szép nyári reggel volt. a fiú a szokott módon, álmosan, és nyúzottan ébredt. de ma mégis más volt a reggel, mások voltak az illatok, mások a zejok. megvakargatta, kótyogos kobakját, majd lassan kimászott az ágyból és lefőzte első reggeli kávéját. nem volt miért sietni, okos volt, és délutánra beszélte le a találkozót a lánnyal. már vagy 3 hónapja beszélgettek a manapság oly népszerű internetes chatek egyikén. kedvelte a lány pikird humorát, hogy nem volt kimért, sőt inkább épp az mulattatta, hogy veszi az adást, és vissza-vissza szólogatott ő is a srácnak. várta is ezt a napot, érezte a bizsergést, várta, hogy végre arcot, testet öltsön az a személy, akivel jó ideje beszélgettek estéről estére. ugyanakkor félt is. mi lesz, ha mégsem felel meg neki, mi lesz, ha a lány nem fog tetszeni neki? mi lesz, ha tetszeni fognak egymásnak? pánik lett úrrá a fiún, még a kávé kevergetését is abbahagyta egy pillanatra, annyira beleélte magát a szituációba, a körbe, és elfogta a félelem, hogy talán mégsem jó ötlet, feladni több éves függetlenségét, talán mégsem volna jó egy másik emberrel osztozni az ágyon, az életén. aztán megrázta álmos fejét, és elhessegette a gondolatot. bolond vagyok? - kérdezte magától. hiszen nem épp ez volt ami hiányzot?, nem épp azért hagytam, hogy komolyabbra forduljon a beszélgetés, nem épp ez volt az elmúlt 3 hónap értelme? nem ezért sietett minden nap a virtuális találkákra? De hülye vagyok! - mondta hangosan, félig mosollyal a kávésbögrében gőzölgő itallra meredve. megvakargatta fejét, fintorgott egyet, saját ostoba félelmein, majd nagyot sóhajtva maga mögött hagyta a baljós gondolatokat.

merj nyitni, és hagyd, hogy a világ rád nyisson. - vágta a tükörképének a pofájába készülődés közben. hagyd, hogy a dolgok megtörténjenek, merd átélni a helyzeteket, még akkor is, ha nem lesz több, mint egy kellemes, vagy kellemetlen tapasztalat. ha ezt kihagyod, nem fogod soha megtudni, hogy mi lehetett volna. az még rosszabb, mintha elutasítanak. mert az elutasításban legalább benne van, a próba is, a kudarc mellett. de a meg sem próbálomban, eleve nincs semmi, csak a kérdések. mi lett volna, ha mégis jó? mi lehetett volna a történet további fonala? miről mondtam le, és mitől fosztottam meg a másikat, önző módon? nem szabad feladni. - hajtogatta magának. szemei szinte dülledtek a másik oldalra, hogy ezzel is meggyőzöbb legyen.

nagy levegőt vett, nyomott egy kis zselét a tenyerébe, majd kimondta a végítéletet: igen, nyitnom kell, hogy nyithassanak rám. bárhogy is alakul ez a nap, én csak nyerhetek rajta!

ez egy jó nap :) a jó napnak pedig anyuka szolgáltatta az alapját. miután közölte, hogy november 26-án stipistopolja a napom, és elcibál pozsonyba, hogy ne legyünk itthon. juppijé :)

hogy mi a röhögés tárgya?

hát nem a magánélet az tuti :S mindegy is! ugye meg lett tíltva, hogy a saját blogomba arról pofázzak, amiről akarok, így aztán ezt a részét megint lenyelem a dolognak, bár a faszom már lassan tényleg eltelik ezekkel a megnyilvánulásokkal és hozzáállással, miegyébbel.

noh, tehát a lényeg, hogy a bánat tudja hányadik nekifutásra, de most komolyan és tényleg, kisdobos becs szó, vége a Lak-Tér-Idő sorozatnak. legalább is a nagyobb fajsúlyú dolgoknak :P szóval, valamennyi helység kész, még egy kis szegélyezés imitt-amott, aztán vége egy-két évre a Lak-Tér-Idő című műsoromnak.

holnap fantaasztikus családi ebédet adok, az új szép kuckó tiszteletére. elég vicces már a bevezetője is a dolognak. hét közben, elkerülendő a tumultust, és a hiánygazdaságot, megvettem az ebédhez valókat. ami nem bírt többet, mint 1,5 napot, aztán úgy döntött, hogy bezárt ajtó akadályoztatása mellett, kimászik a hűtőből :( úgyhogy tegnap este kelhettem útra, ismételten beszerezni az ebédhez valókat. miután a hiánygazdaság még itt van, így nem lehetett hiánytalanul beszerezni valamennyi alapanyagot, úgyhogy improvizálok és kísérletezek is. a lényeg, hogy pulykamell lesz lángolt kolbásszal és kecskesajttal töltve, fűszerezve, szezámos bundában. ha jó lesz, felvesszük az állandó kaják közé, ha szar lesz, legalább nem jön sűrűbben ezután sem a család :D

jaj, én azért vártam ám, hogy mi lesz ebből a villámrandiból. hát aztán tök szar volt az idő, bár a kedvem annál jobb volt. egész nap levegőn - még ha büdös szmogos budapesti levegő akkor is - mg a sok élmény. a végén hazacsattogtunk, azt együtt alvós, nosekszelős parti is volt. hát én olyan csuda boldogságos voltam, hogy csak nah. igen, nekem ez is jól esik, hogy ott volt mellettem, és reggel nem az üres ágyban keltem egyedül. hogy akkor miért nem volt szeksz (direkt írom így, nem mert tirpák vagyok), vagyi inkább szeretkezés? mert az megölte volna a varázst, hogy találkozunk X hét után, azt akkor nekiesek a páromnak, mint valami szekszhajhász. persze, hogy a hormonok melóznak, meg a kisördög ott tipródott a vállamon, hogy tessék szeretkezni egy nagyot, és szenvedélyeset, de csakazértsem.

voltunk országházat nézni, én vidéki paraszt asszem először, meg voltunk még a bnv-n, az mondjuk szar volt. de kit érdekel? együtt voltunk, jól elvoltunk, és ez számít. aztán most megint kicsit nem együtt vagyunk. de már csak néhányat kell alvadni, és sokat együtt lesvősek leszünk, bibi...

ma reggel arra ébredtem, hogy nem vagy mellettem. furcsa érzés volt, hiszen sosem vagy mellettem. nem szeretsz te már engem, nem vagy te már társam, nem tartozol már hozzám. sordódsz kifelé az életemből, egy másik dimenzióba, ahol ott figyelsz a többi meg nem élt, be nem vallott szerelemmel. szerencsére még mielőtt végleg elvesztettelek volna, kalimpálni kezdett az óra. álmosan kikapcslatam a zajforrást, majd a szokott módon a helyedre tapintottam az ágyon, és lassan, a szokott módon végisimítottam az üres lepedőn. álmosan kecmeregetem ki pisilni, és jött a többi rutin...

félek, hogy egszer tényleg arra ébredek, hogy múlt leszel, hogy csupán az emlékeimet fogod táplálni. félek, hogy megint kudarcot kell vallanom. míg erre gondolok lassan keverem a reggeli kávét, arra gondolok, mennyire más voltam előtted, mielőtt leteperted az életem, mielőtt megláttalak azon az álmos reggelen, mielőtt átadtam neked azt a tábla csokit, mielőtt szerelmet hoztál az életembe. azóta vagyok neked hálás, azóta érzem, hogy sosem leszek kées megköszönni a sok jót és sok roszat, amit kaptam és adtam ebben a kissé szokatlan, de szép kapcsolatban. tanulni, elfogadni, megélni, átérezni, tűrni, szeretni, gyönyört okozni, nevetni, duzzogni, vitázni, ölelni, csókolni, álmodni, simogatni, bosszankodni, eszmét cserélni, élni. ezért szeretlek és ezért szeretném, ha szeretnél. még, még, még

és azután fúnak az új szelek. egyik szemem sír,a másik üveg...ööö nem, az meg nevetgél!

részben jó dolgok fognak történni, vagyis remélem, hogy jó lesz. a másik nem annyira jó, de azért annyir nem is rossz. de erről most nem értekezek, mert mág nem publikus.

olyan kis izgatott vagyok, készülőben a meglepi. eléggé előrehaladott állapotban is vagyon már. remélem öröm lesz, és bódogság. én nagyon örülök és már alig várom. dec. 17 :)

mikor lesz már vége ennek a redvedék napnak? felsorolni sem tudom mitől, de ma a faszkivan konkrétan :(

ma hivatalosan is visszatért az életünk mindennapjaiba kisfüleki kolléganő. egy kicsit fura volt a helyzet, miután se gépe, se asztala, se semmije nem volt. egy kissé fura volt kata reagálása is a dologra, akkor adjam át a webet + anyikóm is valamit. de mit adjak át, mikor épp 2 áruház nyitása előtt állunk, meg azt sem tom, hol áll a kobokom, nemhogy még feladatokat adogassak át.

így aztán kisfüleki feltalálta magát és elkezdte az évek óta az irodát beterítő dzsuva kitakarítását, meg magának csinált egy kis helyet, asztalt, miegymást.

nah, hát ez volt. aztán még elmentem brigázni is, szóval jól telt a mai nap. olyan éhes vagyok, mint a fene :S

már elvesztettem a fonalat, hogy hányadik rész jön, szóval nem számozgatok, mert ez már nem is szappanopera, hanem maraton :)

a lényeg, hogy pénteken otthonmaradás volt, és ecsetelés a tapétán, aztán meg festegetés. sajnos egyedül, merthogy... nah, mindegy is, meg lett tiltva, hoyg firkálgassak ide olyan jellegűt, amit megtiltottak :S

a lényeg, hogy elkészült. hétfőn már meg is hozták a szekrényt, szóval a logisztika is egész jó volt. úgyhogy hely bűvében szenvedés van mostan meg, és minden oylan jól elfér, sőt még egy üres polc is akad, ha oldalborda azt mondaná: szabika ezt itthagyhatom?

a konyha van még vissza, és akkor körbeért a dolog. leszámítva a fürdőt, amit most túl drága volna szétverni. minden készen áll arra, hogy esetleg a sokéves hagyományokkal szakítva én rendezzek az idén nyáltól csöpögő karácsonyi meglepetéspartit a családnak, ezzel valszeg kihozni anyánkból azt, hogy sírva fakadjon a boldogságtól:

1/ hogy nem neki kell a konyhába rohadni egész ünnep alatt,

2/ hogy a teljes család egyba van terelve, és végre 4 év után közös családi vacsora van rittyentve.

noh, szóval lak-tér-idő még egy felvonás, azt bódogság lesz, meg heppinessz

bár már régebben terveztük, de csak tegnap vált valósággá, hogy megüljük a 15 éves bulit csucsukával. még tavaly kaptam egy kupont, 2 fős vacsorára, amit mindenképp csucsukával akartam megülni, lévén mi ketten, régebben nagy étterem felfedezők voltunk itten kicsit porfészkünkben. ilyenkor általában jót mulattunk mi is, meg a pincéreket is sikerült kiakasztani a hülyeségeinkkel. ez persze pozitív értelemben kell venni. hosszú évek kihagyása után, hát gondoltuk, hogy a 15 éves évfordulót megünnepelvén, akkor használjuk ki ezt a kupont és együnk egy számomra szűz, csucsuka számára meg nem ilyennek megismert étteremben. előre szeretném bocsátani, hogy nekem tényleg ízlett a kaja, a hely maga nagyon szép, és bár most még egy kicsit steril, mert hiányoznak a gazok, amik szépen benőhetnék a téglával kirakott felet, meg ilyenek, de a betonrengeteg közepén így is nagyon kellemes meglepetés egy ilyen nyugodt és olaszos hangulatú hely. nem fogok zsákbamacskázni a hely ahol voltunk http://www.chiantietterem.hu/

még jó, hogy nem hagyatkoztam pusztán a hepiend nevű rendezvényre a tegnapi napon. az ugyanis egy vicc volt, nem rendezvény.

kézműves vűsűr, 3 szappanossal, meg mézárussal, hát nah, hagyjuk is. a showderklubos gyerek szánalmas vergődésével az összegyűlt 15 ember előtt, akiknek fele 10 év alatti volt, így pláne ciki volt a perverz humor, ez is felejtős kategória. és a szépsége az egészben, hogy mindezért ugye még belépőt is venni kellett a strandra, hogy az önkormányzatnak is megérje a mulatozás, vagy nem tudom mi okból. azok jártak jól, akiknél volt fürdőruha végszükséges setén, és elég lelkesen, vay kitartóan tudtak a jegypénztárnál könyörögni, hogy csaka kocsihoz mennének kifelé, hogy behozzák a strandcuccot, nem államtitkot vagy a balaton egy részét lopnák ki...

a másik vicces - vagy inkább szánalmas - eset, hogy 2 bringás sárc, délután 5kor, szeretett volna bejönni, az izzadságot lemosni magukról, egy úszás keretében. erre a kőkorból ittragadt kasszírnő bájo műmosolyal a képén közölte, 400,- Ft lesz a merülés. szegény srác ránézett az órájára, aztán próbálkozott mégegyszer, hogy de csak egy úszás, vagy tus, hogy lemossák az izzadtságot magukról. de a tipikus magyar pénzéhesség kifogott rajtuk.

bevallom egykor nekem csopak jelentette a balatont, annyira szép az a hely. mára viszont megváltozott a szemlélet, haringtanya lett a hely, megmozdulni alig lehet, és ezek a kis fricskák is kiakasztanak. én értem, hogy pénz kell mindenhez, de ezek az emberek szerinted milyen hírét viszik a községnek, a strandnak, a hozzállásnak? jah, hogy nem baj, van elég ember így is? hát ez is egy szemlélet...

nekem minden estre megint leszerepelés volt.

amúgy jól sikerült a npa, leszámítva a szokásos idegsokkot, amit ezek a nők nekem okozni tudnak.

voltunk füreden megnézni az új sétányt, mert nünü még nem jutott le oda amióta évek óta átépítették, aztán sajkodon sétáltunk fel a fantasztikus teázóhoz, ahol megintcsak nem volt csaláódás, a kiszolgálás, a minőség, a hangulat, mindenről csak a legjobbakat tudom mondani, majd a csopaki fekete leves. a szervezetlenség és az igénytelenség netovábbja. még jó, hogyelőtte volt annyi jó élmény, amiből lehetett táplálkozni itt.

szóval csopakon baccák +

az van, hogy a 7végét a családdal töltöm, mert én azért néha jó fej is tudok lenni, bár nem mindig szerencsére. szóval csopakon a 7végén nyárbúcsuztató szarság lesz, meg sör, meg csülök, meg ilyen mindenféle programok, azt gondoltam hadd örüljön a család, hát menjünk már el rája. mondjuk amilyen idő van, inkább bringára pattannék, hogy olvadjon a zsírom, de most már mindegy, biztos jó lesz ez is. előtte, kirándulgatunk a környéken, már ameddig a nünü bírja szuflával :)

na,h majd még jövök, ha van valami.

jaj, el ne felejtsem, kezd összeállni a történet. lassan jön a hosszú unalmas tél is, szóval sztem nekilátok az írásnak. még el kellene dönteni, hogy hepiend, vagy nem hepiend, merhogy ugye az azé nem mindegy a történet folyásának szempontjából...

... mennyi elmaradáom van. hogy a pofámról a bőr égne le :( de hát események vannka, meg zajlanad a dolgok, meg amilyen hülye vagyok, lássuk be, ha nem írom le azonnal, akkor nem is lesz megíródva.

viszont a 7végén volt egy kis időm magara is, és rájöttem, hogy ismét írnom kell, érzeseket, ízeket, imákat, szerelmeket, tapasztalásokat, recepteket, vagy a franc tudja mikat, de írnom kell!!!

úgyhogy témákat gyűjtögetek - ha valaki erre jár és adna nekem 5letet, vagy ihketet, azt szívesen venném - élek egy kicsit, és még egy kicsit szenvedek is, de erről nem szabad írnom, mert cenzúra van, és alattomos módon a fejemhez vágja a dolgokat :)

na,h tépek, mert munka van

ÍROK megint...

jaj, hát szerdán végre beépítették az új ajtót, meg az ablakokat. olyan nagyon jó lett, hogy csak nah. és sokkal szebb, mint a szomszédé, tehát külön öröm, hogy az enyém mellett az övék olyan fosbarna színű :) pedig direkt nem akartam barnát, nehogy jó magyar szokás szerint azt mondják majmolom őket. de nem kell ettől tartani annyival szebb lett az enyém. aztán takarítás, és mivel volt vagy 40 fok itt a tetőn - mert a luxuslakások a tetőn vannak :D - este még egy lazító úszás is belefért. majdnem 8 volt mire leértem csopakra, de a víz és a strand tele volt, hangos zene, nagyon jó volt a feeling. persze egyedül...

nah, majd folyt. köv. most lépek bringázni

a mai napra ez halmozottan igaz :)) végre egy igazán jól sikerült nap van mögöttem. ilyet sem mondtam mostanában, sőt elég régóta nem volt még csak a hangulatom sem olyan, hogy ilyet gondolni, pláne leírni merjek.

mocskos tétibanda ma végre nem alázott porig - egyszer sikerüljön ezektől a férgektől megszabadulnom, úgy elküldöm azt a faszit a jó k***va anyjába, hogy nem talál haza - de az igazi jó dolgok, most maszekban történtek! kezdődött, hogy elször az egyik, majd a másik megrendelt könyv is megérkezett, majd aztán végre meglett a kézzel fogható eredménye - igaz még csak számlaügyileg - hogy kicsit visszafogtam a költekezéseket :)) ez volt a nap legjobb története. talán akkor voltam utoljára ilyen bódogságos, meg elégedett, mikor megvettem a kicsi pocokcsávót. ez most azért jóval kisebb dolog, de olyan nagyon büszke és elégedett vagyok, hogy az csak na :P mindennek tetejébe, még az is volt, hogy kb 3 vagy 4 hét után végre 5kor le tudtam lépni a melóból, igaz, hogy a könyv miatt mertem ezt ma bevállalni, de leszarom, elfáradtam, és önző módon ma magamra gondoltam, nem másra. hogy legyen még egy kis hab is a tortán, hazajövet után, bringára pattantam és tekertem egy hatalmasat. jó volna egy kicsit több ilyen nap az életben...

milyen fura a sors. itt őrizgetem már vagy 1 éve egy lapon, azokat a könyveket, melyeket szeretnék elolvasni, se sajnos se antikváriumban, se más úton nem jutottam hozzá. ma gondoltam, feladom, és kidobom a cetlit. mivel azonban a fáradtásgtól, noh meg a hőségtől a munka szekere csak akadozva vánszorog, gondoltam rápróbálkozok még egy utolsót a keresőkben. és mivel a gúgli a barátod, hát mit ad a sors, nem megrendeltem mindkettő?

bódosgásvan mostan ám + sejehuja vigalom :))

nah, látom én, hogy ezt is túl lehetett élni. nem volt egy "babaruha", sok volt a para, a félsz, főleg az alvatlanság, és a megoldandó probléma, de valahogy a végén egész jó lett minden.

a 7vége csúcsszuper volt, eggy kis ppihenéssel, lazulással, sok-sok nevetéssel, még több ázással, és volt meglepi is szombaton. de jó volt :)

a mai nappal hivatalosan és végérvényesen megnyitottunk. nagy volt a feszkó, főleg bennem hogy egyáltalán lábra tudok e állni, illetve, hoy nem lesz e valami gikszer. de aztán 10 órakor megnyugodtam, a stáb is bontani kezdett, a tévék sem öltek meg senkit, a tegnapi vip is megvót, minden szép lett, és még a derekam is egész jó állapotba került a gyógyszerkenőcstapasztól.

ma kemény 2 órát sikerült aludnom, szóval ma korán ágy és nagy pihenés

úgyhogy Hallelujah :)

legjobb haverom a 7végén ;((

az élet már csak ilyen, nincs is mit rágódnom ezen. a múlt vasárnapi hirtelen támadt sportolási vágy - majd az azt követő tett - azt hiszem tényleg be is tett :) nah, mondjuk ez a 7vége után annyira nem hangzik ám viccesen, mint ahogy előadom most. pénteken még tartottam magam, szombaton már eléggé nehézkesen jutottam a kötelező körök leírásához, de valahogy még végigszenvedtem a reggelt, aztán 11kor ágynak esés, majd ügyelet, szuri, gyógyszer, krém, és tapasz. meg a liberó, merthogy az ágyról úgy kellett lemásznom, persze totál feleslegesen, mert mire kimásztam a wc-ig pont háromszor hugytam be a fájdalomtól. mára úgy sikerült magam összekaparni, hogy az éjszaka óránként kentem magam valami lórúgással, bennem van 3 fájdalomcsillapító és igyekszem nem felállni az asztaltól, mert a lépés a legrosszabb, ami történhet velem. behugyni itt meg pláne nem vicces, mert azért annak szaga is van, meg szarul is néz ki a gatyán.

a lelki dolgokról már nem is beszélek, az már csak hab volna  tortán, azt inkább nem sírom el ide, mert tényleg megkapom a bloglúzer becenevet...

a 7végén végre kijutottam a kertbe, hogy leszedjem az almát és körbelessek a tercián. noh, az elmúlt hetek monszunja az almát nagyjából pálinkává érlelte, viszont pár darab fügét még hagytak a méhek nekem is. íme :))

nem ámítás, ezek kérem akkorák, mint egy jól megtermett körte. én egy darabot fogyasztottam, nagyon finom volt, a többi elhoztam Anyikónak, neki is ízlett.

a bokron még van egy csomó apró, abból lehet valamit csinálni?

a pénteki nap a hét koronája volt több szempontból is. tlaán már látható az a lagút vége ami a munka frontját illeti. bár ha a dolgok a szokottak szerinti mederben maradnak, akkor bizony a héten és a jövő hét elején, még simán belefér a pakliba, hogy vagy kihullik a maradék hajam is, vagy jobb esetben csak megőszülök.

de a péneki nap másról is szólt és ez a fontoabb. az idei évben megint lehetőség nyílt a kultúrális épülésre, a vüj jóvoltából. persze tudom, hogy már nem vüj, hanem veszprémfeszt, de ez nekem nem megy, én a vüjön "nőttem" fel, nem mennek nekem az új nevek. meg ha át is nevezték, szerencsére a színvonal és egyéb dolgok maradtak.

megvan az a jó szokásom, hogy szeretek találomra választani, nagyon nem mélyedek bele a részletekbe, mert kell néha a spontaneitás az életbe, hogy a pihenés még jobb legyen. mert ha rosszul választ az ember, akkor arra kell programozni az agyat, hogy azt is élvezze, ha meg jó, akkor az történik, ami péntek este történt. vagyis magával ragadó és életre szóló élményben resz része az embernek, akárcsak a tavalyi Khaled alkalmával. http://motki.blog.hu/2010/08/04/khaled_1#more2198255

az idei évben anyikó segítségével, meg hogy együtt mehessünk hát komolyzenére esett a válastás. nagy a távolság khaled és az idei választás között. de ettől lesz az ember zenei - majdnem - mindenevő. egyetlen galiba volt csupán, nem volt partnerem az estére, így aztán anáymat vetettük be, mint alkalmas kísérőt, és kultúrára szintén éhező személyt. csakhogy anyánk nme az a komolyzene kedvelő. de derék módon viselkedett és bevallottan jól érezte magát. nekem személy szerint az első 2 perc után, kikapcsolat valamennyi receptorom, és olyan szinten magával ragadott a zenei labirintus, hogy csak valamivel több, mint 2 órával később sikerült kikecmeregnem belőle. bár ha rajtam múlott volna, tudtam volna még zenét adni a hangszereknek, hogy ne kelljen megelégednem ennyi idővel.

aki ismer, tudja, hogy nem hiszek a boldogságban és általában a romantikus dolgokban. de itt az első taktusok után magával ragadott egy olyan nyugalom, elégedettség, és önfeledt mámor, hogy komolyan azon voltam, hogy kicsattanok a boldogságtól és mármár a nyáltól tobzódó önkívületben lubickolok. annyira éhezett már a lelkem és a szellemem a kikapcsolódásra, amikor nem kell gondolkodni, amikor nem kell határidőknek vagy bárminek megfelelni, csak azt kell tenni, hogy ülök, és repülük a zene által keltett illúzió és fantázia világába. hát én megtettem. egyetlen hiba volt, hogy mindezt nem a tervezett helyszínen, vagyis a várban élhettem át, hanem az esőhelyszínre szorulva az arénába. persze a hangzás itt profitt és közvetlenebb volt, de a hely szelleme miatt jobb lett volna az eredeti helyszín. a vár falai, a lemenő nap, a szabadtéri zenei élmény, mind még magasabb helyre tették volna az élményt. ettől mégnem lett kevesebb az este, vagy a zenei élvezet. egy valamit hiányoltam, hogy nem úgy és nem azzal élhettem át a dolgot, akivel igazából szerettem volna. és hogy mit hozzt ki belőlem a dolog, átkarolva, egymás fejére hajtva a fejünket, így lett volna tökéletes ez élmény. de totális elégedettség nem létezik, így a világ rendje is helyben maradt ;) hiszen hova lennénk, ha már átélnénk a teljes elégedettséget és boldogságot, akkor mi maradna a továbbiakra

egy kis kedvcsináló:

és egy fotó, ami nem maradhat ki: 

ismételten köszöönm az élményt, és az estét a szervezőknek, és a zenészeknek!

a nevem napja. olyan kis édes volt az anikó, hozott nekem fehércsokoládát, este fel is függesztem a drasztikus fogyókúrát, amit a 7 elejétől fenntartok, és alaposan bezabálok. meg már épp venni akartam egy új pénztárcát, mert amit a múlt hónapban vettem, nem bizonyult túl tartósnak, így aztán elengedett a varrásnál :S szóval ez a drága szent asszony vett nekem egy szépséges pénztárcát. annyira örültem neki, hogy csak nah.

aztán a kisfüleki + a boti is megjelentek délután, és a botika hozzott nekem egy pakkot, amiben egy csoki volt, meg egy édes marcipán. ez olyan jó pofa, hogy fotóért kiált. mondjuk jelzés értékű, hogy miért épp ezt kaptam, gondolom a munkamennyiségre amit végzek és az időre, amit a gép előtt rohadok :(

köszönöm mindenkinek aki gondolt rám. aki meg nem, annak is, ermt ők komolyan veszik, hogyez is csak egy olyan nap, mint a többi :))

Anyikó zacsiját sem lehet szó nélkül hagyni, nagyon kreatív :)

a szabcsi és a bolcsi annyira nem tetszetős nekem, a többi meg hát, nah...

és még hogy a név nem befolyásolja a személyiségünket...

egy hét volt ez is, és még nincsis vége ugye. bár meglepődnék, ha a 7végge nem volna csendesebb kicsit. hétfőn hajnalban anyánk elment nyaralódni, így aztán a múlt heti hajnali kelést még egy ráadás nappal fejeltem meg. 5:30kor indult, tehát nem sokat alvadtam az éjjel, de mindenképp megérte, legalább találkoztam a család azon részével is, akiket amúgy nem igazán látok, holott igen közeli rokonok vagyunk.

a munka része egy szar volt megint, de leglaább szerdán kimozdulhattam, pesten futkostam egész nap. reggel a bumerángosokkal egyeztettük a nyitási mókát, aztán ismerd meg pestet játszottam gps segítségével. hát az mókás volt, eltévedtem párszor, mert ez a szar cseszett időben szólni, hogy fordulj jobra, vagy balra. mindegy, jól bekeringtem a várost.

amúgy nem történt semmi más, a munka megint a főszereplő. de már csak 3 hét és talán kicsit nyugszik a dolog.

... hogy az ember mindent túlél. ezt a 7et én sem hittem volna. hajnali 5kor kelés, szerdán a szép kökis állásbörze, utcazene, és nekem zéró időm az archiválásra az utókornak + magamnak :((