én kis naív, azért titkon reménykedtem, hogy azért a dolgos 7köznapokra előkerül ez a gerinctelen ember, és lesz pofája elém állni és azt mondani, bocs haver elnézést, oldjuk meg a problémát amit okoztam. hozzáteszem, magyarországon vagyunk, tehát nem is értem miért képzelgek én ilyeneket, hiszen ennél retkesebb egy emberszabásút talán hátán nem hordott a föld. eddig is kifejezetten rüheltem ezt a tetves országot, de most aztán megint adott a dolognak egy löketet, hogy ez a vadparaszt nem merte a pofáját odatolni, és vállalni a felelősséget. szombaton még első felindultságban próbálkoztam a bürökráciával is, de a telefon már letiltotta a számot, mert persze a kötelezőt és a cascot is csak azárt fizetem, hogy valaki a markába jó nagyon röhögjön, ha fel merem tenni a kérdést, hogy akkor tessák már megmondani mégis mi a retkes faszomért fizetek havonta a cascora és a kötelezőre, ha basznak a bajban segíteni? ezt is hogy utálom, hogy a sarcot, az adókat rohadásig lemerik az emberreől, mert a becsületes ember nyugodtan rohadjon meg, rúgunk még belé egyet, hadd érezze, hogy hol a helye. semmi megbecsülés, semmi érdekvédelem, semmi. 1 hatalmas üres lufi az egész, ami jelen esetben nálam pattant el. szóval a nagy telefonálgatás végén annyit sikerült kiderítenem, hogy egész nyugodtan mehetek anyámba, mert a kötelező nem fizet, mivel nincs meg a károkozó, a casco ugyan fizet, de a kár alig magasabb az önrésznél - mint tegnap kiderült - és még a bónuszom is ugrana, szóval okosabban teszem, ha kp-ra megjavíttatom. mivel a kocsi alig múlt 2 éves, nem is 3-5 évre vettem, mert nekem még ha suzuki is, tetszik, szeretem ezt a kocsit. szóval ilyen előzmények után, azért nekiindultam tegnap, hogy eljussak pestre, de főleg a gomezhez, hiszem már alig vártam, hogy végre lássam, magamhoz szoríthassam, hátha tudok egy kicsi erőt, egy kicsi bátorítást, egy kicsi pozitív energiát nyerni, leglaább ha láthatom az én édes kicsi gomezem. de hát a tegnap sem az én napom volt, fejhérvár előtt leszakadt a széttört rész, mire beálltam a parkolóba a 8as mellett, már a földön húztam szegény eljét a kocsinak. innetől aztán minden reményem szertefoszlott, hogy kicsi gomezemet legalább láthassam, mert nem jutottam, csak vissza a szervízbe várpalotára. ott toldottak, foldottak egyet rajta, meg felvették a káresetet, azt közölték, akkor egy havi fizetés a javítás. hát köszönöm, ez megint jól esett, taszítani sem lehetne ennél mélyebbre most anyagilag. így aztán nem tudtam mást tenni, éltes korom ellenére telefonemelés és kérés anyától, kisegtenél a bajból? holott tudom, hogy nekem kellene őt támogatni anyagilag is... akinek szintén szanaszét az élete, az idegrendszerünk mára, mint egy ruhaszárító kötél, azon csodálkozom, hogy nem pattant még el a húr. elég erős és belevaló csávónak tartom magam, de ezt a mérhetetlen igazságtalanságot már én sem nagyon bírtam. nyelni kellett a könnyeimet elég rendesen. most aztán úgy élek itt magamba roskadva mint egy drogos, aki ha épp belötte a napi adagot, még egy kicsit kába, lelketlen szeméből a szürke fakóság bámul a világ pofájába. ültem csak tegnap este, és azon rágódtam, hogy halálra igyam magam, vagy inkább halálra zabáljam, míg még van mit enni. aztán a kettő kombinációjánál maradtam, elvégre egyszer élünk, vettem egy kis mandulát, meg kinyitottam egy pezsgőt a "szent" bárból, azt megittuk anyával. kapjuk az ívet az élettől mindketten elég rendesen. én már kezedem feladni, kezdek átlendülni a dolog másik oldalára, a leszarom kategóriába, a kezdődő depresszió tüneteivel.

gomez gondolom, nem érti, hogyan is érthetné, hiszen este írtam neki, nem is válaszolt. az is jobban járna, ha hagyna a picsába, azt keresne valakit akinek nem cafatokban az élete, meg aki megadhatná neki, ami kell. én erre most és még egy jó ideig úgy tünik, képtelen leszek. bár úgy szerettem volna tegnap elmenni, még kis pakkot is készítettem össze neki, de hát a sors megint beintett egy nagyot. ráadásul anyáék dolgai sem mennek jól, még legalább 2 hét, mire egyáltalán befejezik a kéglit, aztán a ganyézás, költözés, szóval december előtt nem lesz itt rend, úgy számolom. bár lehet, hogy jobb is, mert most vagyok olyan állapotban, hogy simán eret vágnék legszívesebben.

a ma reggeli állapotot még mutatom. ez lett az én szépséges drága kicsi pockomból :((

hozzáteszem, remélem az a mocsok, a teljes összeget, amibe ez nekem kerül gyógyszerre, vagy egyéb olyan dologra költi, ami a kínok kínját okozza neki.

így legyen az ember mással szemben elnéző, kedves és segítőkész, hogy mikor neki kelle, akkor csak a rúgást kapja...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.