a tegnapi nap a családé volt megint. eleve az volt a terv, hogy meghívom anyát + a nünüt egy kis karácsonyi dőzsre, hát aztán 24-én a nünü okosan célzott is rá, hogy akkor jönnek és megnézik a fát. és akkor kapva az alakalmon, mondtam, hogy hajaj, nem csak fanézegetés leszen, hanem bizony ebéd is. úgyhogy a 25 a döglésen kívül azzal telt, hogy előkészültem a főzéssel, megfőztem a levest, elkészítettem a salátát, meg a húst is bepácoltam. természetesen ricsike nem tudott nélkülem létezni ezen a napon sem, így a komplett karácsonyra kapott légiót, meg sárkonyokat, és a bánat tudja miféle műanyag kuruzslókat átrángatta a lakásba, alaposan szétpakolt és ott játszott. én sem, meg az anyja sem értette, hogy mennyivel jobb nálam játszani, mint otthon, de annyi baj legyen, engem mondjuk nem zavart, elfért bőven :)

aztán tegnapra már csak a koszosabb és persze büdösebb melók maradtak. panírozás, sütögetés, miegymás.

a zene szólt, az idén először egész nap karácsonyi zenebona szólt, köszönet érte a holland sky rádiónak, nagyon jó kis karácsonyi muzsikákat pengettek, közben gyertya, füstölő, mindenféle jó kis karácsonyi illatokkal, meg a hangulatom is egész jó volt, szóval leszámítva, hogy egyedül voltam egész szép kis karácsony volt ez az idei. végre nem arról szólt, hogy ki kinek mit és milyen összegben, meg hasonlók, hanem volt benne egy kis meghittség, egy kis család, meg hasonló konvencionális szarságok.

a levest leszámítva - ami bár paradicsomból készült - nem igazán lett paradicsom íze, gondolom valami génkezelt szar volt, életében nem látott se napot, se mást. mindegy, szóval a paradicsom leves volt, utána fokhagymás flekken, meg rántott vietnámi halacsak, ami nagyon hasonlított a tonhalhoz, igazán nagyon finom volt, ahhoz képest, hogy nem vagyok odáig a halért. köretnek fűszeres burgonyát készítettem, meg egy kis házi salátaféle volt mellé, mindenféle zöldséggel, meg sajttal, magokkal. a desszertet egyszer már kipróbáltam, angol barátosnénk, nigela receptjét ültettem át egy kicsit a saját ízvilágomra, egy kis kandírozott naranccsal, meg fügével, tejszínnel. az valami földön túli lett, olyan íze volt, hogy azt hittem a lányok elalélnak tőle.

a lakás is nagyon tetszett nekik, meg a fa is, szóval egyértelmű siker volt a tegnapi nap. a nagy zaba után aztán kimentünk a szokásos temetői körre, majd felmentem anyáékhoz, ejtőzni kicsit, aztán onnan, a metsző sarkvidéki hidegben elmásztunk az 5 percre lévő templomig (idén már másodszor!!!), hogy a karácsonyi orgonakoncertet meghallgassuk. tavaly is elvoltunk, nekem tetszett akkor is, bár egy kiicsit talán lazulhatna az egyház, és elmehetne némileg a lágyabb, világibb zenék irányába, bár akkor is jó volt. az idei hoszabb is volt, és muzikálisabb is, és a lényeg, hogy ének is volt. az idén hallgatóság is volt bőven, tavaly alig páran lézengtünk, az idén majdnem tele volt a templom. nagyon szépen énekelt a hölgy, és az orgonajáték is szép volt. nagyon jól éreztem magam, leszámítva, hogy szarra fagytam.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.