hol volt, hol nem volt, az üveghegyes is túl, és talán igaz sem volt, de talán mégis. a lényeg, hogy szépséges és roppant unalmas városkánkban volt egy márton napi vásár. ottan lett véve kereszt, ami az összetartozást meg a nagy lávot hívatott képviselni. aztán én ehhez szépen és okosan vettem bőrt, hogy akkor majd az én nyakaban azon lóg a kereszt, amit mindenki más a hátán hord, ugye :) és itt jön a fordulat a mesébe, mert a lánc elszakadt, így sajnos a keresztem otthon pihent hosszú időn keresztül. folyton gondoltam rá, hogy mégiscsak hordani kelelne e szép és nemes ékét a kapcsolatnak, de valahogy mindig kiment a fejemből, mikor épp arra jártam, ahol a láncnak valók teremnek. mígnem hétfőn épp anyánknak vásárolgattam a neve napjára roppant kedves ajándékot, és eszembe jutott, hogy betérjek a kézíves bótba, láncot gyártás okán. meg is vettem minden hozzája valót, kemény 150,- Ft-ért így aztán a mellékelt végeredmény sült ki a dologból.

meg kell állapítanom, roppant ügyes vagyok, barkácsolás szakmából jelest érdemlő lett a végének az eredménye :D

hát itt a vége, fuss el véle...

u.i.: aztán be lehet fejezni a fikázást, hogy minden történetemben kinyírok mindenkit XD

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.