mivel én egy vásott kölyök vagyok, élemedett korom ellenére is, azt a hihetetlen turpisságot találtam ki, hogy mi lenne, ha meghumorizálnánk anyikót. a terv a következő volt: anyikó, mint közismert nálam csak egy dolgot utál jobban, az egereket. noh, a múltkor stop.shopos séta alkalmával az állátos bótba tévedtünk, ott aztán a sok herkentyű mellett "dugót" - béci nevezte el így - is megláttam. akkor már ki is forrt a rosszcsont kobakomban, hogy hihihihihi meg kellene anyikót viccelni. előzmény, hogy az elmúlt hetekben valaki látni vélt a folyosón tán egy egeret, attól anyikó egy napig falfehér volt :) reméletem, hogy ettől csak nem kap agyvárzást, bár kicsit féltem is. de a vicc feletti előre örülés nagyobb volt, mint a sajnáló szándék, így aztán tegnap önmagamon is csodálkozván, de mikor kint jártam ismát az állatos boltot is maágban foglaló műintézményben, eszembe jutott, hogy hoho, itt a remek alkalom, hogy a tettek mezejére is lépjek. persze a bécit be akartam vonni a dologba, hogy mégis murisabb legyen.

íme dugóka:

aztán ma reggel mikor szokásos kávézós körúton voltunk, én visszajöttem az irodába, hogy bécivel szövetkezzek a gaztettre, illetbve, hogy indok is legyen, a kaját a hűtőbe kivigyem. béci persze elsőre belement a játékba, ki is találtuk, hogy odatesszük anyikó "kuplerájához", hogy minél élethűbb legyen a dolog. amekkora ott a halom, egy egész egértanya megférne különben gond nálkül, úgy, hogy évekig nem kellene találkozni velük :):) a terv következő lépése volt, hogy vagy anyikó észreveszi és sokkot kap, amit nem szerttünk volna, és mivel nem is nagyon képes figyelni mindenre szerencsére nem ez történt; hanem az, hogy én mikor megyek ki az irodából, meglátom, elfehéredek - amit lássuk be nem nehéz, miután a tél kiszívott minden színt a bőrömből (is) - megmerevedek és csak hebegek-habogok. ez annyira jól sikerült, hogy anyikó szerintem megdöntötte az asztalra pattanás világrekordját. olyan fal fehér lett, ha nincs rajta ruha sztem észre sem vettük volna, beleolvadt volna a fal színébe. béci sem kapcsolt hirtelen, tehát ő is kissé lezsibbadt, de aztán magára talált, és feltalálta magát. anyikó már javában az asztalon "ropta" persze a nagy sikongatásra és nyávogásra a komplett alsó szint összeszaladt. anyikó konrkrétan körbeszaladta az irodát az asztalok tetején, annyira vicces volt, hogy kis híján becsurgattam a gatyómba. eszméletnel jó volt, ahogy egy kis stori hihetlen történetté duzzasztotta magát. azt sajnálom csak, hogy fényképezőt kapcsoltam, nem kamerát, mert így csak ezt a szép képet tudom az utókornak meghagyni :)

És a díjak:

a legjobb forgatókönyv

a legjobb rendezés

a legjobb színésznő

a legjobb színész - itt különösen nagy elismerés, mert be volt avatva, bár ez nem látszott a reakción

a legjob hang

köszönöm anyikó, hogy ilyen széppé tetted a mai reggelt

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.