kihasználván a végre elérkezett nyarat, gondoltam, akkor itt az alkalom, hogy ismét belevessem magam a brinágzásba. a tőlem szokott felleőtlen módon, de hát olyan kis türelmetlen, és felelőtlen vagyok, mint tudjuk. a lényeg, hogy mikor már elhittem az időjósoknak, hogy itt tényleg nyár lehet a 7végén, akkor körvonalazódott a terv, hogy akkor én bizony kiskörözni fogok szombaton, vasárnap meg valszeg nyalogatom a sebeket és heverem kifelé az előző napi sokkot. arra ugyen nem számítottam, hogy ennyire katlan lesz, de azért csak belevágtam a nagy kalandba. meglepően jól ment, igaz zamárdiban, a sound mellett tábort kellett vernem néhány órára, mert addigra már gyakorlatilag rásültem a nyeregre, és úgy általában a bringára. a hangulat jó volt, az arcok nagyok, de hát mit várhatnánk egy ilyen helyszíntől, ahol állítólag az újgazdag ifjúság múletja az időd a szeletelős zenebonákra. én nem igazán törtődtem velük, inkább élveztem az árnyékot, a vizet, ami olyan tiszta volt, hogy már a lépcsőnél is leláttam a kb 30-40cm-es víz aljára, de ezt beljebb is megtehettem. kis pihenő és vagy 7 (!!!) liter víz után, aztán átkeltem a tavon, és nekivágtem a rázósabb északi emelkedős résznek. nem kertelek, a kukimról is patkokban folyt az izzadság, mire megmásztam a meredeket és szépséges veszprémbe értem.

de a teljesítve ismét, most pár hétig nem vágyok ekkora útra. de talán hosszú még a nyár, vagy legalább a bringa szezon, szóva lnem adom fel, kell még egy két ilyen túra, mert kell a mozgás, és a halál közeli élmény.

képeket nem csináltam, merthogy minek, már annyi fotóm van a szépséges balatonról, hogy egész kiállítást lehetne belőle rendezni, meg aztán úgyis csak porosodik itt a gépen. ami van, itten van ni.

a szombati sokkot aztán vasárnap egy laza csopakra való kihelyezett henyéléssel fejeltem meg, ami roppant jó volt, leszámítva, hogy nem nagyon megy már nekem ez az oldalbordátlanásg. én nem értem, régen olyan jó volt egyedül lenni, most meg mindig csak hiányzik ez a vacak innen mellőlem, hogy nem tom, csak legyen itten, éljük meg együtt, élvezzük együtt...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.