mintha valami kicsit meghalt volna bennem. minden olyan szürkének, unalmasnak, élettelennek tűnik. akarom és mégsem. ma megint hajnalban ébredtem. csak fekvedtem, azt azon rágódtam, hogy mi legyen, hogyan tovább. utálok már várni, mindig csak várni a dolgokra, hogy mikor történik már valami, hogy mikor kezdődik megint el valami. hogy mikor élek megint egy kicsit. megint csak fotoszintetizálok bele a vak világba, veszem a levegőt, nézek kifelé a szemgödörből, mert ez van biológiailag kódolva. de rohadtul nem ehhez van kedvem. ÉLNI akarok. és a baj, hogy nem tudom hogy fogjak hozzá megint, vagy hogy mitől veszett el megint az életem, a lelkem.

totál érdektelen, és érzéketlen vagyok minden/ki iránt. az sem érdekel, hogy gomezzal mi lesz. legszívesebben kidobnám a fenébe, minek a nyakamra még ez is?! azt tegnap volt képe azt mondani, hogy a lisa bezzeg maradhat  kéróba, az nem baj, ha az összekaristolja a parkettát. szegénynek az agyához mérem...

szóval kb ez a hangulatom-> https://www.youtube.com/watch?v=GemKqzILV4w

jó lenne most egy kicsit meghalni, hogy holnap megint jó napra virradjon :(

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.