mondanom sem kell, mire 7óra valamikorra odaértem ezek már totál idegbetegek voltak, és egymásban egy kisebbfajta késdobáló eszköztárát megforgatták volna. ebben a remek hangulatban láttunk neki, az összebútorozásnak, kicsiny cslaádom megmaradt felével. délre már a faszom is + a garázs is tele volt, úgyhogy lassan de biztosan közeledett a pillanat, amikor ismét honfoglaló csapatok veszik célkeresztjükbe a váramat. noh, mindez megtörtént alig egy óra után. hát mit mondjak, tényleg nem nagyon tudtam előre, mit vállaltam be. ezek totál szét vannak esve, nő létükre, mintha elefántok a porcelánboltban, vagy én nem is tudom mik lennének. se rendszer, se koncepció, totál semmi abba,n ahogy próbálnak létezni. bár a nünü közel 100 kilója azért elég nagy darabot hasít ki a térből, igy nyílván vannak emberek, akik képesek így élni, de én ezt akkor sem látom be. mindegy, nagy nehezen átláttam a helyzetet és elég hamar rendet tettem a kégliben, és ezzel együtt az életemben is talán.

összességében, jól mulattam a mai napon, elég sokat tanultam ma is toleranciát, szájbefogást, más dolgába nem beleszólást, miegymást.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.