Csucsukának
2011.04.07. 11:37
„Magyarország hét természeti csodája”
Dolgozatom elkészítésekor találtam rá az egyik legnagyobb hazai internetes portál cikkére. A cikkben az olvasók szavazhattak egy listából, hogy melyek hazánk legszebb természeti kincsei. A szavazás végére hét egység maradt. Ezen természeti képződmények
bemutatását választottam dolgozatom témájának.
Hazánk földrajzi helyzete
Hazánk Kelet-Közép-Európában, az Alpok keleti elvégződésétől a Keleti-Kárpátok íveléséig terjedő Közép- Duna-medence északi és középső részén fekszik.
A földrajzi fokhálózat (koordináta rendszer) szerint országunk az északi szélesség 45ş48' és 48ş35', a keleti hosszúság 16ş5' és 22ş58'-e között terül el. (Ez a földrajzi helyzet magyarázza például éghajlatunk átmeneti jellegét.)
Az ország maximális kelet-nyugati szélessége 526 km, míg legnagyobb észak-déli kiterjedése 268 km.
Magyarország területe 93.033 km. Határának hossza 2.442 km, melyen hét országgal osztozik: Szlovákia, Ukrajna, Románia, Szerbia, Horváthország, Szlovénia, Ausztria. Természetes határszakaszok a Duna, Ipoly, Dráva és a Tisza mentén alakultak ki.
Tipikusan kontinentális fekvésű országunk a legközelebbi - Adriai - tengertől 200 km-re fekszik.
Abszolút földrajzi helyzetünk egyik - ha nem a legfontosabb - meghatározó eleme a medencejelleg.
Magyarország földtörténeti áttekintése, domborzatának kialakulása
A földtörténet őskorát nagy mélységben megmerevedett magmás kőzetek és hatalmas nyomáson átkristályosodott palák képviselik. Egy milliárd éves kristályos palát találunk a Szeged környéki kőolajkutató fúrásokban, 900 millió éves csillámpala képviseli az ősi kort az ország északkeleti szögletében Vilyvitánynál. Az ősi kőzetekből hiányzik az élet legkisebb nyoma is, mivel a hegységképződések során a kőzetanyag annyira átkristályosodott, hogy belőle minden esetleges ősmaradvány nyomtalanul eltűnt. A legidősebb tengeri üledékes kőzetek közel félmilliárd évesek.
Az ókorban ugyanis hazánk melegvizű, trópusi tengerfenék volt (maradványai például a Szendrői- és Upponyi-rögben az észak-borsodi karszt területén és a Kőszegi-hegységben fellelhetők). Az ókor vége felé azonban a Variszkuszi-hegységképződés (karbon időszak) kiemelte hazánk területének nagy részét, így az ókor végére (perm) a tenger keskeny sávvá zsugorodott össze. A Variszkuszi hegységképződés felszínen lévő maradványa a Velencei-hegység gránitja és a Soproni-hegység gneisz- és csillámpalája. A perm időszakot vörös színű, sivatagi-félsivatagi éghajlatra utaló üledékek képviselik (pl. Balatonfűzfő - Balatonalmádi - Mecsek - Jakab-hegy), ahol a permi vöröshomokkő uránérc-tartalmú lencséket is rejt.
A földtörténeti középkor elején, a triász időszakban hazánk területét újra tenger öntötte el. Először homokkő és márgarétegek, majd hatalmas tömegű mészkő és dolomit rétegek rakódtak le. Ez építi fel a Dunántúli-középhegység legnagyobb részét, a Kisalföld medencealjzatát, de a Dunától keletre is megtalálható, a Naszály és a Bükk kőzetanyagaként. Az észak-borsodi karszt világhírű cseppkőbarlangja is triászkorú mészkőben alakult ki. A mélyből feltörő forró vizes oldatok az üledéktömeg egy részét vasérccé alakították (Rudabánya), míg Perkupánál gipsz- és anhidritrétegeket zárnak magukba triász üledékek. Az Ammonitákban (lábasfejűek) gazdag jura tenger vörös mészkőrétegei a Gerecsében az úgynevezett piszkei márványként ismertek, de fellelhetők Tatán a Kálvária-dombon és a Villányi-hegységben is. A Bakonyban jelentős mennyiségű mangán-karbonát és gumós mangánoxid is lerakódott, míg a Mecsek-hegység területén lévő mocsarakban Pécs és Komló környékén feketekőszén telepek keletkeztek. A középkor utolsó időszakában, a krétában a Tethys-tenger déli szegélye ék módjára nyomult a Tethys északi partszegélyéhez. A törésvonal mentén tengeri vulkánok keletkeztek, melynek nyomait a Mecsekben megtalálhatjuk. Eszerint hazánk medencealjzatában két jól elkülöníthető kőzetlemez található. Ezeket választja szét a Zágráb-Kaposvár-Dunaújváros-Miskolc-Sátoraljaújhely-Kassa vonalában húzódó törésrendszer. Az Eurázsiai-hegységrendszer, ezen belül az Alpok és Kárpátok felgyűrődésével egyidőben hazánk területének nagy része is kiemelkedett, a tenger a Dunántúlon a Bakonytól nyugatra eső területre szorult vissza, míg az Alföldön hosszan elnyúlt tengervályú alakult ki. A Dunántúli-középhegység kiemelkedése következtében a meleg éghajlaton a mészkőféleségek karsztosodtak, a nedves és száraz éghajlat változása során különleges málási folyamatok indultak, melyek a szilikátos kőzetek alumíniumvegyületeit alumínium-oxiddá és hidroxidokká alakították.
A földtörténet újkorában, 60-70 millió évvel ezelőtt az eocén időszakban ismét elöntötte hazánkat a tenger, melyből szigetként emelkedett ki a Dunántúli-középhegység. A szubtrópusi, trópusi éghajlaton keletkezett a barnakőszén. Kb. 20 millió évvel ezelőtt hatalmas törésvonal mentén felhasadt a földkéreg Szentendre-Visegrád környékétől egészen Tokajig. Ekkor keletkeztek az Északi-középhegység vulkáni tagjai: a Börzsöny, a Cserhát, a Mátra, a Zempléni-hegység, valamint a Dunántúlon a Visegrádi-hegység (a Kárpátok belső vulkáni ívének tekinthetők). A Szentendre-Visegrádi andezithegység ekkor még összefüggött a Börzsönnyel. Az utólagos folyóvízi tevékenység alakította ki a visegrádi Duna-szorost. A miocén vulkánok kialudtak, s a kb. 10 millió éve (pliocén időszak) megkezdődött a pannóniai-medence kialakulása. A lassan süllyedő medencét elöntötte a Pannon-tenger és több ezer méter vastag homok- és agyagüledék rakódott le. A medence feltöltődésével, a beltenger helyén édesvizű, elmocsarasodott tó maradt vissza. Ezek emlékét őrzik a lignittelepek a Mátra és a Bükk előterében, de akkor keletkezett a kőolaj és földgáz jelentős része is. A pannóniai beltenger rétegeit bazalt vulkánok törték át, beborítva és ezáltal megvédve az alattuk lévő agyag- és homokrétegeket a későbbi lepusztulástól. A bazalthegyek a pannóniai rétegek eredeti magasságát őrzik, ezért nevezzük őket tanúhegyeknek (Tapolcai-medence tanúhegyei: Badacsony, Szentgyörgy-hegy, Csobánc, Gulács, Haláp, Tóthi-hegy, a Ság és Somló, valamint Salgótarján környékén Salgó és Somoskő). A bazaltvulkánosság mellett a forróvízkitörések, gejzírek (Tihanyi-félsziget) már átnyúltak a jégkorszakba (pleisztocén időszak). Összefüggő jégtakaró nem fedte hazánk területét, de a hideg szélviharok a folyómedrekből rengeteg port szállítottak, melyet a sztyepp jellegű növényzet löszrétegként megkötött (Dunántúli-dombság, Alföld, Hajdúság, Körös-Maros-köze). Ezt követően a folyóvíz és a szél alakította, formálta hazánk felszínét. A folyók feltöltötték árterületeiket (így keletkeztek az asztal simaságú tökéletes síkságok, pl. Nagykunság), míg a szél dűnékbe, buckákba halmozta a homokot ott, ahol a növényzet nem kötötte meg (Belső-Somogy, Kiskunság, Nyírség).
A földtörténeti változások sohasem fejeződnek be. Jelenleg is enyhe emelkedések, süllyedések jellemzik a felszínt. A törésvonalak mentén (pl. a Dunával párhuzamos törésrendszer) rendszerint melegforrások, gyógyvizek törnek fel.
Ám igaz, hogy napjaink legnagyobb felszínalakítója az emberi tevékenység.
Hazánk sajátos domborzatának jellemzői
A mai felszín kialakulása hosszú, soktényezős folyamat. Évmilliók során a jelen pillanatig a belső erők (kőzetlemezek mozgása, gravitáció, vetődés, vulkanizmus....) és a külső erők (szél, csapadék és folyóvíz, jég, hőingás....) egymásra hatása irányította a domborzat fejlődését. Az emberi átalakító tevékenység csak pár száz éve jelentős tényező, de annál erősebb, intenzívebb hatású a táj átalakulására. Utak, települések, bányák, meddőhányók, gátak, mocsárlecsapolások, halastavak, stb. változtatják környezetünket.
A hazai domborzat legalapvetőbb jellemvonása a gyenge függőleges tagoltság. Ebből következik, hogy uralkodó domborzati formánk a síkság, vagyis az alföldek túlsúlya, az 1.000 méternél magasabb hegységek hiánya jellemző.
A kismértékű abszolút szintkülönbség mellett, a hazai felszín három térszintbe sorolható: alföldek, dombvidékek, középhegységek.
Alföldek: síkságok, melyek tengerszint feletti magassága nem haladja meg a 200 métert (tszf. 0-200 méterig terjednek). Döntően üledékgyűjtő medencék feltöltődésével keletkeztek. Elsősorban a folyók, kisebb területeken a szél akkumulálta a hordalékot. Ritkán (Marcal-medence) magasabb térszín lehordásával (lepusztulásával) jöttek létre. Az Alföld és a Kisalföld területei tartoznak ide.
Dombságok: Átlagos tengerszint feletti magasságuk 200-500 méter közé esik. (Szigorúan véve ide tartozik néhány hegységünk, köztük a Villányi-, Velencei-hegység és a Vértes.) Hegységek lesüllyedésével és lepusztulásával, ill. alföldek részleges megemelkedésével, feldarabolódásával keletkeztek. Hazánkban önálló egységként (pl. Dunántúli-dombság), vagy hegységek pereméhez kapcsolódva (Bakony-alja) lelhetők fel. Felszínükön főleg pannon tengeri üledék, ill. negyedkori lösz, kavics, Belső-Somogyban nagyrészt homok található. Minél magasabban helyezkedik el a környezetéhez képest a dombvidék, felszíne annál tagoltabb (Hegyhát, Zselic, Göcsej). A Mezőföld, a Tolnai-dombság és Belső-Somogy területén a folyóvízi erózió kisebb mértékű, a formák lankásabbak, szelídebbek.
Középhegységek: Magasságuk tengerszint felett 500-1500 méterig terjedhet, hazánkban a legmagasabb pont 1014 méter (Kékes-tető). Középhegységeink építőanyaga ókori gránit, középkori mészkő, dolomit, pala, harmadkori vulkáni kőzetek. Kiemelkedésük óta pusztuló felszínüket ma főleg a folyóvízi erózió alakítja, mély völgyeket hozva létre. Ide tartoznak az Alpokalja hegységei, a Dunántúli- és az Északi-középhegység tagjai, valamint a Mecsek.
A három térszint (alföldek, dombságok, középhegységek) egymáshoz viszonyított területe igen aránytalan. Az ország 68%-a alföldi jellegű síkság, s csak alig 1% a tengerszint felett 500 méternél magasabb térség.
Magyarország vízrajza
Felszín alatti vizeink
A kéregben előforduló vizeink sokfélék (talajvíz, rétegvíz, ásványvíz, hévíz, karsztvíz, artézi víz), melyekből gazdagnak mondhatjuk hazánkat.
A talajvíz általában a felszínhez közel, az első vízzáró réteg fölött található. Sajnos országosan jellemző erős szennyezettsége, ivásra ezért a kerekes kutak, talajvízforrások (főleg az Alföldön) nem alkalmasak.
A rétegvizek legtöbbször tiszta, iható vizet adnak (kivétel az Alföld délkeleti része az arzén tartalom miatt), mivel mélyebben, a vízzáró rétegek között helyezkednek el. Ide sorolhatók az artézi vizek, ásványvizek, hévizek.
Hazánk területén az átlagosnál vékonyabb a földkéreg, melyet szerkezeti vonalak, törésvonalak szabdalnak. Mindezek következtében a geotermikus grádiens értéke hazánk területén az átlagosnál nagyobb, a 33 méterenként 1 fokos növekedés helyett 20-22 méterenként emelkedik 1 fokkal a belső hőmérséklet.
Forró vizeink hőmérséklete különböző, előfordul a 70-90 fokos is (pl. Zalakarosnál 3370 m mélységből 90 fokos tör fel). Legnagyobb kiterjedésű, legsűrűbb hévíztermelő területünk az Alföldön helyezkedik el. Földrajzi elrendeződésünk a fő szerkezeti vonalat és a szénhidrogén-kutatások útját követi. Különösen kedvező az Alföldön a felső-pannon üledéktakaró teknője.
A karsztvizek a mészkő és dolomit hegységeinkben végzik oldó, szállító, építő munkájukat, létrehozva a csodálatos karsztjelenségeket (pl. karrmező, barlang, cseppkő, dolina, dolina-tó).
Felszíni vizek
Folyóvizek
Vízrajzi szempontból meghatározó hazánk medence fekvése. Folyóink a környező hegységekben (Alpok, Kárpátok) erednek, a vízfolyások 96%-a külföldről érkezik hozzánk. A medencealji fekvés következménye a jelentős mennyiségű szennyeződés leülepedése, lerakódása, másrészt az árvíz- és belvízveszélyes területek jelentős nagysága. Mindezek veszélyeztetik a vízminőséget, szükségessé teszik a nemzetközi vízügyi együttműködést. Folyóvizeink a Duna vízgyűjtő rendszeréhez tartoznak.
A Duna-meder futását két egymásra merőleges, fiatal törésvonal jelöli ki, ezzel magyarázható viszonylag "egyenes" folyásiránya. Ahol keresztezik egymást (Dunakanyar) ott felsőszakasz jellegű a folyó, s főleg eróziós, romboló munkát végez. Közép- és alsószakasz jellegű részein szállító- és építő tevékenység jellemzi, szigeteket, hordalékkúpokat hoz létre. Jobbparti mellékfolyói az Alpokban erednek (Rába, Répce, Dráva), mellettük lassabb középhegységi patakok vizét is felveszi, melyek inkább szép turista helyek, vízhozamuk kevéssé jelentős. Balparti mellékfolyói a Kárpátokból, Szlovákia területéről érkeznek.
A Tisza a "legmagyarabb" folyó, a Máramarosi havasokban ered, az Alföldre érve jelentősen lelassul, "megszelídül", kis sebességű, kanyargó folyóként szeli át az Alföldet és töltögeti a vizében lebegő sok iszappal. Vízjárása erősen ingadozó. Fontosabb mellékfolyói a jobb parton a Bodrog, Sajó és a Zagyva, míg bal oldalon a Szamos, Hármas-Körös és a Maros.
Több folyónkat kíséri lefűződött vagy levágott holtág, vagyis morotva tó. Jelentős a víztározó tavak száma is: Tisza-tó, Rakacai- és Zámolyi-víztározók.
Állóvizek
Állóvizeink közül legnagyobb a Balaton (700 km), egyben Közép-Európának is a legnagyobb tava. A gyorsan felmelegedő tó medencéje árkos vetődéssel keletkezett, fiatal negyedidőszaki képződmény. Hosszúsága északkelet-délnyugati irányban 78 km, szélessége kb. 12-15 km (kivéve Tihany kb. 2 km), átlagos mélysége 3 méter, legmélyebb pontja a Tihanyi-kútnál 11 méter. Medre észak-déli irányban asszimetrikus, északon hirtelen, míg délen fokozatosan mélyül. Vízutánpótlását főleg a csapadék, a beömlő Zala-folyó és kisebb patakok adják. A Kis-Balaton a tó nyugati részén, a Zala-folyó által feltöltött, elmocsarasodott öböl volt, melynek nagy részét lecsapolták, s így a Zala-folyó hordaléka a Keszthelyi-öbölben ülepedett le. Ma a hordalék kiülepedése érdekében az eredeti állapotot - a Kis-Balaton szűrő szerepét - próbálják visszaállítani. A természetvédelmi terület madárvilága is nagyon értékes.
A Velencei-tó jelentőségét növeli a fővároshoz közeli fekvése. Területe 27 km, de jelentős részét nádasok fedik. Sekély (átlagosan 1,5 méter mély), erősen feltöltődött, pusztuló tó. Vízellátása rapszodikus, vízszintje változó. Nyugati része madárrezervátum.
A Fertő-tó még inkább haldoklik, a tópusztulás előrehaladottabb stádiumban van. Sekély, nádasokkal tarkított vize már többször kiszáradt. A tó teljes felszíne 322 km˛, de ebből csak 82 km˛ jut hazánk területére. Mint a legnyugatibb helyzetű sztyepp-tó, védelmet élvez. Osztrák-magyar együttműködéssel létrejött a Fertő-Hanság Nemzeti Park.
Több "apró", szélvájta mélyedésekben kialakult tó található a Kiskunság és Nyírség homokbuckái között. Többségük szikes terület, sajátos növény- és állatvilággal (nyíregyházi Sós-tó, szegedi Fehér-tó, Fülöpháza környéki tavak, Kolon-tó).
A Jósvafő melletti Vörös-tó dolina tó.
Patakok, folyóvizek visszaduzzasztása során kialakított szép fekvésű tavaink például az Orfűi-tórendszer és az Abaligeti-tó.
Hazánk domborzati és vízrajzi áttekintése után vegyük számba az Origón megjelent cikk, dobogós helyezettjeit:
A 324 m magas Megyer-hegy (mely tengerszint fölötti magasságából adódóan csak domb) a földtörténeti harmadkor, középső-miocén vulkanikus riolittufa kúpja, melynek felépítő kőzetét igen nagy keménység jellemzi, kristályos zárványai és üregei következtében pedig hamar felismerték, hogy kiválóan alkalmas malomkő-gyártásra. A Megyer-hegyen már a XV. században működő kőbánya volt. A malomkövek fejtését és kidolgozását évszázadokon át hasonló technikával, szerszámokkal és kézi erővel végezték. A bányát 1907-ben zárták be, a termelési tendencia folyamatos csökkenése miatt. Az elhagyott malomkő-bánya fejtési gödrében az öszegyűlt csapadékvízből alakult ki az a tó, amelyet ma Tengerszemként ismerünk. A tó víztömege mintegy 4.000m2, legnagyobb mélysége 6,5 m. A tavacska mellett az egykori bányászok riolittufába vájt szállásai láthatók. 1977-ben a tavat és környékét természetvédelmi területté nyilvánították. Ma kedvelt kirándulóhely, a Malomkő tanösvény Sárospatak belvárosától vezeti el oda piros túraút-jelzéssel a turistákat.
A Szilvásváradon végződő Szalajka-völgy a Bükk hegység egyik legszebb, a kirándulók számára legjobban kiépített része. A magashegységi jellegű völgy nevét a 19. században kapta az itteniek fő megélhetéséről, a latin sal alcali után szalalkálinak nevezett hamuzsír égetéséről. A Szalajka-patakban már hosszú ideje vadon él a sebes pisztráng, aminek szaporítása érdekében a patak medrét több helyen visszaduzzasztották, mesterséges neveldéket alakítottak ki. A völgyben mintegy 100 éve tenyésztik a pisztrángokat. Helyi specialitás a füstölt, sült pisztráng. A völgyben közlekedik a Szilvásváradi Erdei Vasút. A Szalajka-patak forrásai tipikus karsztforrások, szélsőséges vízjárással. A Szalajka-forrás egy rövid szakaszon bejárható cseppkőbarlangból tör a felszínre. Vize hideg, az éves középhőmérsékletnek megfelelő. A „Szikla-forrás” a vízzáró agyagpala és a mészkő határán, egy sziklahasadékból tör elő. Időszakos forrás, aminek vize a Szalajka-forrásénál egy-két fokkal melegebb. Ebből valószínűsíthető, hogy mielőtt a felszínre érne mélyebb kőzetrétegeken (mélykarszton) halad át. A Szikla-forrás a Szalajka-völgyben. A források fölött magasodik az Istállós-kő; az Istállós-kő és a Tar-kő között, a hegység Virágos-sár nevű részén található a Bükki Nemzeti Park egyik nevezetessége, az őserdő.
.jpg)
A Tapolcai-medence legfontosabb földtani értéke a vulkáni utóműködés eredményeként kialakult hegyes, illetve koporsó alakú hegyek - csúcsaikon várrommal, a szoknyán szépen művelt szőlőkkel. Másodlagos kúp vagy csonkakúp alakú képződmények. Kialakulásukat az üledékes térszínre ömlött híg lávának köszönhetik. Ezek a kemény takarók védelmezik meg az alattuk levő üledéket a későbbi letarolódástól. Az ilyen képződmények körüli, vulkánikus kőzetekkel be nem borított üledékes térszínek viszont gyorsan pusztulnak. Ennek az lesz a következménye, hogy a lávatakarós részekből csonkakúp, néha kúp alakú hegyek maradnak fenn, tanúskodva a térszín eredeti magasságáról. A tanúhegyek tehát másodlagos formák, a térszíni szelektív lepusztulás eredményei.
A terület bazalthegyei nemcsak egyedülállóan érdekes és festői geológiai emlékek, hanem számos igen ritka növény- és állatfaj élőhelyei is. A természeti értékek gazdag sorához társul a római korig visszavezethető országos jelentőségű szőlőkultúra, valamint a szőlőhegyek és községek megannyi építészeti emlékei: a várromok, templomromok, kastélyok, falusi és szőlőhegyi népi építészeti emlékek.
A pannonkor végén feltörő vulkánosság sajátos képződményei ezek a tanúhegyek. A messziről nagyobb koporsóformát adó Badacsony, Szent György-hegy és Csobánc szélein a kőzet érdekes megszilárdulási formái, a bazaltkő-zsákok láthatók. Legszebb ezek közül a badacsonyi Kőkapu és a Szent György-hegyi bazaltorgonák. Ezek könnyen omlanak. A Badacsony oldalain a még meglévő sziklák tövében hatalmas kőfolyások, kőtengerek láthatók, rajtuk alig tud megkapaszkodni a sajtmeggyes - nagylevelű hársas törmelékerdő. A bazaltkúpok cukorsüveg alakú formái a Gulács, a Tóti-hegy, a Hegyesd és a szigligeti Várhegy festői kúpjai. A Badacsonyon csak itt előforduló mészkerülő virágos kőrises-bükkös él a sziklás részek letörésein, a hegy bükköseiben ciklámen, gyertyános tölgyeseiben májvirág, pirítógyökér, borostyánfojtó szádorgó található. A Szent György-hegy napsütötte szikláin virít a cseling-páfrány hazánkban csak itt előforduló kis populációja, együtt a ritka pikkelyharaszttal és a Lumnitzer-szegfűvel. A lisztes berkenye több helyi alfaja is megkapaszkodik az emberkéz által elérhetetlen sziklák repedéseiben. A Csobánc virágpompáját fokozza a fekete és leánykökörcsin, a kőfalakon a ritka buglyos kőtörőfű és a hajdani várkertből kivadult orgonaliget. A Tóti-hegy apró kúpján festőien tarka virágszőnyeg fogadja a látogatót: az Orlay-murok fehér fátylába beleszövődik a tarka nőszirom, a kökörcsinek és a piros vadszegfűk látványa. A ferdén álló bazaltszálak repedéseiben látványosan sorakoznak a pannon madárbirs apró termetű bonzai-szerű cserjéi. A terület keleti szélén, permi homokkövön található a nyár végi piros virágszőnyeget adó csarabos törpecserjés, festői sziklák, borókások és a sárga virágú hölgymál fajok társaságában. A sík részeken, a hajdani láprétek maradványain számos botanikai szenzáció lelhető fel: Raposka alatt mocsári kardvirágos, orchideás láprét található, Káptalantóti mellett pedig az 1 m magasra megnövő, nagy és illatos virágú, másutt egyre ritkuló buglyos szegfűnek van gazdag előfordulása, az ősz eleji enciánkék virágú kornis tárniccsal.
A bazalthegyek szikláin és erdeiben számos madárritkaság fészkel (holló, vörösvércse, kövirigó). A Szigliget alatti nádasokban a védett nyári lúd él és szaporodik.
Lillafüred, Hámori-tó A Hámori tó a Garadna völgyében, csaknem másfél kilométer hosszan húzódik. Jelenlegi medrét az 1810-es években alakították ki egy völgyzáró gát építésével. A tó kialakításának gyakorlati oka volt, a felső-hámori vasverők meghajtásához szükséges vizet biztosította. A tó ma kedvelt horgászhely, az országban ritkaságnak számító pisztrángállománya miatt számos horgász keresi fel. Pisztráng nem csak a tóban él, külön pisztráng telep is működik a völgyben. A pisztrángos telep a szakmai munka mellett igazi turisztikai látványosság is. Az ide látogatók megkóstolhatnak egy igazi helyi specialitást, a tizenkét különböző fűszerrel ízesített sült pisztrángot. A tó vízmélysége helyenként eléri a kilenc métert is. Vízhőmérséklete nem igazán teszi alkalmassá a fürdőzésre, a nyári vizes tevékenységek közül a csónakázást és a vizibiciklizést választhatjuk.
A tó dél-kelti partján áll a Palota Szálló. Az ország egyik legszebb szállodája 1927-1930 között épült Mátyás király korát idéző, neoreneszánsz stílusban. A négyemeletes szálloda főhomlokzata a tóra, déli homlokzata a Szinva völgyére néz. Az épületet támfalakkal erősítették meg, melyek eredeti, statikai funkciójuk mellett teraszos sétányként is szolgálnak. Az építészeti megoldásnak köszönhetően gyönyörű függőkert alakulhatott ki a szálloda közvetlen szomszédságában. A szálloda csúcsos tornyából, illetve a függőkertből gyönyörű kilátás nyílik a Hámori tóra és a völgy többi részére is.
A függőkertből látható a Szinva patak húsz méteres vízesése is, ami az ország legnagyobb vízesése. Nem csak nyáron szép látvány, a téli jégbe fagyott vízesés sokak szerint a nyári látványt is felülmúlja. A vízesés lábánál található az édesvízi mészkőben létrejött Anna, vagy más néven Petőfi barlang. A mésztufa barlang igazi ritkaság, Európa szerte is csak néhány ilyen képződmény létezik. A barlangot egy félórás séta keretében fedezhetjük fel.
A szállodával szemben egy másik barlangot találunk. A Szeleta barlang egy meredek emelkedőn közelíthető meg, mely emelkedő a Szelata tetőben végződik. Megéri azonban idáig felküzdeni magunkat, a gyönyörű kilátás kárpótol fáradozásainkért. A Szeleta barlang nevezetessége a századelőn a barlangból előkerült több százezer éves pattintott kőeszközök. Gyakran emlegetik a barlangot, mint a magyar őslénykutatás szülőhelyét. A barlangtúra harmadik állomása az István cseppkőbarlang, a szállodától körülbelül ötszáz méterre találjuk. A mostani bejáratához képest a barlang eredeti bejárata magasabban van. Feltárásához érdekes történet fűződik. A barlangra úgy akadtak, hegy egy kutya beleesett a barlang bejáratába és a kimentése során fedezték fel a földalatti járatokat. A bejárattól ötvenöt méter hosszú folyosó vezet a barlang Nagytermébe. Tovább haladva a Kilátóban tiszta és szép képződményeket láthatunk. A Kupolacsarnok a barlang legszebb része. Húsz méter hosszú, tíz méter széles és harminc méter magas. A csarnokból kiépített lépcsősoron juthatunk el egészen a látogatható szakasz végéig. Itt azonban még nem ér véget a barlangrendszer, több járat halad a mélybe, melyek közül némelyiket teljesen víz borit. A Barlangban télen-nyáron tíz fok körüli hőmérséklet van.
A tó dél-kelti partján áll a Palota Szálló. Az ország egyik legszebb szállodája 1927-1930 között épült Mátyás király korát idéző, neoreneszánsz stílusban. A négyemeletes szálloda főhomlokzata a tóra, déli homlokzata a Szinva völgyére néz. Az épületet támfalakkal erősítették meg, melyek eredeti, statikai funkciójuk mellett teraszos sétányként is szolgálnak. Az építészeti megoldásnak köszönhetően gyönyörű függőkert alakulhatott ki a szálloda közvetlen szomszédságában. A szálloda csúcsos tornyából, illetve a függőkertből gyönyörű kilátás nyílik a Hámori tóra és a völgy többi részére is.
A függőkertből látható a Szinva patak húsz méteres vízesése is, ami az ország legnagyobb vízesése. Nem csak nyáron szép látvány, a téli jégbe fagyott vízesés sokak szerint a nyári látványt is felülmúlja. A vízesés lábánál található az édesvízi mészkőben létrejött Anna, vagy más néven Petőfi barlang. A mésztufa barlang igazi ritkaság, Európa szerte is csak néhány ilyen képződmény létezik. A barlangot egy félórás séta keretében fedezhetjük fel.
A szállodával szemben egy másik barlangot találunk. A Szeleta barlang egy meredek emelkedőn közelíthető meg, mely emelkedő a Szelata tetőben végződik. Megéri azonban idáig felküzdeni magunkat, a gyönyörű kilátás kárpótol fáradozásainkért. A Szeleta barlang nevezetessége a századelőn a barlangból előkerült több százezer éves pattintott kőeszközök. Gyakran emlegetik a barlangot, mint a magyar őslénykutatás szülőhelyét. A barlangtúra harmadik állomása az István cseppkőbarlang, a szállodától körülbelül ötszáz méterre találjuk. A mostani bejáratához képest a barlang eredeti bejárata magasabban van. Feltárásához érdekes történet fűződik. A barlangra úgy akadtak, hegy egy kutya beleesett a barlang bejáratába és a kimentése során fedezték fel a földalatti járatokat. A bejárattól ötvenöt méter hosszú folyosó vezet a barlang Nagytermébe. Tovább haladva a Kilátóban tiszta és szép képződményeket láthatunk. A Kupolacsarnok a barlang legszebb része. Húsz méter hosszú, tíz méter széles és harminc méter magas. A csarnokból kiépített lépcsősoron juthatunk el egészen a látogatható szakasz végéig. Itt azonban még nem ér véget a barlangrendszer, több járat halad a mélybe, melyek közül némelyiket teljesen víz borit. A Barlangban télen-nyáron tíz fok körüli hőmérséklet van.
5/ Dunakanyar
A Dunakanyar a Duna Esztergom és Budapest közötti szakasza. Ezen a részen a folyó a Börzsöny és a Visegrádi-hegység között folyik, valamint folyásiránya nyugat-keletiről észak-délire változik. A Dunakanyar szerepel a világörökségi várományosi listán. Valószínűleg a visegrádi középkori királyi központ és az esztergomi középkori vár helyszíneinek összevonásával. A fenti meghatározást a terület szűkebb értelmezésére használjuk. Tágabb értelemben idesoroljuk még a Duna íve által bezárt jobb parti vidéket, valamint a folyamtól északra emelkedő Börzsöny hegység nagyobbik, Pest megyéhez tartozó felét. A Duna könyöke által bezárt Pilis hegységet és Visegrádi-hegységet a part menti területekkel.
A Dunakanyar főbb települései, látványosságai:
Esztergom, Dömös, Visegrád, Dunabogdány, Leányfalu, Szentendre, Budakalász, Kisoroszi, Tahitótfalu, Pócsmegyer, Szigetmonostor, Szob, Zebegény, Nagymaros, Kismaros, Verőce, Vác, Sződliget, Dunakeszi
Gaja-szurdok
A bodajki Gaja-szurdok a Keleti-Bakonyban található, annak is a keleti szélén, a Móri-árok határán, Bodajk településétől nyugatra. Megközelíteni a Bodajk és Zirc közötti autóútról lehet. A szurdok kerítéssel van körülvéve, a keítésen létrák segítik az átjutást. A völgyben itt-ott sziklafalak húzódnak, a patak medre helyenként összeszűkül, de a Bakonynánai szurdoktól eltérően a patak itt többnyire széles völgyben kanyarog. A kerítésen belüli területen jelentős vadgazdálkodás folyik, a vadaskert múltja egészen 1888-ig nyúlik vissza. Jelentős a nagy- és az apróvadak állománya.
Római fürdő
A Bakony kiterjedt erdőségei hajdan betyárok, bújdosók, szegénylegények számára nyújtott menedéket, rejtekadó hajlékot, szűkös, de az éhenhalástól megmentő táplálékot. Ma a bakancsos és kerékpáros turisták, hétvégi kirándulók, teljesítménytúrázók, vártúrázók paradicsoma. A hegység egyik leglátványosabb kirándulóhelye a Gaja-patak Bakonynána és Jásd közötti szakaszán található, Római fürdőként ismert szurdokvölgy. A mélyen a mészkőfelszínbe vágódott áttörés legszűkebb pontján zúgók és kisebb vízesések sorozata alakult ki, amely hazánk egyik legvadregényesebb vidékét hozta létre.
A Bakony hazánk legnagyobb kiterjedésű középhegysége, területe több mint 4 ezer km2. Mozaikosan tagolt táj, ahol magasabb középhegységi és dombsági jellegű részek, széles, helyenként összeszűkülő patakvölgyek, tágas fennsíkok váltogatják egymást. A növényzet követi ezt a mozaikosságot. A bükkösök, tölgyesek, szurdokerdők, erdőssztyeppei társulások sokfélesége természetes eredetű, de a táj mai arculatát, az erdőségek, rétek, kaszálók, szántóföldek alkotta bakonyi tájat az évezredek óta itt élő és gazdálkodó ember alakította ki.
Veszprém megyében, Bakonynána településéhez közel találhatjuk meg a Gaja-patak egyik legismertebb látványosságát, a Római-fürdőt. Megközelíthetjük Bakonynána, illetve Jásd felől is gyalogosan, az Országos Kéktúra jelzéseit követve. Bakonynána felől a Gaja folyását követve, Jásd felől pedig a folyásiránnyal szemben elindulva. A Gaja-patak mélyen a mészkőfelszínt átvágva hozta létre a Római-fürdőnek keresztelt áttörést, amely a környék több hasonló szurdokához hasonlóan látványos és vadregényes. A szurdokban átfolyó patak főleg a tavaszi hóolvadás utáni időszakban nyújt felejthetetlen látványt a több kisebb zúgóval és vízeséssel.
.jpg)
A Bükki Nemzeti Park (rövidítve: BNP) Magyarország egyik első nemzeti parkja, amely az Északi-középhegységben fekszik.
Az Északi-középhegységnek a többi vulkanikus hegyeitől eltérő földtörténeti múlttal rendelkező tagja a Bükk hegység. Nagy részét tengeri üledékes eredetű kőzetek, főként dolomit és mészkő építik fel. 800 méternél magasabb fennsíkját meredek sziklaszirtek, a Bél-kő, a Pes-kő, a Tar-kő, a Vörös-kő és a többi "Kő" öleli körül, melyekről csodálatos kilátás nyílik a hegység déli lábára. Utóbb felsorolt csúcsok nagy részén halad keresztül az Országos Kéktúra útvonala.
A Bükk-fennsík felszínét a legkülönbözőbb karsztformák: töbrök, víznyelők, zsombolyok teszik változatossá. A Bükk-hegységben több mint 850 barlangot ismerünk. Közöttük található az ország legmélyebb barlangja, a 254 méter mély, 6700 méter hosszú István-lápai-zsomboly ( másik nevén István-lápai-barlang). Jelentősebb barlangjai: a kiépített lillafüredi Anna és Szent István-cseppkőbarlangok, a miskolctapolcai Tavasbarlang, valamint a szabadon látogatható Szeleta- és Balla-barlang. Forrásai, patakjai bővizűek. A vidék nevezetessége a Szalajka-patak mésztufa gátakon 17 m magasról aláhulló Fátyol-vízesése.
Ugyancsak védendő kincsek a földtani, barlangtani értékek. Azt eltelt évmilliók geológiai erői és a felszíni mállás változatos karsztformákat hoztak létre a mészkőhegységben:
- Víznyelők
- Barlangok
- Kiemelkedő kövek
- Mély szurdokvölgyek keletkeztek.
A hegység legegységesebb része az átlagosan 800 m magas Bükk-fennsík, melyet a Garadna patak két részre, Nagy- és Kis-fennsíkra bont. A fennsíkok arculatát a karsztosodás határozza meg. Enyhén hullámos felszínük jellegzetességei az alacsony bércek, a közöttük levő dolinák, a víznyelők, zsombolyok és barlangok. Jellemzők a bércek és a szurdokvölgyek. A hegység szép formái a barázdákkal, üregekkel tagolt, lyuggatott mészkőfelszínek, a karrok és ördögszántások. A hegységben eddig 853 barlangot tártak fel, közülük 45 fokozottan védett. Az ország legmélyebb barlangja, a 250 méter mély István-lápai-barlang, amely a Szepesi-barlanggal, és a lillafüredi István-barlanggal a legszebb cseppköves karsztjáratok közé tartozik. A Bükk sajátos ékességei a karsztforrások vizéből kiváló mésztufa képződmények. A mésztufa gátakat épít a mederben, s a víz a gátakon átcsobogva kicsiny vízeséseken szalad tovább. Híres Szalajka patak Fátyolvízesése, vagy a Szinva patak forrásmészkő-dombja, a mésztufakiválás által bezárt üregben létrejött lillafüredi Anna-barlang. Jellegzetes tájképi elem a Szarvaskői Várhegy: a víz alatti vulkáni működés szép maradványai az oldalában feltáruló párnalávák.
Felhasznált irodalom:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://motki.blog.hu/api/trackback/id/tr652806832
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.