na, hát a tegnapi napom is lehúznám legszívesebben a klotyón, ha tehetném.reggel már fél hatkor itt bent rohadtam, hogy a béci nyugodtan pihenhessen a messzi angliában, és én is mindent el tudjak intázni, hogy aztán tudjak menni a budapestre, és onnan hazafelé vélhetően az én rég nem látott édes gomezemhez, hátha az egy kicsit kakapcsolna, hogy vele töltök néhány percet, órát. én már annyira ki vagyok idegiileg merülve a sok szartól és szennytől, ami mostanság ért, hogy ennél mélyebbre azt hiszem, akarva sem tudnám taszítani magam. de hát persze, hogy semmi nem úgy ment, ahogy terveztem/akartam volna. mire nagy nehezen, fél tízre leszenvedtem, az adatokat, percre pontosan az elküld gombra nyomással egy időben, befutott az it-s kolléga levele, aminek a lényege, hogy nagyjából a teljes addigi munkámat lehúzhatom a klotyón, azt elmehetek anyámba. Ekkor már ugye amúgy is veszett volt a székesfővárosba menetel, így a föncivel is volt egy szép kerek csatánk, persze, részben igaza volt, az én hibám, hogy nem szóltam előbb, de hát itt szentírás az adatok levétele, és fizetések múlnak rajta. Ehhez képest asszisztensi munkának lett beállítva, amit mindenki el tud végezni. Na, hát innen látszik, mennyire van képben a dolgokkal. Mindegy, nyeltem egy nagyot, azt kész, bevettem a leszarom tabit, azt ment tovább a nap. Gomez levele megint egy kicsit érzékeny pont volt, ezt inkább nem is kommentálnám… délután aztán a nap fénypontjaként, telefonáltak, hogy akkor szeretettel várnak a szervizben, vihetem a pockot, hogy meggyógyítsák szegény kicsi testit neki, amit az a vadállat tönkretett. Így aztán lóhalálában, még nekem volt mardosó bűntudatom, hogy elmegyek 5 előtt 10 perccel, hogy 5re palotára érjek a szervizbe. Persze, hogy nem értem oda. De azok az arany emberek megvártak – kvázi ez volt a legjobb dolog a napban – így aztán ma reggel az ígéretek szerint meg is kezdték az életmentő beavatkozásokat. Hazafelé így aztán tömegközlekedtem, de várni sem kellett a buszra, talán 2-3 percet. Természetesen ebben a tetves városban olyan zuhogó eső fogadott, hogy mire hazaértem csurom víz lettem. Így aztán mosás, tus, hogy ne fagyjak lehetőleg szarrá, aztán már csak arra volt erőm, hogy bemásszak az ágyba és el is aludtam. Mikor anya hazajött, még gomeznek írtam egyet, de ettől csak még szarabbul lettem. Szóval a hócipőm pont tele az egésszel. Várom, hogy az energiavámpírok végre elfoglalják új kuckójukat, én meg kitakarítok, egy kicsit próbálok szintre jönni, és úgy elhúzok pár nap szabadságra, hogy hírem se hallja senki. Egész nap aludni fogok, meg bárgyú, agymosó tévéműsorokat bámulni, ki sem kelek az ágyból, úgy büdösen, mocskosan fogom a lábamat lógatni, azt bekaphatja a világ…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.