Az Internet hatalma
2010.08.18. 09:59
Noh, hát tegnap esete csak kiredült, hoy mi volt megint a baj, mit tettem megint, amivel ismát sikerült jól magamra haragítanom gomezt. nem töröltem az előzmények közül a blogoldalt, ő pedig kopogott és benézett, gondolom szerdán, mert ugye csütörtökön kezdődött az agyhalott hangulat...
tegnap meló után egyenesen retkes csatárra mentem, ráncigálni a fűnyírót, hogy ismét 2 hétre letudjam ezt a "nemes" feladatot. ha már kint voltam, leszedtem az 5 éves (azt hiszem azóta van meg a telek) rekordot döntő szilvatermést. sztem tuti volt vagy 10 kiló. ámiltam is. hát gondoltam miért csak én szívjak, szívjon anya is :) így aztán bejelentkeztem, vagy 1,5 hónap után, hogy akkor ha még beenged a lakásba, akkor felmennék. aljas módon nem említettem, hogy nem szándék nélkül mennék, nehogy már azt higyja ,hogy jó lesz neki. szóval fogtam a szilvát, azt magamnak, meg a szomszédnak kivettem egy keveset, azt a többit szépen átnyújtottam anyának, hogy akkor tessék, csinálj vele amit akarsz, engem innen köszi de nem érdekel a téma :) igazi kis genya vagyok, de majd télen milyen jó lesz, vagy akár most is amikor csinálja amgának a turmixokat, szóval én csak neki akartam jót.
szóval este alig estem haza, hívott gomez, de mondtam, hogy visszahívom, mert tiszta mocsok voltam, meg a szagom is mint a gorilláé, a fűnyíró cibálástól...szóval letus, aztán híttam ezt a jóembert. hát már akkor hallottam, hogy agyhalál van megint. elég rövidre is zárta a beszélgetést, mondta, hogy épp levelet ír, olvassam majd el, azt reagáljak rá valamit. ekkor már tutira sejtettem, hogy nem hiába ugrott meg a blog látogatottsága, valszeg a teljes banda ezen csámcsog már 3 napja, hogy milyen aljas, piszok szarházi alak vagyok.
hát elolvastam a levelét, és válaszoltam is rá. csak a választ teszem ide, amit gomez írt inkább nem, nehogy még tovább szítsam a tüzet. hozzáteszem, vállalom minden szavát annak mait írtam, lévén én ezt a blogot egy naplónak tekintem, amibe érzéseket, gondollatokat, és egyéb olyan dolgokat osztok meg, amik velem vagy az életemmel történnek. és ezt a jobb oldali boxban is láthatja bárki!
tehát a válasz:
Szia,
Esküdni mertem volna, hogy valahogy rátaláltál a blogra, vagy én voltam olyan felelőtlen, hogy nem töröltem ki az előzményeket. Valahogy éreztem, hogy ez a bajod, hogy ezért mentél haza olyan hírtelen.
Nem fogok mentegetőzni semmi miatt. Legfőbb oka, hogy a blog, nem más, mint egy modern napló. A napló meg olyan dolog, amibe az ember több ok miatt is írkálgat. Én azért kezdtem újra blogolni, mert úgy érzem és éreztem, hogy ki kell magamból írni a gondolataimat, azt amit, és ahogy érzek, éppen abban a pillanatban, mikor a bejegyzés készült. Az, hogy ki olvassa, olvassa e egyáltalán valaki nem érdekel, és nem is hinném, hogy bárkinek köze volna hozzá. Persze, hogy az internet világában sanszos, hogy olvassák az ember írásait, de nem hinném, hogy ebből ekkora ügyet kellene csinálni. Max. indíthatsz TE is egy blogot, ahol meg TE írod meg a gondolataidat, és azokba fűzöl bele engem. Nem fogok elmenekülni miatta.
Nem volt semmi szándékosság abban, hogy Te bármit is olvass ebből, bár továbbra is vállalom a dolgokat. Vettem a fáradságot és végigolvastam valamennyi bejegyzést, nem kíméltem magam sem. Az, hogy TE többet szerepelsz és nem épp abból a szemszögből, ahogy TE azt kívánod valószínűleg annak az oka, hogy ez az én blogom/naplóm, nem pedig a Tiéd.
A kiragadott mondatokat sem fogom cáfolni. Akkor, amikor a bejegyzás született, így gondoltam. És azt hiszem, jogom van úgy gondolni, ahogy akarom, ha már egyszer megbeszélni nem lehet. Mert ha mondok valamit az a baj, ha nem mondom, akkor meg csak bennem forr a dolog. Hát inkább kiírom magamból a bánatomat, ha már okosabbat nem tudok kitalálni arra, hogy a káposzta is megmaradjon, és a kecske is jól lakjon.
Nagyon ügyesen azokat a dolgokat emelted ki, ami szerinted bántó. Csinálhatnám azt, hogy én meg kiemelem azokat a dolgokat:
- ahol magam ostorozom a baromságomért (ha kívülállóként próbálod olvasni a bejegyzéseket, találsz bőven benne ilyet)
- vagy ecsetelhetném azokat a dolgokat ecsetelem, amik miatt meg én menekülhetnék (hidd el sokat tudnék én is mondani, amikor üvölteni tudtam volna, a közönytől, vagy a „fájdalomtól” amit 1-1 kijelentésed miatt éreztem)
Ha megbántottalak tényleg sajnálom, de! de ezentúl is le fogom írni azokat a dolgokat, amiket gondolok és látok. Ezután is le fogom írni, ha valami nem tetszik, ha már megbeszélni nem lehet. Bár nem tudom miért nem lehet. Én partner volnék 1-1 kiadós veszekedéshez, vagy ajtócsapkodáshoz is, csakhogy valami élet legyen ebben a kapcsolatban, hogy lásd, hogy milyen alattomos vagyok, és én is láthassam, milyen vagy a felszín alatt.
A legtöbb kiragadott mondatod olyan, amire nem is reagálok, hiszen elég egyoldalúan idézgettél. Amit látok, hogy nem feltétlen érted az írásaimat sem. Sőt engem sem értesz meg, azt hiszem. De ami ennél nagyobb baj, hogy én sem ismerlek Téged. Ez a legfájóbb az egészben. Hogy nem ismerjük egymást egy év távlatából sem. Az okokat is tudom, és elismerem, ez nem a mi hibánk.
Ahogy írtam is, egészen mások a rezgéseink. Csodás és felejthetetlen az az 1 év, ami mögöttünk van. Mindennél jobban szeretlek, megkockáztatom, hogy embert, még nem szerettem, ennyire közel nem engedtem magamhoz senkit, ennyire nem akartam megfelelni senkinek. Ez az együttélés is egy próba volt, akartam is meg nem is. Az élet adta a lehetőséget, úgy voltam vele, hogy próba szerencse. Ahogy nem sikerült, akár sikerülhetett volna is! Leckének fogtam fel, melynek során sokat kellett volna tanulnom, tolerálnom, elfogadnom, hagynom, lazulnom, elengednem, nevetnem, veszekednem, sírnom… De végül megbuktam. (Ezért is mondják, lakva ismerszik az ember!) De nem egyedül buktam, hanem buktál TE is velem. És igenis részben miattad nem sikerült a dolog. De legalább annyira hibás vagyok én is. Ezt szintén leírtam, ha olvastad nem is kell ecsetelnem. Ha nem olvastad, akkor meg úgyis mindegy.
Tehát nem fogok egyetlen bejegyzés miatt sem bocsánatot kérni, mivel olyan dolgokat írtam és írok le, amiket az adott pillanatban éreztem/érzek. Olyan ez, mint egy fotó. Azt az egyetlen pillanatot örökíti meg, és adja át az örökkévalóságnak, mikor a gombot lenyomják. Ma már a technika vívmányai miatt ki lehet törölni, el lehet dobni, de a pillanat, az élmény akkor is ott marad. Egy bejegyzés is ezt jelenti nekem. Más elmegy és kikiabálja magát, megint más verekszik, mások, amilyennek én is hittem a mi kapcsolatunkat, meg megbeszélik. Sajnos itt hibáztunk, mert nem akartuk/tudtuk megbeszélni a dolgokat, amik bántottak bennünket.
Mivel én vagyok a „felnőtt” nekem kellett volna, hogy legyen annyi eszem, hogy leültesselek, és elindítsam ezeket a beszélgetéseket. De sajnos, ismerve az előzményeket, és előéletemet, nekem sem volt tapasztalatom ebben. Nem éltem együtt senkivel, nem volt olyan közel még hozzám lelkileg senki, mint TE. Persze, az örök rivális – legalább is gondolataidban – Eri ott volt, de mesze nem jelentett annyit, mint TE. Főleg így visszagondolva lehet, hogy én idealizáltam azt a kapcsolatot túl. Ez a lényegen nem változtat. Soha senkinek nem adtam magamból ennyit, mint Neked. De néha Neked még ez is kevés.
Azt hiszem, én meg akkor megérdemlem, hogy kiírjam magamból, amit gondolok. Jó lesz ez a jövőre nézve is, legalább tudom, hogy mit kell majd máshogy tennem. Merthogy emberből vagyok én is, gyarló, ostoba, önző és felelőtlen lény vagyok. Nem akarok és nem is fogok mentegetőzni, nincs miért ezt tennem. Ember vagyok, hibázok (hozzáteszem, ráadásul előre tudtad, hogy mit vállalsz, amikor azt mondtad, hogy igen, próbáljuk meg ezt a kapcsolatot). De képes vagyok a tanulásra! És Te képes vagy rá? Ez itt a kérdés. És ez a legtöbb általad kiemelt idézetre is a válaszom. Megmagyarázhatnám egyesével őket, de nem tartozok még Neked sem válasszal, egyetlen bejegyzés miatt sem. Sőt messzebb megyek! Szerinted az a mód volt a felnőtt viselkedés, ahogy TE reagáltál? Ettől lettél TE a sztár ebben a mesében!?; hogy megint fogtad magad, hazasomfordáltál, bedugtad a fejed a homokba és néhány nap duzzogás után firkáltál egy levelet, kiemelve néhány mondatot? Ezek a mondatok nem mások, mint szimbólumok. Viselkedési, szociális, érettségi szimbólumok. Írhattam volna mást is a puding helyett, a lényegen nem változtatott volna. A kérdés, hogy míg én a „miben” gondolkodok, TE vajon nem csak a „magadban” gondolkozol?
Azt hiszem, hogy egy másik látószögből látod az elmúlt heteket, és nem tetszik. Emészd egy kicsit, és próbálj meg indulatok nélkül, felülkerekedve azon, hogy rólunk szólnak ezek a szavak, újra olvasni a dolgokat. Meg fogod látni, hogy egészen más van a dolgok mögött, mint ahogy most látod.
Igenis hibáztam, rengeteget. De Te is részese vagy ennek a kapcsolatnak. Tehát a kérdést tedd fel előbb magadnak, hogy legyen e bármi folytatás!? Miért nekem kellene ezt eldöntenem? Miért én mondjam ki, ha valami nem ok? Tessék, a labda visszadobva. Mond ki Te egyszer, amit akarsz, amit belülről érzel, amit tennél, amit gondolsz. Ez is ám egy tanulási folyamat, hogy vállald fel, amit érzel, ha fáj és kellemetlen akkor is. Hogy tudj szembenézni azzal, ha már nem érzed jól magad, mert Te vagy az, aki rendszeresen felhozod ezt a témát. Ez is egy jel, talán csak kicsit magadba kellene nézned, és elgondolkodnod. Nem pedig azzal védekezni, hogy rendes embert nehéz találni. Ebbe meg akkor magyarázzam bele én, hogy kényelmes velem, hát kibírod még egy darabig, hiába bunkó, hiába öreg, hiába nyers, miegymás? Emiatt aztán nem kell velem maradni, mert kényelmes a vén barom. Főleg azok után, hogy soha nem áltattalak, hogy kedves, vagy aranyos vagyok. Én már akkor, több mint 1 éve, amikor kikukáztál, önmagamat adtam, amilyen nyers és igenis bunkó vagyok. És ha visszaemlékszel megkérdeztem többször, vállalod ezt a stílust? Akkor nem ellenkeztél. Hát akkor most nézz egy kicsit magadba, szánj egy kis időt arra, hogy kikapcsolod az érzékelésed és valóban önmagadba nézel. Ha eljutottál addig, akkor tedd fel a kérdést, hogy miért vagy velem? Mi az, ami miatt úgy érzed, hogy kell ez a kapcsolat Neked? Mi az, ami miatt mosoly ül az arcodra? Van egyáltalán ilyen, ha rám gondolsz? Ha nem látsz semmit, vagy kevesebb az ami pozitív, akkor egy út van csak. Tudod jól, hogy mi…
Sz
u.i.: mielőtt meglepődnél, ez is egy bejegyzés lesz holnap valamikor!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://motki.blog.hu/api/trackback/id/tr92230035
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
magpieszj 2010.08.21. 20:53:10
A teljesség kedvéért itt az én levelem,amire ezt a választ kaptam amit a blogban olvashattok...
Szia Szabika!
„de akkor miért nem lehet megmondani, ha neki van valami baja? miért lehet órákat a teniszről, meg a hasonló pont leszarom fasz témákról beszélgetni, ami meg a közös életünket érinti arról meg nem, hanem fogni magunkat azt hazamenni, mert az egyszerűebb”
Kénytelen vagyok írni neked itt, miután össze-vissza hangoztatod itt a blogodon, hogy én velem nem lehet megbeszélni semmit, ennek ellenére te nem veszed fel a telefont,és vissza sem hívsz.
Pedig szeretném végre lezárni ezt a vitát és eldöntheted, hogy kidobsz vagy érek még valamit számodra. Napok óta egyre szarabbul vagyok, úgyhogy jó lenne megbeszélni végre a dolgokat.
Szóval a hazajövetelem oka nagyon egyszerű:
nem tudok eltartani még egy éhenkórászt, és fizetni a rezsit utána, meg elnézni, hogy amortizálja le az életem és mindent maga körül
„az életben senkivel össze nem költöznék! soha az életben.”
Ha így érzel nyílván nem maradok ott a nyakadon, nem is értem mért vagy rajta felháborodva hogy hazajöttem,ahelyett hogy örülnél…
„kinyitom, benne egy tízezres, és a könyvjelzőnek használt fecnin egy felirat, nagyjából ez: 'köszönöm, hogy itt lehettem. sajnos már csak ennyim van. szia”
„szóval közel egy hónapra 10.000,- Ft-ért kiadó vagyok. főzök, mosok, takarítok, keveset pofázok, annál többet mozgok, miegymás.”Miután ilyen kedveseket írtál rólam így levettem a számlámról egy tízezrest, hogy neked adjam,mert nem vagyok éhenkórász,ha lesz pénzem még kapsz majd,nehogy éhen halj miattam…
13 ezer volt a számlámon a keresett 24 ezremből ennyi maradt ,plusz a pénztárcámban 4 ezer Ft a hazaútra. Vettem kajákat borotvát,zoknit,gyógyszert stb szal semmi feleslegeset, ja és hetek óta mertem magamnak venni egy 3 bit-et azért is ezt kaptam: „tegnap pl. első fizu után, láttam, hogy meglepte magát egy csokival. nem mintha elfogadtam volna, de jól esett volna, ha nekem is vesz egy csokit, és azt mondja, szabika ezt neked vettem”
ehelyett a csoki mellé még az én pudingomból, az én tejemmel, az én tűzhelyemmel, kvázi nekem önköltségen főzőtt egy pudingot. persze előadva a hattyú halálát, hogy milyen vagyok, hogy ő főz, én meg nem eszek belőle. annyira el is keseredett, hogy megette :) na,h hát ennyit erről... mivel semmit sem ettél du.-tól kezdve így nem gondoltam,hogy éppen csokira vágysz a fogyókúrád kellős közepén,nem mellesleg, mikor ezt a szép blogbejegyzést írtad 1 éves találkozásunk ünneplésének alkalmából,akkor hosszú perceket töltöttem el a tescóban, hogy mi a francot vegyek neked amit meg is eszel,a fogyókúrád miatt. Így végül müzlit választottam, hogy azt hátha megeszed majd velem ünneplésként,ami meg is történt.
A pudingos sztorihoz annyit hogy anno mikor odamentem azt mondtad amit találok a szekrényben nyugodtan ehetek szolgáljam ki magam,sajnos meg mertem főzni a 6 db pudingból 1 et fél liter tejjel, és ezt kaptam na hát erről ennyit,én is azt mondom… ja majd kifizetem ezt is akkor…
.
„de gondoljunk csak bele, hogy mikor idejött sem volt kérdés, csak jött, azt beköltözött. meg nem lettem kérdezve, hogy akkor mi legyen, vagy hogy esetleg anyagilag beszálljon e a dolgokba, és az hogy legyen”
múltkor hazajöttem egyik július eleji hétfő reggel ,mikor nem tudtam veled megbeszélni hogy vállaljak e munkát Veszprémbe ,egyáltalán lakhatok-e nálad stb
Szal ezután mikor egy hét után végre szóba álltál velem megbeszéltük a dolgokat,akkor azt mondtad nem kell fizetnem semmit hiszen az amúgy is kevés első keresetem ne menjen el erre, majd ha lesz állandó fizum, akkor fizetem majd a rezsi felét,sőt te kerestél nekem munkát és már konkrét munka is volt. Szóval nem „csak úgy beköltöztem” ha ezt írod az hazugság. A blogod olvasói(ha egyáltalán vannak ) biztos elhitték a szépen kiszínezett történetedet,de azért csak maradjunk a tényeknél…
úgyhogy abban maradtunk, hogy akkor hazamegyen az én párom. bevallom igen, kicsit most már vágytam arra, hogy egyedül lehessek, hogy gondolkodhassak, élehesek egy picit, hogy eltehénkedjek az ágyban, hogy nyitott ablaknál alhassak, hogy nyitva hagyhassam az ajtót reggel, ha tusolok, és egy kicsit igenis vágyok arra, hogy ne egy ruhákkal és táskákkal teleszórt, koszfészekben lakjak, hanem a megszokott patikai rendben. nem érdekel, nekem erre és a főleg az egyedüllétre is szükségem van. aztán lehet megsértődni, vagy akármit, nem érdekel. szóval nem tagadom, fellélegeztem, mert akkor végre alhatok nyugodtan, mehetek a 7végén bringázni, meg a partra aludni, meg olvasni, nézhetek mesét, és mit tom én még mi mindent, ami a régi életemből már csak emlékkép. és végre rend lesz a lakásban, nem nekem kell elnézést kérnem, ha szólni merek, hogy a parkettán ne trappoljon már csurom vizesen, vagy a koszos lábát ne a szőnyegbe törölje, vagy az ágyba. szóval tpont a faszom tele a mocsokkal, meg a rendetlenséggel, azzla, hogy egész nap megy a tv, hogy nem csinál semmit és még én érzem magam szarul a saját lakásomban úgyhogy búcsuzkodás címszóval haza is menek, hát nem felhívja a md, hogy akkor holnapra mégis van munka :S hát azt hittem, meghalok
Ehhez annyit fűznék hozzá: 2-3 napot leszámítva mikor odakint volt vagy 12-13 fok és becsuktam az ablakot (és meg is fáztál az egyik este,még napok után is köhögtél majd egyik nap te magad zártad be az ablakot hogy fázol), mindig nyitva volt az ablak. Ha egyedüllétre vágysz szólsz nekem,elvégre te mindig megbeszélsz velem mindent ahogy látjuk,szólhattál volna hogy ennyire fontos neked belül aludni akkor bent alhattál volna mint ahogy másnap ott is aludtál. Azt se tiltotta meg neked senki hogy a hétvégén elmenj bringázni,nyílván én nem mentem volna veled tanulva az előző bringázásból amikor otthagytál engem mint egy darab szart,és egyedül tekertem végig almádiból Veszprémig. Szerintem a mesenézést se tiltottam meg neked,nem töröltem a lábam soha a szőnyegedbe se az ágyba. Az ominózus állítólag csurom vizes lábbal szaladgálós esethez a parkettádon annyit fűznék,hogy ha kilépek a kádadból szőnyeg van ott ami beszívja a nedvességet meg is szoktam törölközni,ha esetleg mégis vizes maradt a lábam az nem a személyed és parkettád elleni merénylet volt,nem szántszándékkal volt. Ellenben azért jól rám tudtál kiáltani, bezzeg mikor a Liza hugytócsái áztak fél napokat a parkettádon azok nem tették tönkre a parkettát csak az én „vizes” lábam.
Szóval a kedves blogbejegyzésed után,nyílván nem fogok a nyakadba ugrani mikor te hazatoppansz virágos jó kedvel, és a búcsúzáskor sem foglak agyon ölelgetni és csókolgatni,és talán érthető is hogy minél hamarabb szerettem volna eljönni egy olyan lakásból ahol nem látnak szívesen és bármit teszek az rossz. Ha bajod volt nem szóltál a szemembe semmit, csak a blogodban tudtad az embert a földbe döngölni a gúnyos,rosszindulattól fröcsögő bejegyzéseidben. De azért oda merted írni ezt a mondatot: „félre értés ne essék szeretem én gomezt, azzal nincs gond”
Kérdezem én miket írtál volna ha nem szeretsz?
Mint láthatod én is tudok hasonlóan kedves dolgokat írni,bár én hozzádképest még tanulóinas vagyok. Én még szeretlek téged,de ha te ennyire rosszul vagy tőlem akkor nincs mit tenni,nyílván szarul leszek hetekig akár hónapokig de nem,hagyom annyiban hogy rágalmazz és féligazságokat írkálj rólam az interneten,amit bárki elolvashat.
Ha nem akartad volna hogy elolvassam nem hagyod az előzmények közt a blogod címét és nem mondogatod előttem milyen jó bejegyzést írtál a blogodba. Nyílván meg fogom nézni,csak hát erre nem számítottam azért. Nem voltam felkészülve,hogy amíg nap mint nap az arcomba mosolyogsz és kicsigomeznak becézgetsz és simogatsz esténként addig, a blogodban ahol csak érsz gyalázol. Ezt szerintem kétszínűségnek hívják,de lehet én tudom rosszul. Vagy akkor az egyik nem a valódi éned,és szeretném ha kiderülne most melyik is vagy te valójában. Vagy tényleg úgy érzel irántam amiket gondolsz és írsz a blogodban,vagy tényleg szeretsz ahogy állítottad.
Olvasd ezt el,ha én végigbírtam olvasni a te bejegyzéseid dühroham nélkül akkor te is megteheted. És aludj rá,párat és döntsd el hogy vannak e olyan erősek az érzelmeid hogy folytassuk ezek után vagy sem.
Én szívesen megbeszélem veled a dolgokat, egy idő után talán túl is teszem rajta magam,mert nem szeretnélek elveszíteni. Tudom, hogy te könnyebben veszed ezt a dolgot mivel te jól elvagy egyedül is. Én nagyon sajnálnám ha vége lenne, mert tudom milyen nehéz normális embert kikukázni és te jó ember vagy alapjáraton,de nem kéne hagyni hogy a dolgok felgyülemljenek bennünk és mondjuk egy ilyen blogbejegyzésben törjön ki, csak azért, mert nem beszéljük meg a dolgokat.
Na befejezem az írásom,most már kicsit lenyugodtam. Muszáj volt leírnom mert szóban nem tudtam volna mindezeket elmondani,meg csak veszekedés lett volna ha a telefonban beszéljük meg. Élőben meg sajnos nem volt rá lehetőség mert,le kellett nyugodnom itthon egy kicsit,nem tudtam volna veled akkor megbeszélni hiába kérdezgetted hogy van valami bajom. Ilyen rosszul nem eset még soha semmi, sok igazságtalanság van az írásodban. Nyílván nem gondoltad hogy olvasom majd,de akkor is durva. Na most beszéltem veled úgyhogy befejezem és elküldöm,azt jöjjön aminek jönnie kell,én örültem ennek az egy évnek amit veled tölthettem,de ezek szerint hiba volt az odaköltözés.
Légy jó kisfiú azért ,bármi legyen is!
Szeretlek!
Üdv:Gomez
Szia Szabika!
„de akkor miért nem lehet megmondani, ha neki van valami baja? miért lehet órákat a teniszről, meg a hasonló pont leszarom fasz témákról beszélgetni, ami meg a közös életünket érinti arról meg nem, hanem fogni magunkat azt hazamenni, mert az egyszerűebb”
Kénytelen vagyok írni neked itt, miután össze-vissza hangoztatod itt a blogodon, hogy én velem nem lehet megbeszélni semmit, ennek ellenére te nem veszed fel a telefont,és vissza sem hívsz.
Pedig szeretném végre lezárni ezt a vitát és eldöntheted, hogy kidobsz vagy érek még valamit számodra. Napok óta egyre szarabbul vagyok, úgyhogy jó lenne megbeszélni végre a dolgokat.
Szóval a hazajövetelem oka nagyon egyszerű:
nem tudok eltartani még egy éhenkórászt, és fizetni a rezsit utána, meg elnézni, hogy amortizálja le az életem és mindent maga körül
„az életben senkivel össze nem költöznék! soha az életben.”
Ha így érzel nyílván nem maradok ott a nyakadon, nem is értem mért vagy rajta felháborodva hogy hazajöttem,ahelyett hogy örülnél…
„kinyitom, benne egy tízezres, és a könyvjelzőnek használt fecnin egy felirat, nagyjából ez: 'köszönöm, hogy itt lehettem. sajnos már csak ennyim van. szia”
„szóval közel egy hónapra 10.000,- Ft-ért kiadó vagyok. főzök, mosok, takarítok, keveset pofázok, annál többet mozgok, miegymás.”Miután ilyen kedveseket írtál rólam így levettem a számlámról egy tízezrest, hogy neked adjam,mert nem vagyok éhenkórász,ha lesz pénzem még kapsz majd,nehogy éhen halj miattam…
13 ezer volt a számlámon a keresett 24 ezremből ennyi maradt ,plusz a pénztárcámban 4 ezer Ft a hazaútra. Vettem kajákat borotvát,zoknit,gyógyszert stb szal semmi feleslegeset, ja és hetek óta mertem magamnak venni egy 3 bit-et azért is ezt kaptam: „tegnap pl. első fizu után, láttam, hogy meglepte magát egy csokival. nem mintha elfogadtam volna, de jól esett volna, ha nekem is vesz egy csokit, és azt mondja, szabika ezt neked vettem”
ehelyett a csoki mellé még az én pudingomból, az én tejemmel, az én tűzhelyemmel, kvázi nekem önköltségen főzőtt egy pudingot. persze előadva a hattyú halálát, hogy milyen vagyok, hogy ő főz, én meg nem eszek belőle. annyira el is keseredett, hogy megette :) na,h hát ennyit erről... mivel semmit sem ettél du.-tól kezdve így nem gondoltam,hogy éppen csokira vágysz a fogyókúrád kellős közepén,nem mellesleg, mikor ezt a szép blogbejegyzést írtad 1 éves találkozásunk ünneplésének alkalmából,akkor hosszú perceket töltöttem el a tescóban, hogy mi a francot vegyek neked amit meg is eszel,a fogyókúrád miatt. Így végül müzlit választottam, hogy azt hátha megeszed majd velem ünneplésként,ami meg is történt.
A pudingos sztorihoz annyit hogy anno mikor odamentem azt mondtad amit találok a szekrényben nyugodtan ehetek szolgáljam ki magam,sajnos meg mertem főzni a 6 db pudingból 1 et fél liter tejjel, és ezt kaptam na hát erről ennyit,én is azt mondom… ja majd kifizetem ezt is akkor…
.
„de gondoljunk csak bele, hogy mikor idejött sem volt kérdés, csak jött, azt beköltözött. meg nem lettem kérdezve, hogy akkor mi legyen, vagy hogy esetleg anyagilag beszálljon e a dolgokba, és az hogy legyen”
múltkor hazajöttem egyik július eleji hétfő reggel ,mikor nem tudtam veled megbeszélni hogy vállaljak e munkát Veszprémbe ,egyáltalán lakhatok-e nálad stb
Szal ezután mikor egy hét után végre szóba álltál velem megbeszéltük a dolgokat,akkor azt mondtad nem kell fizetnem semmit hiszen az amúgy is kevés első keresetem ne menjen el erre, majd ha lesz állandó fizum, akkor fizetem majd a rezsi felét,sőt te kerestél nekem munkát és már konkrét munka is volt. Szóval nem „csak úgy beköltöztem” ha ezt írod az hazugság. A blogod olvasói(ha egyáltalán vannak ) biztos elhitték a szépen kiszínezett történetedet,de azért csak maradjunk a tényeknél…
úgyhogy abban maradtunk, hogy akkor hazamegyen az én párom. bevallom igen, kicsit most már vágytam arra, hogy egyedül lehessek, hogy gondolkodhassak, élehesek egy picit, hogy eltehénkedjek az ágyban, hogy nyitott ablaknál alhassak, hogy nyitva hagyhassam az ajtót reggel, ha tusolok, és egy kicsit igenis vágyok arra, hogy ne egy ruhákkal és táskákkal teleszórt, koszfészekben lakjak, hanem a megszokott patikai rendben. nem érdekel, nekem erre és a főleg az egyedüllétre is szükségem van. aztán lehet megsértődni, vagy akármit, nem érdekel. szóval nem tagadom, fellélegeztem, mert akkor végre alhatok nyugodtan, mehetek a 7végén bringázni, meg a partra aludni, meg olvasni, nézhetek mesét, és mit tom én még mi mindent, ami a régi életemből már csak emlékkép. és végre rend lesz a lakásban, nem nekem kell elnézést kérnem, ha szólni merek, hogy a parkettán ne trappoljon már csurom vizesen, vagy a koszos lábát ne a szőnyegbe törölje, vagy az ágyba. szóval tpont a faszom tele a mocsokkal, meg a rendetlenséggel, azzla, hogy egész nap megy a tv, hogy nem csinál semmit és még én érzem magam szarul a saját lakásomban úgyhogy búcsuzkodás címszóval haza is menek, hát nem felhívja a md, hogy akkor holnapra mégis van munka :S hát azt hittem, meghalok
Ehhez annyit fűznék hozzá: 2-3 napot leszámítva mikor odakint volt vagy 12-13 fok és becsuktam az ablakot (és meg is fáztál az egyik este,még napok után is köhögtél majd egyik nap te magad zártad be az ablakot hogy fázol), mindig nyitva volt az ablak. Ha egyedüllétre vágysz szólsz nekem,elvégre te mindig megbeszélsz velem mindent ahogy látjuk,szólhattál volna hogy ennyire fontos neked belül aludni akkor bent alhattál volna mint ahogy másnap ott is aludtál. Azt se tiltotta meg neked senki hogy a hétvégén elmenj bringázni,nyílván én nem mentem volna veled tanulva az előző bringázásból amikor otthagytál engem mint egy darab szart,és egyedül tekertem végig almádiból Veszprémig. Szerintem a mesenézést se tiltottam meg neked,nem töröltem a lábam soha a szőnyegedbe se az ágyba. Az ominózus állítólag csurom vizes lábbal szaladgálós esethez a parkettádon annyit fűznék,hogy ha kilépek a kádadból szőnyeg van ott ami beszívja a nedvességet meg is szoktam törölközni,ha esetleg mégis vizes maradt a lábam az nem a személyed és parkettád elleni merénylet volt,nem szántszándékkal volt. Ellenben azért jól rám tudtál kiáltani, bezzeg mikor a Liza hugytócsái áztak fél napokat a parkettádon azok nem tették tönkre a parkettát csak az én „vizes” lábam.
Szóval a kedves blogbejegyzésed után,nyílván nem fogok a nyakadba ugrani mikor te hazatoppansz virágos jó kedvel, és a búcsúzáskor sem foglak agyon ölelgetni és csókolgatni,és talán érthető is hogy minél hamarabb szerettem volna eljönni egy olyan lakásból ahol nem látnak szívesen és bármit teszek az rossz. Ha bajod volt nem szóltál a szemembe semmit, csak a blogodban tudtad az embert a földbe döngölni a gúnyos,rosszindulattól fröcsögő bejegyzéseidben. De azért oda merted írni ezt a mondatot: „félre értés ne essék szeretem én gomezt, azzal nincs gond”
Kérdezem én miket írtál volna ha nem szeretsz?
Mint láthatod én is tudok hasonlóan kedves dolgokat írni,bár én hozzádképest még tanulóinas vagyok. Én még szeretlek téged,de ha te ennyire rosszul vagy tőlem akkor nincs mit tenni,nyílván szarul leszek hetekig akár hónapokig de nem,hagyom annyiban hogy rágalmazz és féligazságokat írkálj rólam az interneten,amit bárki elolvashat.
Ha nem akartad volna hogy elolvassam nem hagyod az előzmények közt a blogod címét és nem mondogatod előttem milyen jó bejegyzést írtál a blogodba. Nyílván meg fogom nézni,csak hát erre nem számítottam azért. Nem voltam felkészülve,hogy amíg nap mint nap az arcomba mosolyogsz és kicsigomeznak becézgetsz és simogatsz esténként addig, a blogodban ahol csak érsz gyalázol. Ezt szerintem kétszínűségnek hívják,de lehet én tudom rosszul. Vagy akkor az egyik nem a valódi éned,és szeretném ha kiderülne most melyik is vagy te valójában. Vagy tényleg úgy érzel irántam amiket gondolsz és írsz a blogodban,vagy tényleg szeretsz ahogy állítottad.
Olvasd ezt el,ha én végigbírtam olvasni a te bejegyzéseid dühroham nélkül akkor te is megteheted. És aludj rá,párat és döntsd el hogy vannak e olyan erősek az érzelmeid hogy folytassuk ezek után vagy sem.
Én szívesen megbeszélem veled a dolgokat, egy idő után talán túl is teszem rajta magam,mert nem szeretnélek elveszíteni. Tudom, hogy te könnyebben veszed ezt a dolgot mivel te jól elvagy egyedül is. Én nagyon sajnálnám ha vége lenne, mert tudom milyen nehéz normális embert kikukázni és te jó ember vagy alapjáraton,de nem kéne hagyni hogy a dolgok felgyülemljenek bennünk és mondjuk egy ilyen blogbejegyzésben törjön ki, csak azért, mert nem beszéljük meg a dolgokat.
Na befejezem az írásom,most már kicsit lenyugodtam. Muszáj volt leírnom mert szóban nem tudtam volna mindezeket elmondani,meg csak veszekedés lett volna ha a telefonban beszéljük meg. Élőben meg sajnos nem volt rá lehetőség mert,le kellett nyugodnom itthon egy kicsit,nem tudtam volna veled akkor megbeszélni hiába kérdezgetted hogy van valami bajom. Ilyen rosszul nem eset még soha semmi, sok igazságtalanság van az írásodban. Nyílván nem gondoltad hogy olvasom majd,de akkor is durva. Na most beszéltem veled úgyhogy befejezem és elküldöm,azt jöjjön aminek jönnie kell,én örültem ennek az egy évnek amit veled tölthettem,de ezek szerint hiba volt az odaköltözés.
Légy jó kisfiú azért ,bármi legyen is!
Szeretlek!
Üdv:Gomez