basszus! már 5 óra! - dörmögte maga elé a morcosan a srác, felnézve az íróasztaltól. nagy nap volt a mai, hiszen ma készül megvenni közös életük első karácsonyfáját. meglepetésnek szánja a fát, sőt a neten még egy egyszerű receptet is kinézett, hogy mire a lány megérkezik, mindennel elkészüljön. ő maga nem volt annyira oda a karácsonyért, a készülődésért. fát nem állított, az anyja szokott valami micsodát venni az asztalra, amit aztán úgy el szokott pakolni a gyerek, hogy minden évben, pontosan november utolsó hétvégéjén, a szokásos havi razzia alkalmával (egy hadseregnek elegendő kaja belapátolása a hűtőbe) anyja újabb és újabb saját kezűleg készült borzalmat hozott. sajnos mindenki más látta, hogy nincs kézügyessége, de ő ezt nem volt hajlandó belátni. így aztán a családot körbejárta a borzalmas adventi koszorúk garmadája, mivel idő és szándék volt. mindegy is. az idei év más lesz. Nórival még a Balatonon ismerkedtek meg a nyáron, fasza kis kiruccanás volt. a hétvégére ugrottak le a srácokkal egy kiadós bebaszós és csajozós hétvégére. ennek eredménye lett Nóri. az első olyan lány, akit nem kifejezetten a sexért tartott. és egyre inkább nem azért. aztán a hónapok teltek, a lány hétvégéken egyre sűrűbben járt az apró tetőtéri lakásba, ahol Marci lakott. lakott, merthogy a kéglit megörökölték a szülők, de eladni nem akarták, a mama emléke miatt, kiadni nem volt kinek, meg nem akartak bajlódni albérlőkkel, így kézen fekvő volt, hogy az állandó önállóságért küzdő és a szülői kontrollt lerázni próbáló marcit költöztetik be. a gyerek épp csak kilépett az életbe, a zsebpénz és a rezsi mellett nagyon másra nem is maradt, de neki mégis ez volt a legszebb dolog, hiszen nem volt "felügyelet" nem volt mikorjössz, kivelvagy, kiacsajakithazacipeltél, mikormutatodbe hülye kérdéskör. szabadság volt, pénztelenség, munka, és Nóri. a csaj, akinek a látványától olyan érzelmi lavina indult el, hogy gyakran a spontán magömlés veszélye fenyegette, ha csak a lány eper ízű csókját érezte az ajkán. a lakás alig volt nagyobb, mint egy normális szoba, fent a tetőtérben, teljes plafonja nem is volt. a bútorok jórészt a nagyitól örökölt, csak egy apró konyha, egy kis fürdő és egy szoba. persze nem volt a kis lyuknak zuga, melyben ne szeretkeztek volna. imádta, ahogy a lány a kéjtől kis nyögdécselő hangokat hallat, ahogy megremeg a teste, amikor beléhatol, ahogy szinte követeli, hogy tegye a magáévá, ahol épp rájön a vágy. jól megértették egymást, meghagyva egymásnak a szabadságot is, hiszen külön baráti társaságuk, életük és álmaik voltak, melyek akkor azokon a hétvégéken találkoztak, de aztán mindenki ment a saját útjára. terveik persze voltak. Nóri egyszer a földön végződő vad sex után zihálva, izzadtan mesélt róla, hogy mennyire szeretné, ha egyszer valaki meglepné karácsonykor egy romantikus vacsorával. Marci nem felejtette el azt beszélgetést. talán akkor változott meg benne valami, amitől komolyabbnak vélte ezt az egészet, mint laza hétvégi sexcsatának. talán akkor jött rá, hogy az a nyári kaland talán kicsit több, mint kaland. azóta nem sexelt más csajjal, mióta Nórit megismerte. még laza sex sem volt, pedig egyikük sem fogadott semmit a másiknak, valahogy nem tudta elképzelni, hogy mást csajjal dugjon. cinkelték is érte épp eleget a haverok, jópofa és szaftos történeteket kerekítve, Nóri és egy egyetemista csoporttárs, noh meg a káma szútra különböző jeleneteit megvillantó képei köré. de Marcit ez nem hatotta meg, tudta jól, hogy a kilengések ellenére mindegyik srácnak megvan az állandó csaja is, igaz Bandinak az egy srác, de arról a többiek meg illedelmesen nem vesznek tudomást.

felállt az íróasztaltól, nagyot nyújtózott, hasán a póló felcsúszott, engedi láttatta lapos pelyhes hasát, nyögött is egy nagyot a nyújtózás mellé, majd körbenézett az irodában, ahol kezdő grafikusként melózott már 1 éve, az iskola elvégzése óta. egyedül volt már az egész helységben, a következő lapszámnak készítette elő a grafikákat. nem szerette a munkáját, mert unalmas retusálások, és toldidetoldoda szarságokkal szenvedtették egész nap, de valamiből fent kellett tartani a parányi kéjlakot és a zsebpénz is jól jött, egy-egy sörözgetéskor, így aztán nagyon nem foglalkozott a melóval, megcsinálta, a többiekhez képest alaposan és jól is dolgozott, de nem ez volt élete célja. egy divatlapnál megrohadni és amúgy is bottestű nőkről leretusálni még 5-10 kilót. az ablak irányába fordult, előtte a rohanó, karácsonyra készülő város látképe. kivilágított utcák és épületek, végeláthatatlan kocsisor. ezen kell átverekednie magát, megtalálni azt a kicsi, de formás fát, ami még befér a lakásba, és a vacsorához valókat. valami olasz tészta lesz a kaja, a neten ezt találta a leginkább pasi kompatibilisnek. ezt talán még be lehet vállalni. azért készült konzervvel is, mert anyját semmiképp nem akarta bevonni a meglepetésbe. igazság szerint nem ismerték egymás szüleit, nem érezték szükségét, az elmúlt fél évben, hogy kilépjenek a család elé és közöljék, hogy hétvégén együtt hálunk, amúgy meg elvagyunk, de semmi komolyat nem tervezünk, vagy egyeztetünk, rábízzuk az életre, a hogyan tovább kérdést. amennyire egymás elmondásából kikövetkeztették, mindkét szülő eléggé szocreál felfogásban él, nem igazán értenék, hogy mit jelent az, hogy hétvégén végigszeretkezik azt a 30 négyzetmétert, aztán hétfőtől mindenki éli az életét.

az órájára pillantott, 5:10. el kell hagynia a bázist, ha mindent időben be akar szerezni, és még haza is kell vonszolni a dolgokat, hogy 10re, mire Nóri megérkezik, lehetőleg minden klappoljon.

mint, mindig Nóri most is pontosan érkezett. az állomásról egyenesen az apró lakásba sietett. Marcival a Balatonon ismerkedtek meg, kb. fél éve. nem számolta pontosan. nem tulajdonított nagyobb érdeklődést a dátumok iránt, nem ez számított, hanem, hogy jól érezte magát a sráccal. nem voltak túlfűtött érzelmek, nem volt nagy összeborulások, mindketten élték az életüket, aztán hétvégén találkozott a sorsuk arra a pár órára. a lány szerette, hogy Marci vezette be az igazi sexbe, ahogy megtanította, hogyan irányítsa a testét, és hogyan játsszon a fiú testével, hogy azt az őrület határáig kergesse, neki ez ismeretlen terep volt. kisebb afférok, melyektől még maga is elpirult, voltak ugyan, de ezek a kéjtől fűtött hétvégék, a számára elképzelhetetlen helyeken, és módokon kivitelezett erotikus élmények újak és felettébb izgatóak voltak. aztán egyszer csak megváltoztak a dolgok. másként tekintett a srácra. kezdtek kicsit többet beszélgetni, kicsit jobban megismerni egymást, s akkor már nem csak szeretkeztek, hanem érzelmeket is vittek a hétvégékbe. nem igényelték a nagy szerelmes szavakat, vagy közös andalgást, csak egymással foglalkoztak, és ez épp elég volt. szerette, hogy megtarthatta a függetlenségét, a szabadságát, hogy akkor és arról beszélt amiről akart, nem faggatta a fiú olyan dolgokról, amikről nem akart beszélni. különös kapcsolat alakult közöttük. jól érezték magukat, de nem akartak a másikra telepedni. még néhány héttel ezelőtt beszélték meg, hogy az idei karácsonyt együtt töltik. Nóri kérte erre a fiút, aki nem lepődött meg, hogy a lány nem a szüleihez akar hazautazni, hanem vele töltené a szentestét, és csak másnap menne tovább. a lány érezte, hogy valami lappang benne, valami érzés, mely akkor keríti hatalmába, ha úton van Marcihoz. ha kiejti a nevét, ha álmában, a szenvedélyes szeretkezéseikről lát képeket. nem volt benne biztos, hogy ez a bimbózó szerelem, de érezte, hogy több ez, mint amit korábban érzett. táskájára pillantott, ahogy rótta a szép karácsonyi díszbe öltözött utcát, és remélte, hogy igazi meglepetés lesz a srácnak, ami abban lapul. egy vitorlás könyvet vett a fiúnak, mert sokszor emlegette, hogy mennyire érdeklik a hajók és a vitorlás élet nyújtotta szabadság és technikai fejlődés, amit ezek a monstrumok átmentek az évezredek alatt. de ami inkább bizsergést váltott ki belőle az egy vörös fehérnemű szett, ami valószínűleg nem lesz sokáig rajta, de legalább elcsábítja Marcit, arra a kis időre míg megpihen rajta szeme.

pontosan 10 órakor lépett a kopott tetőtéri lakás ajtaja elé. halk neszezést hallott a lakásból. bekopogott.

- Pillanat. - Hallotta Marci lágy, fiatalos, férfias hangját. és valóban egy pillanattal később az ajtó kitárult, és ott állt előtte a srác, mosolyogva. háta mögött az egész lakás karácsonyi díszben. apró fenyőfa, csodaszépen feldíszítve, az asztal megterítve, rajta ott gőzölgött az étel, kis mécses, és finom fahéj illat keveredett a sajt lány, édeskés szagával, az egész lakás hívogató félhomályban, a karácsony szellemével átlengve. Nóri szinte kéjesen felnyögött a kedves gesztus láttán, és Marci nyakába ugrott.

- Köszönöm. - zokogta a fiú ölelésében keresve menedéket kitörő érzelmei számára. Marci türelmesen várta, hogy a lány "összeszedje" magát, majd eltolta magától, a szemébe nézett, a lány arcát a kezébe fogta - Nóri orrát megcsapta a hagyma, sonka, sajt és fahéj illata, melyet a srác keze közvetített felé - mélyen a szemébe nézett. a lány szeme visszatükrözte a benti csodát, melyet csakis ezért a szempárért vitt véghez. látta az apró lobogó gyertyalángot, a fényfűzés lassú felvillanását, mely megcsillantotta az apró díszeket a fán. és látta a lány lelkét, mely olyan mérhetetlen boldogsággal és elégedettséggel töltötte el, hogy kis híján megremegett a lába. lassan a lány ajkához hajolt és szenvedélyesen megcsókolta.

- Boldog karácsonyt! - lehelte a lány a csók izgató szorításából engedve.