nagyjából ezzel tudnám lerni az elmúlt néhány napot. nem akarnak összsjönni ezek a 4 napok manapság. a múlt héten vagy 75 fok volt árnyékben, most meg a tajga lihegett a nyakamben. pedig én bakonyi túrát terveztem. én nagy sétákat terveztem. ehelyett rohadás lett a 4 fal között. ami nem volt ugyan rossz, mert jó volt a társaság, de akkor is, már a pöcsöm tele, hogy itt ez a retkes 4 nap, azt nézhetem  tapétát, meg a korházzöldet, a medencekékkel vegyítve. kicsit élni akartam, kicsit nme itt lenni, kicsit kimozdulni, kicsit élményeket gyújtani, kicsit nem a megszokott monotom, jópofizást, felfekvést a sok heverészéstől, meg unalmat, hogy megint a szokott dolgok, a szokott módon. pedig volt ám benne jó is, sőt túl sok is a jóból, mert kétszer is jó volt. holott én már erről rég lemondtam, beletörődtem, hogy az a dolog tabu, hogy azt a dolgot már nem fogom csinálni, legláabb is, amíg ez a felállás van. és megmondom őszintén, hogy már egészen jól levoltam nélküle, sőt kezdtem rájönni, hogy análkül is milyen jó lehet, ha nincs minden igány kielégítve. szóval nekem már nem hiányzott, de aztán egyszer, sőt nem sokkal kéőbb még egyszer volt és akkor azt gondoltam, hogy hejj a fenébe, be csudaságos dógom vaan. na aztán a sors a tegnapi este vissza is kérte, ami jár neki, úgyhogy most itt ülök a változatosság kedvéért é a faszom tele az egésszel megint. leírni már nem is írom, mert egyre többen olvassák a blogot, és mert tegnap megkaptam, hogy ugye szabika - utalva arra, hogy a cukkerman, mielőtt nemtudommenyimillárdot keresett a fészbúkkal, lepicsázott 1 csajt a blogján, amit ugye nem cerkável írnak, kvázi ott rohad az idők végezetéig. vagy amíg nem törlik a bejegyzést. mindegy, a lényeg, hogy a tegnap este, aztán a ma reggel betett megint., szóval a megelőző 4 napot úgy húzta le a klotyón, hogy nyoma nem maradt. legszívesebben a faszba elmennék, azt vissza se néznék, nem törődnék senkivel, csak mennék bele a vak világba, azt nem foglalkoznék senkivel és semmivel. mennyivel könnyebb, ha az embernek nincs kivel, mivel foglalkoznia, mennyivel sivárabb, de egyben gondtalanabb is az élet akkor. pedig én igyekeztem megint, megtettem, ami tőlem telik; persze az nem sok, tisztában vagyok én azzal, de akkor is kicsit több járt volna talán. mindegy, megint egy ablakon kidobott nap, megint egy felesleges időtöltés. pedig milyen szépen indult... elkurtuk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.