csak karónak használja a fát, hanem közli vele, kisapám te itt már nem szükséges vagy, hanem a haszon maga.

gondolkodok, rágódok, hátha úgy tudom tállni a dolgot, hogy végre utat találjon, lelket érjen, és megértést.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.