Jaj, hát annyi minden volt is, hogy már összeszedni is nehéz lesz. pénteken reggel végre megérkezett gomikulás. jaj, de jó volt végre egy kis romantikus mocsokban tobzódó ½ napot tartani, merthogy alig melegedtünk egy kicsit át a kinti kurvahideg után, ettünk, azt mentünk anyához rabszolgáskodni, mint 2 kicsi ezermester. gomincsello piktorkodott, én meg sziloplaztoztam, csapot szereltem, meg mindenféle mást, szóval tök totál ügyesek voltunk. Este aztán haza, aztán megint icipici romantikázós mocsok. De jó volt végre nem egyedül hálni, meg aztán hosszú idő óta először nem az ágy 2 szélét birtokolva alvadtunk, hanem szekszi módon egymáshoz tapadva J szombaton megint anya, piktorkodás, jópofi, gomez jól mulatott, hogy befogták mindenféle házimunkák elvégzésére is, meg hogy milyen murisak ezek az én családomék. Hát nem tudom, lehet, hogy külső szemszögből ez egy jópofa dolog, nekem eltelik általában a hócipőm velük. Majd betörik gomez is, azt az is menekül tőlük, biztos, pár év múlva. Szombaton még lenéztünk az óváros térre az adventi cuccra, melegedtünk egy keveset a tűznél, aztán még lófrálgattunk, azt haza. Vasárnap aztán a pihenésé volt a nap, végre. Egész nap lustálkodtunk, délután a minuszhúszban bemásztunk a városba forraltbort szürcsölni, meg adventezni is. Persze előtte megint egy kis vita, meg orrolás, úgyhogy szépen, mint 2 vadidegen másztunk a város irányába, 1 árva szó nélkül L egy kicsit megint messzire mentem talán. Kicsit tapintatlan voltam na, mondjuk ki… hétfőn gomincsello ellandolt az ő hazájába dolgozni, én meg maradtam itten, szintén melózni. Este romantikus vásárlás anyával, aminek eredményeként közel 2 óra alatt sikerült venni egy párnát, amire én mondtam, hogy nem lesz jó, de anyánk mondta, hogy jó lesz az4 persze, hogy tegnap vihettem vissza, mert otthon beállítva a helyére kiderült, hogy akkor nekem van igazam, és nemtetszős a dolog. No komment. Na de ami ez után jött, hát az nem semmi volt. Anyikótól elkértem a lizácskát, mert az 1 olyan jó fej csaj, meghát már szegény ricsi is nagyon szeretne vele játszani. De aztán ahogy hívom anikót, a szokott kacaj fogad, amiről rögtön tudtam, hogy valaki ott van, aki előtt kell adni a nagyasszonyt :) ráhibáztam, hogy így volt, zoli volt anyikónál, és épp gesztenyét sütöttek(!!!) meg narancslekvár befőzésén fáradoztak. Nyílván rohantam, ezt nekem látnom kell alapon, hogy drága barátném FŐZ! Ez nem mindennapi esemény. Persze hozta a formáját, a narancs mennyiségéhez képest vagy 6szoros mennyiségű bizbazport vett, szóval legalább még vagy 37138737387 évre elegendő pora van. Lehet szívni akar, vagy nem tudom. Réka, az a szent gyermek is hejdejókedvű volt, ott ólálkodott állandóan, szerintem mióta ismerem nem láttam és hallottam összesen ennyit :) jaj, nagyon jól éreztem magam. Mondjuk anyikónál általában jól érzem magam, olyan otthonszagú az a kuckó, meg nem tudom, olyan jó hangulat, jó a rezgések vannak abban a lakásban. Pedig alapból nem tudnék ott élni, akkora a kupi, meg a felfordulás, de valszeg egy normális ember erre mondja, hogy legalább van élet, nem úgy mint nálam a patika rendben. A káosz is lehet hangulatos az biztos. Nagyon jó volt az este ezáltal. Régen éreztem olyat, hogy nincs kedvem hazamenni, pedig már kiskoromban megtanultam, hogy nem illik sokáig időzni valakinél, pláne nem „éjszaka”. Mint egy kis kaláka, zoli törölte az üvegeket és a tetőket, én mertem a cuccot üvegbe, anyikó meg celofánozott és kupakolt. Nyílván rosszul, tehát utánakupakoltunk, de sebaj, hozta formáját. Közben csipkelődtünk a tőlünk megszokott módon. Élmény volt a javából. Köszönöm, hogy ott lehettem!