úgy volt, hogy tegnap reggel isteni baráti reggelit adok Csucsukának és Franciskának, aki egy régi kedves barátunk, és kicsit most nehezebben megy az élete. vele voltunk a múltkor is a városban, amiről szintén firkáltam. mindegy, a lényeg, hogy a reggeli egyik főszereplője a padlizsánkrém lett volna. ennek is van előtörténete. valamikor még régebben rákattantunk az exel a vacsoracsata és halatortán témára, ahol minden második adásban valaki avokádókrémet készített. noh, annyira érdekelt minket anno ez, hogy egyszer én is csináltam. nekem mondjuk nem ízlett, de exnek bejött. szóval ebből az időből drága Anyikóm egy üveg padlizsán krémmel lepett meg, hogy gasztro vonalon neveljen ezzel is :) eredetileg ezt a krémet a karácsonyi szezonra tartogattam, de miután azt ugye már egyedül töltöttem, magamnak felesleges lett volna megcsinálni, mert csak megromlott volna. így most gondoltam akkor megcsinálom a csajoknak, hárman csak meg tudtuk volna enni. sajnos aztán Franciskának közbejött valami, így nem tudott eljönni, Csucska a héten már a második randit mondta vissza - hozzáteszem nem meglepő, hogy Ő is milyen csodás barát mostanában - de gondoltam nem baj, ha már bevásároltam a hozzávalókból, hát megcsinálom a krémet és majd lesz valami. ha más nem viszek fel belőle anyáéknak is.

a fokhagyma apróra vágva, a feta összetördelve, és akkor jöhet is a padlizsán. de hogy a rohadt életbe. kinyitom az üveget és egy akkora penészkarfiollal találtam magam szemben, hogy egy kisebb olasz családnak elég lett volna körettel egy bőséges vasárnapi ebédre ;( jót nevettem, hogy milyen kis hülye vagyok, de azért megnéztem, elvileg annyi tartósítószer volt benne, hogy a feliraton 2015 volt lejáratként feltüntetve. miután üveges padlizsánban még szűz vagyok, először gondoltam, hogy sebaj lehet, hogy nemespenész :):) de aztán úgy gondoltam, hogy ilyen csak nincs, így aztán a szemetesben landolt az egész cucc. de ekkor már minden elő volt készülve, vagyis a fetával és a fokhagymával valamit kezdeni kellett. így aztán jött a gasztroisten vonal, mellyel szeretném úgyis, ha új fordulatot venne az életem. a magam kedvére fogok tevékenykedni a konyhába, és erről beszámolni többek között ezen a fórumon is. szóval, kerestem kutattam, hogy mivel is lehetne ezt a szegényes alapanyaghalmazt ehető valamivé varázsolni. így került bele majonéz, mustár, egy kevés torma, egy kicsi apróra vágott vöröshagyma, csipetnyi őrölt bors, és hogy a mediterrán ízvilágnál maradjunk, apróra vágott fekete olajbogyó, morzsolt bazsalikom, és a korona az egészre, egy kis tonhal. a sót nem véletlenül hagytam ki, a feta olyan sós, hogy több sót nem bír el a krém. az egészet villával alaposan összetörve elkevertem, és íme a csoda.

 így a kétszersültön sem volt kutya, de az igazi szendvicssütőben megsütve, hogy a nyers dolgok (hagyma és fokhagyma) aromája jobban érvényesüljön. valóságos ízorgia, amit rittyentettem, habár az elején még azt sem tudtam lesz e egyáltalán valami ebből az egészből.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.