nah, szóval a múlt 7en megdumáltuk a muterral, hogy akkor ezen a 7en eseteleg megint lehetne valami közös program. rájuk zúdítottam egy raklap programlehetőséget, hogy legyen meríteni való. hát választottak. a zirci arborétumra és a cseszneki várra esett a választás, merthogy egy vonalon vannak, meg minden.

én ugyan kérdeztem, hoy a zirci arborétumban én voltam már? mir e persze jött a válasz és a bánkódás, hogy mégis mi a f*sznak kellett bennünket kiskorunkba cibálni jobbra is, meg balra is, ha oylan hülye vagyok, így 32 évesen, hogy azt sem tom, hol jártunk már, meg hol nem :) noh, de a fagyi visszanyalt, mikor egy kedves kitérő alkalmával, és anyánk által felemlített gézaháza okán megkérdeztük nünüvel, hogy ugyan ha már voltunk ottan szintén, akkor ugyan mond már meg, hogy ott mi a bánatot csináltunk. válasz: sétáltunk. nabazd+, hát erre kellene olyan kurvára emlékeznem, hogy a bakonyi rónákon sétáltam 2 évesen, és közben valszeg a pelusba tettem a nehezéket?! :))

szóval aranyköpések - a cseszneki várban élt a költő 1953-ig anyánk szerint - és sok sok nevetés közepette telt anap. estére már úgy lefárasztottak, hogy hazaestem, tus, aztán már le is esett a kobakom.

de tényleg jó volt, szívtuk egymás vérét szokás szerint, nünü is jól mulatott, miután megértettem vele, hogy a bakonyi túrához talán mégsem kellene papucsban jönni, mert az annyira nem kóser cucc oda.

az arborétum nekem nagyon tetszett, oylan angol park jellege van, szép fákkat, tóval, virágokkal, de egy kicsit ápolatlannak tűnik, a nagy halmaz, minhta túlságosan hagynák, hogy a természet tegye a dolgát és szaporodjon, sokasodjon a lomb, meg a virág. mindegy, volt hinte, szóval jó volt :)

a cseszenki vár tavaly már program volt, gomezzel, szóval újat nekem nem mondott, a váron lévő híd még mindig lezárva, az ember aki a jegyet adta, még mindig kedves, és roppant felkészült, ha beszélgetésbe elegyedik vele az ember, akkor vlszeg 3 napig egyfolytában mondja a magáét. a kilátás gyönyörű, mondom a költő még 1953-ban ott volt a várban, és danolt biztos. ezen akkorát nevettünk, hogy a lépcsőn kis híján leestem miatta. de megérte. aztán gondoltam, hogy ne csak egy sima séta legyen, hát megmutatom nekik, a gomezzal bejárt cuha szurdokot is nekik, csesznek határában. ki hitte voln,a hogy ennyire nőből vannak, és nem bírják a túrát - ugye a papucs téma - aztán mégis aláereszkedtünk, és még a nünü sem bírt betelni a látvánnyal.

haz felé egy gyors vacsora a kádárta vendéglőben, ahol a konyha a régi, a kiszolgálás már pocsék.

nagyon jó nap volt, sokat nevettem, de ezeket a nőket hosszú távon én már már nem bírnám elviselni :))

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.