előre kijelentem, hogy én hívtam őket, én ajánlottam fel, hogy lakjanak nálam, és éljünk szép kerek családként, míg a háborús övezetet felszámolják az új kégliben. és azt továbbra is tartom, hogy a legnagyobb marhaság volna, ha csak azért vennének ki lakást, hogy 2-3 hétre odaköltözzenek. nem érteném, hogy miért fizetnének ki X összeget, mikor meg tudjuk oldani belsőleg is a dolgot. és azt is továbbra is tartom, és komolyan mondom, hogy örülök, hogy ott vannak, egészen jól mulattam az elején. de tegnap feladtam. szombaton elhúztak otthonról, mondván nem akarnak zavarni, meg amúgy is dolguk volt egész nap, tehát volt időm kiganyézni, meg egy kis kultúrát vinni a kuckóba. délután aztán én is kiszabadultam a természetbe, azt lemásztam csopakra egy nagyon napozni, levegőzni és olvasni. tök jól el is voltam, este aztán hazamásztak, kaja, aztán már kezdték. ketten kb 65 felé csaponganak. se egy befejezett mondat, vagy gondolat, se egy normális megszólalás. isten biz azt vártam mikor kerülnek elő a kések a fiókból, azt kaszabolják le egymást, mint valami elcseszett kill bill remake-ben. de nem, ezek szavakkal, hanglejtéssel, meg egyéb gesztrusokkal ölnek. nünü, mint valami spanyol matadorra feltüzelt bika, szuszog, feje mint a rák, és szinte rázza magát, a saját hülyesége által gerjesztett idegsokk miatt, hogy ezt ő képtelen megérteni, most a kkor hogy lehet az, hogy mit tom én. és ezt kb 54szer elmondja 1 percen belül, őrületbe kergetve anáymat, aki sírás közeli állapotba kerül szintén se perc alatt ,hogy ez mennyire ostoba és sötét egy állat. de anyám se jobb, annak meg az a baja, hogy neki senki nem segít. persze ha segít neki az ember, vagy próbálja elmondani, hogy ő hogy állna neki a dolognak, egyáltalán hogy kellene szerinte csinálnni, az hülyeség, mert az ő pénze, és ő a 60ezres szekrényt venné meg, amire az igénytelenség példaképe - nünü - szeme már vérben tocsog, mert tudja, hogy be kell szállnia a költségekbe. ebből aztán az lett ,hogy én ugyan csendes szemlélő és hallgató voltam, mégis majd szét szakadt az agyam a fájdalomtól és attól a sokktól, hoy ezeket még nem kényszerzubbonyozták le sehol.

aztán jött a hidegzuhány! hogy mit tervezek vasárnapra. volna e kedvem/időm kivinni őket a hódosok bóttyába, hogy tudjanka venni ez+azt. mondom, hát kedvem épp semmi, látva a társalgást, és a hangulatot, pláne nincs, de nyílván, ha azzal tudok segíteni, hogy furikázom őket, hát megteszem. nem kellett volna!!! ezek ismát 2 perc alatt összevesztek, hogy akkor most milyen színű legyen a kapcsoló, és mi a faszért kell a színeset venni, ha egyszer a fehér is jó. erre kérdeztem ,hogy azt tudja már, hogy milyenek lesznek a kiegészítők, egyáltalán melyik helységbe mi lesz, milyen kapcsoló felelne meg. rámmeredtek és láttam rajtuk, hogy totál hülyének néznek. azt sem tudják, egyáltalán ki kivel van, nemhogy ilyen keresztkérdésekre a választ, egyáltalán mi az a lakberendezés, meg minek. na, itt volt az első hogymondtam, akkor köszi én feladom, inkább nézelődök, vagy olvasok a kocsiban, de erre nekem nincs szükségem. szó szerint mint 1 hisztis kisgyerek, úgy verte magát a nünü, azt vártam, mikor jön valaki és önti pofán vízzel, ahogy az oviban szokták, sőt még egyszer engem is, mikor víziszonyos gyerekként nem akartam bemászni a balatonba, mikor pedig én könyörögtem, hogy menjünk fürdeni...

aztán megint jött a nünü a tőle megszokott rácsodálkozó hangon, hogy ő nem érti, hogy miért kell a plafon szegélynek 10cm-esnek lennie, és miért írta a festő, hogy a teljes felületre az ő szobájába Xezer lesz, ha egyszer olyan áron nincs is a hódos boltban. ha értene hozzá, vagy legalább valami kicsi gyakorlati érzéke lenne, még el is hinném, hogy valóban csodálkozik, de ismerve a nünüt, annyira teátrálisak ezek a kirohanások és bárgyú tekintetek, hogy komolyan gondolkodtam, hogy úgy megcsapom, hogy a tegnap esti vacsorát felbüfögi. nem tudom az okát, de annyira irritálk, ahogy nekiáll pörögni 1-1 dolgon, és szinte direkt az őrületig kergeti vele a másikat. ha elmagyarázod neki, akkor előről kezdi, rázza magát, remeg, a pupillái kidüllednek, megmerevedik, forgatja a szemét, a feje rákvörös lesz, és hajtogatja, hogy ezt ő nem érti. eilyenkor nem csodálom, hogy anyám a korosztályához képest kicsit lepukkantabb kinézetre. ezt ép ésszel nem lehet elviselni, csak ha valaki hülye, vagy mazohista. anyám ennek a fura elegye, szegény. és akkor itt ismét elkezték az ordítást, az egyik állt, mint egy darab szar, a másik mondta neki az áldást, és egyre emelkedett a hangerő is, meg a méreg is. szóval közöltem, hogy feladtam, majd jöjjenek, ha bármit segíteni kell nekik, de addig a faszomba hagyjanak békén, legyenek szívesek.

ezután nagy nehezen megvették egy részét a tervezett dolgoknak, majd 2kor a nün közölte, hogy neki 4re melóznia kell menni, így nincs ideje enni sem, ő megy dolgozni. alig 2 óra kellett, hogy beérjen dolgozni. én ha pestre megyek valami miatt, sem indulok el 2 órával korábban, nemhogy tetves vp-ben. mindegy, nem vágtam a dolgot, de pont le is szartam már, csa k szabadulni akartam tőlük, meg attól a negatív energiahalmaztól, ami belengi őket. komolyan nem értem anyámat sem, hogy nem kéeps a sarkára állni és kibaszni ezt az ártányt maga mellől, közölve, hogy közel 40 évesen édes lányom, most már szívd másnak a vérét, és kergess az őrületbe valaki más balekot... este leglaább egy kicsit egyedül lehettem, hát beszélgetni próbáltam gomezzal, ha már előző este megbeszéltük, hogy hívom. az is a fülembe dusolászik, meg mit tom én, ahelyett, hogy értelmes emberi hangra várva kicsit beszélgessünk, így aztán aljas módon hagytam magam leszerelni, hogy majd akkor ma folyt. köv.

belegondolok, hogy ezekkel a népekkel kellene együtt élnem, laknom, hát én vagyok tényleg a hibás, de tökéletesen alkalmatlan lennék ré. nekem ehhez sem idegzetem, sem erőm nincs, úgyhogy kérem én feladtam...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.