na, hát szombaton ismét egy szakasz lezárult. a honfoglalók már olyan állapotba hozták a letelepedésre szánt új hont, hogy akkor sűrű köszöngetések és pénzmagok elszórására tett stándékok közepette - hogy akkor köszönjük, hogy használhattuk a vizet, villanyt, miegymást - elbúcsúztak. én biztosítottam őket ismét, türelmet erőltetve elgyötört pofámra, hogy igazán nincs mit, és semmi esetre sem szükséges egy fillért sem adni, hiszen én örülök, hogy egyszer az életben én tudtam rajtuk segíteni. sajánlom, hogy nem pénzzel, de leglaább így, hogy hont biztosítottam, és némi kosztot és kvártélyt. ettől különben többször is elszakadt a honfoglalás időszakában a cérna nálam, hogy folyton téma volt, hogy ők az én nyakamon, az én villanyommal és vizemmel, az én kajámat, és egyébként is... hát baszki ezért lettek meginvitálva, hogy akkor bánom is én, alkossunk kolóniát és próbáljunk harcolni az ideggel, és elviselni egymást, míg a hon épül a fejük fülé. nekem ez esetben úgy természetes, hogy igen, fürdenek - jobb esetben naponta - szintén igen, felkapcsolják a villanyt, vagy átesünk egymáson, ez mondjuk részletkérdés, sőt igen, ha főzök, akkor nme fogom azt mondani, ha hozzá merészel nyúlni, letöröm a kezét. én ezt nem is értem. hogy ez pénzbe kerül? na és, ki a tököm nem szarja le, akkor én ezzel járultam hozzá a dologhoz, ha már egyszer anyagilag a föld alá kerültem 32 kilóméterrel megint. mindegy, a lényeg, hogy isten bizony olyan kongó és üres lett a lakás, hogy a hajszálam kihullását lehetett hallani, mert a honfoglalók távozása után szokatlan lett az üresség, a bútortalanság, és egyéb, a lakásra jellemző dolgok.

persze ostobaság volna azt gondolni hogy a 7végét végre pihenéssel és kikapcsolódással, kvázi láblógatással töltöttem volna el. azt azért nem, a család nagy úr és főleg nagy hatalmom kérem. nah, hát ezek a portyázó honfoglalók azért még a teljes 7végére lefoglaltak munkával. szombaton szekrény és egyéb fasz dolgok összeszerelése, nünü hülyeségének hallgatása és idegsokk volt a terítéken, vasárnap meg festettem, mint egy kisangyal, meg cuccoltam a sok maradék anyagot hozzám. így aztán most, hogy egy raklap pénzt költöttek, az én tárolóm lett a lomtár :S szintén én ajánlottam fel anáynak, hogy ne legyen háború, szóval nem azért mondom, hogy bánt a dolog.

pénteken meg kivettem 1 hónap után egy szabad estét. mondjuk ezért le lettem cseszve rendesen... az úgy volt, hogy eri épp pénteken volt itt, azt megbeszéltük, hogy a gumikat tárolom én a télen. ezeket fel is cibáltuk, aztán meg elmentünk a plázába szoktott helyre, megittunk egy bambit. persze, hogy a honfoglaló nagyfőnök felhív, hogy hol vagyok, mit csinálok ott és miért, meg különben is. na, akkor tudtam volna mondani azért egy istenbasszamaeget, delenyeltem, azt inkább rövidre zártuk a csevegést, meg a lelki ápolgatást, és mentünk. na, most komolyan gomeznak nem engedném, hogy beszabályozzon, pedig vele hálok is, nemhogy a honfoglaló törzsfőnök dirigáljon itt nekem, harmincegynehány éves fejemnek :((

de a legjobb, hogy tegnap este édes gomezem felhívott, és közölte a jó hírt, hogy akkor a szilveszter mégiscsak együtt töltős lesz, és akkor egészen január első hetéig együtt lehetünk, ha a sors ugyan nem kíván ismét valami alattomos merényletet elkövetni ellenünk. ettől nekem oylan hejde jó kedvem lett. tudom, hogy nem ok ez így, egyre jobban nme ok, és főleg nem miattam, mert én annyi minden szarsággal el vagyok, de tudom, hogy gomincselló nem erről álmodott, vagy nem ezt várta az élettől, már ha várt valamit is. talán majd jövőre csak jobb lesz, vagy nem tudom. én igyekszem, hogy megoldjuk a problémát, azt meglássuk hogyan lesz, mint lesz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.