szép nyári reggel volt. a fiú a szokott módon, álmosan, és nyúzottan ébredt. de ma mégis más volt a reggel, mások voltak az illatok, mások a zejok. megvakargatta, kótyogos kobakját, majd lassan kimászott az ágyból és lefőzte első reggeli kávéját. nem volt miért sietni, okos volt, és délutánra beszélte le a találkozót a lánnyal. már vagy 3 hónapja beszélgettek a manapság oly népszerű internetes chatek egyikén. kedvelte a lány pikird humorát, hogy nem volt kimért, sőt inkább épp az mulattatta, hogy veszi az adást, és vissza-vissza szólogatott ő is a srácnak. várta is ezt a napot, érezte a bizsergést, várta, hogy végre arcot, testet öltsön az a személy, akivel jó ideje beszélgettek estéről estére. ugyanakkor félt is. mi lesz, ha mégsem felel meg neki, mi lesz, ha a lány nem fog tetszeni neki? mi lesz, ha tetszeni fognak egymásnak? pánik lett úrrá a fiún, még a kávé kevergetését is abbahagyta egy pillanatra, annyira beleélte magát a szituációba, a körbe, és elfogta a félelem, hogy talán mégsem jó ötlet, feladni több éves függetlenségét, talán mégsem volna jó egy másik emberrel osztozni az ágyon, az életén. aztán megrázta álmos fejét, és elhessegette a gondolatot. bolond vagyok? - kérdezte magától. hiszen nem épp ez volt ami hiányzot?, nem épp azért hagytam, hogy komolyabbra forduljon a beszélgetés, nem épp ez volt az elmúlt 3 hónap értelme? nem ezért sietett minden nap a virtuális találkákra? De hülye vagyok! - mondta hangosan, félig mosollyal a kávésbögrében gőzölgő itallra meredve. megvakargatta fejét, fintorgott egyet, saját ostoba félelmein, majd nagyot sóhajtva maga mögött hagyta a baljós gondolatokat.

merj nyitni, és hagyd, hogy a világ rád nyisson. - vágta a tükörképének a pofájába készülődés közben. hagyd, hogy a dolgok megtörténjenek, merd átélni a helyzeteket, még akkor is, ha nem lesz több, mint egy kellemes, vagy kellemetlen tapasztalat. ha ezt kihagyod, nem fogod soha megtudni, hogy mi lehetett volna. az még rosszabb, mintha elutasítanak. mert az elutasításban legalább benne van, a próba is, a kudarc mellett. de a meg sem próbálomban, eleve nincs semmi, csak a kérdések. mi lett volna, ha mégis jó? mi lehetett volna a történet további fonala? miről mondtam le, és mitől fosztottam meg a másikat, önző módon? nem szabad feladni. - hajtogatta magának. szemei szinte dülledtek a másik oldalra, hogy ezzel is meggyőzöbb legyen.

nagy levegőt vett, nyomott egy kis zselét a tenyerébe, majd kimondta a végítéletet: igen, nyitnom kell, hogy nyithassanak rám. bárhogy is alakul ez a nap, én csak nyerhetek rajta!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.