miután 23-án éjjel 2 körül sikerült hazaérnem, hulla fáradtan omlottam az ágyba. anyikómmal megbeszéltük, hogy 23-án hazaviszem lizovics kisasszonyt, hogy a karácsonyt mégiscsak családi körben töltse az a kislány... felmentem, beszélgettünk, nevetgéltünk, egy kis palacsintát sütögettünk, meg a karácsonyi "díszvacsorára" készülődött anyikóm, hogy tökéletesen bájologjon a háziasszony szerepében a böszme pasija meg annak purdéi előtt. hát mit volt mit tenni, ilyenek a barátok, persze, hogy szívesen segítettem neki, közben kicsit beszélgettünk leglaább, meg nevetgéltünk, sztorizgattunk. nem tudom miért, de mindig jól érzem magma anyikónál, oylan hangulatos az a folyton kupis lakás, mindig minden szanaszét, én mondjuk nem tudnám elviselni, de akkor is, valahogy a levegő, vagy az energiák miatt, nem tudom, de szeretek ott lenni, pedig ez nay szó, hogy valakinél jól érzem magam, ami nem itthon van :)

naszóval palacsinta tésztakeverésre, meg egy kis sütésre lettem felkérve, mg a csirkecsöcs felhasogatására, hogy valami finom mézes mustáros módon elkészülvén zabálógép ostoba barom kapitány és kölykei elé legyen pakolva nyílván szekszuálisan 24-én, mikor is anyikó brillirozva, fitogtathatja szakácstudományát. amit én láttam belőle, míg ott voltam megszavazom a bizalmat a dolognak ;)

ezt követően még elfutottam az angolok bóttyába, hogy a kedves családom, karácsony alkalmából immár szokássá vált vendéglátásához a szükséges alapanyagokat megvegyem. mire kitaláltam, hogy mi is legyen a menü, illetve be szereztem hozzá mindent, közel 1 óra lett, akkor még vagy fél óra sorbanállás, mert ugye miért is menne több pénztár, elvégre karácsony lesz, a sok marha meg éjjel is vásárol; főleg azok, akik fogyatékkal élnek, mint én, és kerülik az olyan fertőzött embertársaikat, akik valami böszme okból kifolyólag a szaporodás és a családi lét mellett tették le a voksukat. itt jegyzem meg, hogy ez diszkrimináció!!! miért nincs kifejezetten szingliknek bolt, ahova családos ember lábát be nem tehetné, ahol nem kell a gyereknyálat magamról lefosztani, hogy oddajussak a polchoz, ahol nem kell azt néznem, hogy álboldog családapák, a sorban várakozva, hogy nézik a huszonéves agyonsminkelt macák tomporát, mocskos gondolatokat agyukban forgatva arról, hogy miként hágnák meg őket, ott a hiper hideg kőpadlóján. aztán mikor "életük párja" - aki lássuk be már az első gyerek után is úgy néz ki, mint márinéni 97 évesen - melléjükvágódik, még egy doboz pelenkável arra mosolyognak, azt műcsókok tömkelegét zúdítják az arájukra. pfuj; mocskos egy fajta, annyi szent. élik az álboldog, álgazdag, totál álságokban tobzódó életüket, mutatják kifelé, hogy belül nem györti őket az élet, hogy nem erről ábrándoztak nedves álmaikban.

persze, rothadt a lelkem tudom én, de akkor is. ez igazságtalanság, hogy mi - önként vagy rajtunk kivülálló okok miatt - szingli emberek, mint vérszívó vámpírok, csak az éj lelpe alatt merészkedhetünk eme műintézményekbe is. diszkrimináció, mondom én.

persze a menüt át kellett variálni, mert a mocskos családosok a sok mindent mind felvásárolták, ezek az angolok meg hiába vannak nyitva éjjel nappal, ha a fél boltot éjszakára beviszik a raktárba, azt pont 3 csomag előre hűtőtt húscafatból tud a hozzám hasonló éjjeli bagoly válogatni egy komplett menühöz. hogy a keze száradjon le mindegyiknek.

nem is ez a lényeg, hanem tehát éjjel kettő körül ágyba is keveredtem. reggel aztán felkelés, ajándékokat lecipeltem a kocsiba a családnak, azt nekiláttam, hogy besegítsek a jézuskának, nehogy már a saját ízlése szerint legyen a fa felöltöztetve. egyszercsak kipkopkopogok. mondanom sem kell gondolom, ricsi támadott a szomszédból, hogy akkor ő most jött, látott, és maradna egy darabig. miután 5 éves, értelmi szintünk tehát kb 1; így elég furcsán vette ki magát, hogy ott álltam, kezemben a karifára a díszekkel, meg amúgy is, hogy lehet, hogy hozzám már jött, hozzá meg még nem, a jézuska? na, bár nem kenyerem, de csak nemes ügyben kellett hazudnom, hogy én biza besegítek a jézuskának ma, mert jó fej is vagyok és karitatív, de legfőképp, hogy a jézuskának ugye sok a dolga ma, így vannak akik besegítenek, hogy az olyan jó kisgyerekekhez, mint amilyen a ricsmond is, hamarabb elérjen a kisjézus. nyílvánvalóan annyira jó fej vagyok, hogy szinte ott láttam az ablakban magam felett a glóriát, hogy nem fedtem fel a titkot a kis ostoba előtt. pedig milyen muris lett volna elcseszerinteni a kariját azzal hogy kiröhögöm, hogy a jézuska se + ha már témánál tartunk a miku se nagyon létezik. grincseskedünk, grincseskedünk öregember, kérdezte a jobb vállamon ülve a jobbik énem. bár hajlottam volna a bal vállamon ülő rosszabb önmagamnak igazat adni és lerántani a lelet az ünnepben lévő becsapásról, jófejkedtem és belementem a játékba. hisz még csak 5 éves, meg ne engem utáljon már az egész szomszédság, hogy kiokosítottam a témában a kölyküket. na, aztán szép sorjában, mint a libák, a teljes família tiszteletét tette. ricsi "segített" fát díszíteni, meg mesét nézett, barchobáztunk, miegymás; szóval kétszer díszitettem idén fát, miután a gyermek olyan hihetetlen tehetséggel van megálldva karifa ügyilag, hogy jobbnak láttam lebontani amit feltett :) valljuk meg ,ez élete első díszítése, tehát belejöhet még.

megszabadulván tőlük, kiganyéztam, rendbevágtam a kéglit, azt már mehettem is a honfoglaló családomhoz. épp tegnapra lett kész a kégli, mert 23-án még volt valami szaki náluk. tehát igazán elkészülten most láthattam először a kecót. hát elég szép kis kuckót faragtak belőle, abból a közel 3 millából, ami ráment. nem mondom, hogy minden fentartás nélkül bekölzönék, de azért tetsztetős lett.

örömködés, karácsonyi zenehallgatás - persze nünü a falat kaparta miatta - zabálás, aztán tévézgettünk, új szokáshoz híven, nünü fészbúkon lógótt, mert az olyan trendi, közbe kérdezgette a hülyébbnél hülyébb dolgokat. aztán miután én mér úgyis ittam vagy 3 pohárka krémlikört, úgy döntöttünk, hogy hosszú kihagyás után idén először megnézzük az éjféli misét. persze, hogy nem úgy öltöztem, tehát pont a szar belémfagyott a mise végére, de azért nem bánom, hogy elmentünk anyával, mert szép kis orgonazene volt, meg a jászolt alap, hogy meg kellett nézni. amúgy is szeretem azt a templomot, kiskoromban minden évben elmentünk, mikor apánk még élt. onnan még haza anyáékhoz, azt hajnal kettőre megint haza is értem.

most jön az év pihizősebb része. remélem :) holnap nálam családi ebéd, azt utána temető, este meg lehet orgonakoncertre menünk.

bódogságos karácsonyt mindenkinek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.