persze a kissé, egy kissé enyha túlzás. úgy ömlött ki alólam az életem, az elmúlt néhány napban, hogy úszógumi kellenne, hogy összekaparjam magam. érzelmileg 0; familiálisan 0; idegileg 00. legszívesebben elmennék a retekbe azt telefont, laptopot, mindent kikapcsolnék, azt csak lennék bele a vak világba. tetszik az új milkareklám, mikor mondják a tehenek, hogy mi mindent csináltak már a 7en (lepkét eregettek pl.) úgyhogy mostmár csak tehénkednének. nem tudom miért, talán kezdek totálisan leépülni, de ez a bárgyú reklám minidg jókedvre derít mostanság. régen voltam ennyire szarul. gomez is rohadtul hiányzik, ha beszélgetünk meg nem tudok rá figyelni, annyira sajnálom azt is szegényt, hogy nem tudom megadni neki, amit szeretnék, vagy amit joggal elvár. anya is a véremet szívja, a meló is szar, szóval itt a téli depi azt hiszem.

tegnap ráadásul elkövettem egy fasz hibát is, amiatt meg még rémálmaim is voltak, szóval tényleg kezdek kikészülni. pénteken költözés, anyámék rászabadulnak 1-2 hétre, mint valami tetves kaláka fogunk kommunában élni. előre rettegek, hogy fogom ezekkel kibírni. bár nem zúgolódok, elvégre én ajánlottam fel, hogy jöjjenek, mégiscsak család vagyunk.

kissé szétestem, egyre több szempontból is...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.