hogy mi a röhögés tárgya?

hát nem a magánélet az tuti :S mindegy is! ugye meg lett tíltva, hogy a saját blogomba arról pofázzak, amiről akarok, így aztán ezt a részét megint lenyelem a dolognak, bár a faszom már lassan tényleg eltelik ezekkel a megnyilvánulásokkal és hozzáállással, miegyébbel.

noh, tehát a lényeg, hogy a bánat tudja hányadik nekifutásra, de most komolyan és tényleg, kisdobos becs szó, vége a Lak-Tér-Idő sorozatnak. legalább is a nagyobb fajsúlyú dolgoknak :P szóval, valamennyi helység kész, még egy kis szegélyezés imitt-amott, aztán vége egy-két évre a Lak-Tér-Idő című műsoromnak.

holnap fantaasztikus családi ebédet adok, az új szép kuckó tiszteletére. elég vicces már a bevezetője is a dolognak. hét közben, elkerülendő a tumultust, és a hiánygazdaságot, megvettem az ebédhez valókat. ami nem bírt többet, mint 1,5 napot, aztán úgy döntött, hogy bezárt ajtó akadályoztatása mellett, kimászik a hűtőből :( úgyhogy tegnap este kelhettem útra, ismételten beszerezni az ebédhez valókat. miután a hiánygazdaság még itt van, így nem lehetett hiánytalanul beszerezni valamennyi alapanyagot, úgyhogy improvizálok és kísérletezek is. a lényeg, hogy pulykamell lesz lángolt kolbásszal és kecskesajttal töltve, fűszerezve, szezámos bundában. ha jó lesz, felvesszük az állandó kaják közé, ha szar lesz, legalább nem jön sűrűbben ezután sem a család :D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.