a tegnapi nap a családé volt megint. eleve az volt a terv, hogy meghívom anyát + a nünüt egy kis karácsonyi dőzsre, hát aztán 24-én a nünü okosan célzott is rá, hogy akkor jönnek és megnézik a fát. és akkor kapva az alakalmon, mondtam, hogy hajaj, nem csak fanézegetés leszen,…

miután 23-án éjjel 2 körül sikerült hazaérnem, hulla fáradtan omlottam az ágyba. anyikómmal megbeszéltük, hogy 23-án hazaviszem lizovics kisasszonyt, hogy a karácsonyt mégiscsak családi körben töltse az a kislány... felmentem, beszélgettünk, nevetgéltünk, egy kis palacsintát…

aki ismer tudja, hogy nem vagyok egy felvágós pasi, aki meg nem ismer, úgyis mindegy, hiszen mindenki gondol amit ;)de most kivételt teszek, és elregélem, hogy milyen büszke vagyok magamra. miután nem hittem, hogy esetleg a többiek sem készülnek az előre megbeszélt szaloncukor helyett…

na, tegnap megjártam a hadak útját. felmásztam reggel hajnalba erre a rádiós megbeszlésre, hogy jól kiokoskodjuk, hogy jövőre mivel és hogyan köllene együttileg működni a neosokkal. nem mondom, hogy megérte a "randi", de legalább mehettem utána gomezhez. volt közben egy…

 meg sem próbálom véka alá rejteni, mennyire örülök, hogy tegnap ismét havazott. egy kis karácsonyi hangulat kölötözött tőle kő szívembe, és hangyányi agyamba. a tegnapi napnak igazság szerint a lábadozásról és a pihiről kellett volna szólni. de persze honfoglaló…

miután 3óra 27perc van, és a tnt nevű nagymúltú banda is megénekelte, hogy aszongya "nem jön álom a szemere.." mit volt mit tenni, felnéztem a világhálóra, meg aztán gondoltam csak megosztom a hírt a tisztelt nagyérdeművel, hogy megjött az első karácsonyi képeslap.…

 Jaj, hát annyi minden volt is, hogy már összeszedni is nehéz lesz. pénteken reggel végre megérkezett gomikulás. jaj, de jó volt végre egy kis romantikus mocsokban tobzódó ½ napot tartani, merthogy alig melegedtünk egy kicsit át a kinti kurvahideg után, ettünk, azt…

na, most jutottam el arra a szintre, hogy a faszom tele a komplett teljes családdal, barátokkal, munkatársakkal és mindenki mással. reggel még szomorkodtam, hogy nem jön ma a gomez, mert már vártam, de amilyen idegállapotban vagyok, jobb is, hogy nem jön, mert lehet, hogy rajta csattanna…

jaj, ma egész jó napom volt. leszámíva, hogy a vaterán honfoglalók tulajdonát képező hifit a posta úgy szállította le a vásárlónka, hogy szegény asszony majdnem agvérzést kapott, olyan anyázós levelet kaptam tőle, hogy csak ne. úgyhogy jó fej voltam és gyorsan felajánlottam,…

apró lábán mint ha ráöntötték volna, úgy állt a kis cipellő, melyet épp ma vett. lejtett a tükör előtt még egy táncot, majd halvány mosoly futott át az arcán, csak aki villámgyorsan odapillant az vette volna észre, de talán még az sem. amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan…

már annyira fáradt vagyok, és annyira tele a hócipőm a komplett családdal - értsd honfoglalók, Vko és gomez is - hogy legszívesebben tényleg a elszöknék a fenébe, aztán boldoguljon mindenki, ahogy akar. szombaton meló reggeltől estig, aztán hullafáradtan hazaesés, zombi módra…

épp haza akartam menni, már nagyon fáradt vagyok, így kicsit lelépnék, hazamennék, esetleg kifertőtleníteném a kádat, azt ejtőznék egy nagyot jó kis sós vízben, hogy aszott pofámról ázzon le kicsit a bőr. kicsit úgy lennék csak, nem gondolkodnék, nem csinálnék semmit.…

na, hát szombaton ismét egy szakasz lezárult. a honfoglalók már olyan állapotba hozták a letelepedésre szánt új hont, hogy akkor sűrű köszöngetések és pénzmagok elszórására tett stándékok közepette - hogy akkor köszönjük, hogy használhattuk a vizet, villanyt, miegymást -…

gomincselló + munkés ember lett... azaz csak lesz, merthogy felvették dógozni. ez a kis hülye meg megins sírva fakadt, hogy annyira ő ezt most nem igazán de csaksazártsem örömmel mondja, merthogy akkor ezeddig is a nullával volt egyenlő az elmúlt 1-1,5 hónap mérlege együttlétet…

na, hát ma talán egy kicsit utolrődök. talán ma már nem fogk azon dolgozni, hogy megelőzzem ez életem, és a 24 órából 40et próbáljak kicsikarni...pénteken végre telefonáltak, hogy akkor kész lett a pocok, kicsit olcsóbb is lett, mint számolták, egész pontosan kétezerötszáz…

jaj, hát tegnap nagyon sokat léptem előre a dógokban. a katát idézve, menetelek a 4D felé. bár az szerintem mondjuk hülye, de mindegy, ha ő elhiszi a sok marhaságot amit összehord, hát legyen.na, szóval az volt, hogy tegnap a kz-t a kata szerint kissé bunkó módon osztottam le. hát…

na, hát a tegnapi napom is lehúznám legszívesebben a klotyón, ha tehetném.reggel már fél hatkor itt bent rohadtam, hogy a béci nyugodtan pihenhessen a messzi angliában, és én is mindent el tudjak intázni, hogy aztán tudjak menni a budapestre, és onnan hazafelé vélhetően az én rég…

én kis naív, azért titkon reménykedtem, hogy azért a dolgos 7köznapokra előkerül ez a gerinctelen ember, és lesz pofája elém állni és azt mondani, bocs haver elnézést, oldjuk meg a problémát amit okoztam. hozzáteszem, magyarországon vagyunk, tehát nem is értem miért képzelgek…

lavírozva az őrület határán, végre van egy szusszanásnyi szabadidőm, hogy végre nyugodtan elmehessek pisilni, fürödni, meg egyéb higiéniás problémák és kötelességek végére pontot tenni, no, meg hogy az asszonyok nem lihegnek a fülembe, és szórják a negatív engergiákat.…

 A karma (ok-okozat) törvénye szerint minden, amit teszünk és amilyen rezgéseket (gondolatokat, érzéseket) kibocsátunk magunkból az univerzumba, visszaszáll ránk. Ezen a napon minden gondolatunk, érzésünk, szavunk, cselekedetünk - jó és rossz egyaránt! - tízmilliószoros…

nem sok minden volt itt mostanság, élem a nagycsaládosok életét, tegnap épp közös tévézé volt a program anyával. előtte mint valami elcsesezett házinéni, főztem, mostam kicsiny családomra, megágyaztam, mint hófehérke a törpéknek :)szóval családos ember vagyok, minden jóval…

előre kijelentem, hogy én hívtam őket, én ajánlottam fel, hogy lakjanak nálam, és éljünk szép kerek családként, míg a háborús övezetet felszámolják az új kégliben. és azt továbbra is tartom, hogy a legnagyobb marhaság volna, ha csak azért vennének ki lakást, hogy 2-3…

mondanom sem kell, mire 7óra valamikorra odaértem ezek már totál idegbetegek voltak, és egymásban egy kisebbfajta késdobáló eszköztárát megforgatták volna. ebben a remek hangulatban láttunk neki, az összebútorozásnak, kicsiny cslaádom megmaradt felével. délre már a faszom is + a…

jaj, a tegnap az nagyon jó volt. kellett a kicsinyke kis kő szívemnek a látvány, a hangélmény, a tapintás, az érzés, hogy nem egy vonalon ülő galamb szarja szét a kettőnk beszélgetését, ami belevész a távolságba és az én állandó fáradságomba. olyan kisimult ilyenkor a lelki…

persze a kissé, egy kissé enyha túlzás. úgy ömlött ki alólam az életem, az elmúlt néhány napban, hogy úszógumi kellenne, hogy összekaparjam magam. érzelmileg 0; familiálisan 0; idegileg 00. legszívesebben elmennék a retekbe azt telefont, laptopot, mindent kikapcsolnék, azt csak…