Hosszú idő óta az első 7vég volt, amikor végre időapó is mellénk állt. A terv az volt, hogy szombati szar időre hivatkozással, lemegyünk egy családi pancsolásra zalakarosra. Így is tettünk, hát nem volt szar idő, bár a szél fútt, mint a veszedelem, de ez sem szegte kedvünk, és egész jó kis nap kerekedett. A kötelező besértődés, nem beszélek veled, és különben sem tudom mi a bajom, de azért csak duzzogok megvolt, így legalább előre ki lehetett pipálni. Hanem vasárnapra olyan szép idő lett ,hogy vétek lett volna otthon maradni. Így aztán a csucsuka dolgozatában is említett római-fürdő felé vettük az irányt. Messze ugyan nincs, de hogy milyen utak vannak, mint a balkánon. Komplett lengéscsillapító csere, ha valaki tartani akarja az 50es tempót. Nekem megfelel a gyökkettő is, volt idő gyönyörködni a tájban, az erdőben, a fákban, és a szél erejében, merthogy olyan erővel fújt még vasárnap is, hogy csak úgy hajladoztak a fák. Sőt… de ne rohanjunk előre. Szóval megérkezés bakonynánára, majd kis sétával már az erdőben is voltunk, ahol turista út vitt a fő attrakcióhoz. Persze a táj és maga az út addig is meseszép, igaz kicsit durci itt is volt, merthogy nem a gaja patak mellett vezetett az ösvény, hanem magasan és meredeken a patak meder és a sziklás érdekességek felett. A lényeg így is látható volt, csodálatos természeti érték lakozik a lábunk alatt. Nekem nagyon tetszett az egész út, szép és szerencsére nem is voltak sokan, nem igazán szeretem a tömeget, akkor valahogy meghal a romantika, a beleélés. Megérkezés a vízesés előtti területre már volt néhány csoportosulás, de ez sem volt soknak, vagy zavarónak mondható, inkább hasznos kellék az életszerűséghez. Nekem ez a rész is tetszett, leülni kicsit a friss levegőn, bámészkodni, hallgatni a természetet, a fákat, ahogy hajladoznak a szél ereje alatt, a madarak, a kirándulók, a víz morajlása. Ahogy a tábla is írja: „A Bakony egyik legromantikusabb kirándulóhelye a Római-fürdő.” Hát ez valóban igaz is, hiszen itt minden egyben van, a természet alakította környezet, egy kis emberi tevékenység a múltból, csend, giccsesen odavetett kidőlt fák, lankás domboldalak, tavaszi virágtenger a lilából, a rózsaszínen át a fehérig, miegymás. Nekem nagyon bejött ez a feeling. Maga a vízesés, még az alacsonyabb vízállás ellenére is szép hozammal zubogott a csodaszép kősziklák között, olyan csodálatos volt, hogy tényleg nem találtam a szavakat, arra a látványra, hangokra, fényekre, amik elém tárultak. Egyszerűen csak ültem volna ott órákat és csodáltam volna a természet és az idő munkáját, mellyel ezt a szépséget kialakította. Helyette beszéljen néhány kép.