jaj, a tegnap az nagyon jó volt. kellett a kicsinyke kis kő szívemnek a látvány, a hangélmény, a tapintás, az érzés, hogy nem egy vonalon ülő galamb szarja szét a kettőnk beszélgetését, ami belevész a távolságba és az én állandó fáradságomba. olyan kisimult ilyenkor a lelki világom, mintha néhány másodpercre elfelejtkeznék a sósavról, ami a bőrt marja a testemről, mintha a hullaszagot, a frontvonalon egy pillanatra felülírná a messzi rózsakertek vad illata. hát ilyen érzés, volt tegnap, mikor megpihentem hazajövén a nagy székesfővárosból gomeznél.

amúgy egész jó volt a tegnapi nap. nagyon élveztem ezt a sociális marketing szarságot, nah, meg adri végigvezetett a főhadiszálláson. szuper a kuckó, ahol melóznak, a konyhában a fél lakásom elfért volna, és a skacok épp biliárdoztak, ebédszünetnek csúfolt brainstorming néven. mennyivel másabb, mint itt nálunk a csend és hullaszagban dolgozni. néha még a légy zümmögését is hallom, isten bíz'. mintha élve temetnének el, néha az az érzésem.

az a mocskos asszony, azt még van pofája annak kérni szívességet tőlem. ez már aztán tényleg az aljassága netovábbja. de bezzteg a hátam mögött tudja mondani szancsókának, hogy ez + az mennyire szarul esik neki. hát essen is a lelketlen mocskos picsájának.

nem bántok senkit, mindenkit szeretek, még ezt a gonosz nőt is, mert tükröt tart elém az élet. azt a végén én is ilyen házsátos vénember leszek, csak nekem kukim vn. bár lassan leszárad, ha így folytatom, meg ennyire hanyagolom :S

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.