családilag áztunk

2012.01.15. 10:33

tegnapi napra családi ázást terveztünk a lányokkal. persze, ennek hírére megjött az első hó és jég is, amitől ezek ketten agyérgörcsöt kaptak, hogy most tuti meghalunk, és a többi szokásos szarság :) a lényeg, hogy zalakaros volt a célpont ismét, szokás szerint. továbbra sem értem minek építettek ezek, részben uniós pénzből kb. 2,5 kilométer folyosót, ahelyett, hogy a ma oly népszerű és plusz bevételt jelentő wellness részleget fejlesztenék. komolyan mondom, hogy ez nagyon érdekelne, ha egyszer audienciára mehetnék a góréhoz tuti megkérdezném, hogy mégis mi a fasznak építettek ennyi folyosót, ami tök kihasználatlan, ráadásul totál hideg, és totál felesleges is. ezzel szemben, a komplett fürdőre jut 3 ürgelyuknyi szauna, egy kb. 8 személyes gőz. ezek a több éves tapasztalat alapján úgy tele vannak, hogy az amúgy a rendeltetés miértjét jelentő relaxáció és pihenés még egyszer nem valósult meg. a legtöbb esetben az volt max. a kikapcsolódás, hogy elsétáltunk vacogva a hidegtől, körbenéztünk, hogy van e bármekkora esély a bejutásra valahova, aztán bosszúsan nyugtázva az áh, felejtős a téma felkiáltással visszamásztunk a vízbe. egyszerűen bosszantó, hogy ezek nem veszik észre, hogy az idő vonul, a szokások és az elvárások változnak és lassan de biztosan elvesztik a célcsoportot, akik lássuk be, a mai világban nem csupán az idősebb (és persze pénzzel rendelkező) korosztály.

nah, mindegy (nem okoskodok, bár nem értem akkor sem), a mi nézőpontunkból szerencsés volt a tegnapi nap. én még ilyen kevés embert itt nem láttam, pedig ahogy beszélgettünk, épp vagy 25 éve járunk rendszeresen ide, de ennyire kevés fürdőző itt még nem volt. így aztán kényelmesen szabad rablás nélkül lehetett fetrengeni az ágyakon, lehetett úszkálni a vízben és valamennyi szaunát, gőzt, miegymást körbejárhattuk.

és egy újítás is belefért a dologba, gondolom mit törték a fejüket, valami meetingen: Te szent isten mit lehetne még tenni azért, hogy valami újítást nyújthassunk a vendégeknek, most hogy megépítettük a kínai nagy falat, megirigylő hosszúságú és erősségű véfvárnak is elmenő folyosókat? - kérdezte XY fejlesztési atyaúristen.

és akkor jött a nagy ötlet: ott vannak a medencékben az eddig sosem használt világítótestek. mi lenne, ha a sötétedés után lekapcsolnánk a lámpákat (majd kihúzta magát és megjegyezte: így még spórolnánk is az energiával) és a medencében lévő lámpákkal színkavalkádot teremtenénk. enné a sok nép, az biztos. - majd diadalittasan kihúzta magát a kolléga.

a nagyfejűek ráharaptak a dologra, és a népek tényleg zabálták a dolgot. így aztán piros, kék, rózsaszín, és zöld árnyalatban pompázik esténként a víz. mondjuk a színekből ítélve kínai lehet a beszállító, de ne legyünk elégedetlenek, a lényeg a "big idea" volt itt is.

íme a látvány, mely meg kell hagyni, paraszvakításnak nem rossz:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

hazafelé, aztán elcsendesedett a társaság, én zenebonát hallgattam, a jányok elpilledtek. csak 2 alkalommal "riadtak" fel. az ok, első alkalommal egy macska volt, aki nem ismervén, hogy járda is van a világon, az úton kelt át. a második eset már kicsit súlyosabb volt. keszthely kertvárosi részén, egy elefánt méretű vaddisznó gondolta, hogy akkor tesz egy kis esti sétát. azt hittem rosszul látok, akkora batár volt, hogy elsőre inkább hittem tehénnek, mint vaddisznónak, de mikor lelassítottam mellette kétség sem maradt, egy hatalmas disznó volt. komótosan, mint akinek jobb dolga nem lévén, elsétálgatott az úton, majd pontosan a felezővonalon megállt, ráérősen körbenézett, aztán tovább ballagott :))

én hullafáradtan zuhantam az ágyba itthon. mára fantasztikus Anyikós, anyás, Csucsukás Ikeás kiruccanás volt tervbe véve, de miután Anyikónak a 7végére már volt programja, Csucsuka természetesen tanul, anyánkkal abban maradtunk, hogy neki annyira most nem létszükséglet a vásárolgatás, így abban maradtunk, hogy majd a kikeletben egy teljes napos székesfővárosos kirándulós nappal kötjük egybe az ikeázást. így aztán ma pihengetős, lábat lógatós napot hirdettem. a héten amúgy sem volt sok időm magamra, miután minden este jött valaki, vagy én mentem. jól esik, hogy vannak még emberek, akik látják, hogy nem szabadna most egyedül hagyniuk, hogy nem hagyják, hogy visszatérjek a posványba, észreveszik, hogy nem találom a helyem, nem nagyon tudok mit kezdeni ezzel az új helyzettel. így aztán minden estére jutott valami jó kis program. odabent is jönnek az újdonságok, irodaépítkezés és átrendeződés okán. kíváncsi leszek, mi lesz holnap reggel, hogy tudjuk kiokoskodni az új szitut. érdekes, hogy január közepe van, azt már most mennyi változás történt az életemben, a környezetemben.

de ugye, a változatosság gyönyörködtet...

 

A bejegyzés trackback címe:

https://motki.blog.hu/api/trackback/id/tr343548412

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása