ma reggel arra ébredtem, hogy nem vagy mellettem. furcsa érzés volt, hiszen sosem vagy mellettem. nem szeretsz te már engem, nem vagy te már társam, nem tartozol már hozzám. sordódsz kifelé az életemből, egy másik dimenzióba, ahol ott figyelsz a többi meg nem élt, be nem vallott szerelemmel. szerencsére még mielőtt végleg elvesztettelek volna, kalimpálni kezdett az óra. álmosan kikapcslatam a zajforrást, majd a szokott módon a helyedre tapintottam az ágyon, és lassan, a szokott módon végisimítottam az üres lepedőn. álmosan kecmeregetem ki pisilni, és jött a többi rutin...

félek, hogy egszer tényleg arra ébredek, hogy múlt leszel, hogy csupán az emlékeimet fogod táplálni. félek, hogy megint kudarcot kell vallanom. míg erre gondolok lassan keverem a reggeli kávét, arra gondolok, mennyire más voltam előtted, mielőtt leteperted az életem, mielőtt megláttalak azon az álmos reggelen, mielőtt átadtam neked azt a tábla csokit, mielőtt szerelmet hoztál az életembe. azóta vagyok neked hálás, azóta érzem, hogy sosem leszek kées megköszönni a sok jót és sok roszat, amit kaptam és adtam ebben a kissé szokatlan, de szép kapcsolatban. tanulni, elfogadni, megélni, átérezni, tűrni, szeretni, gyönyört okozni, nevetni, duzzogni, vitázni, ölelni, csókolni, álmodni, simogatni, bosszankodni, eszmét cserélni, élni. ezért szeretlek és ezért szeretném, ha szeretnél. még, még, még

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.