ami eddig kimaradt, merthogy ugye gojézuskáztam, akkor meg nem igazán van kedvem, erőm, ihletem az írásra. az a kis szaros folyton ott liheg a nyakamba, aki édes, mint valami kiskutyafüle követ, bármerre vonszolom a dagadt testem a lakásba. egészen kis muris, nem is tudom...ja de igen, a lesz ez még így se című, méltán filmtörténeti remekműben van ey jelenet, amikor az amúgy szupertehetséges és fantasztikus helen hunt a rákot eszünk jelenetben vicceli meg a pincért, nem értvén, hogy az miért követi őt bármerre a poharával a kezében. nagyon mókás jelenlet, én is eljátszottam kicsi gojézuskával, mert oylan édi volt, ahogy követett, mint egy kis deketív. na de nem ez a lényeg, hanem pénteken pont időre lett kész a kaja, jött csucsuka, azt akkor ettünk, ittunk még többet beszélgettünk, meg a hülye settel kellett játszani, nylaván én voltam a legbénább, bár aki kitalálta azt a játékot, azzal játszatnám végig. este romantikusan és szarrá fagyva hazakisértük csucsukát, hogyaztán hazaérvén már készülődjünk majd a szilveszteri kötelező jópofira. a terv az volt, hogy anyáék, aztán óváros tér. na, ebből az lett, hogy mire hazaértünk, kértem gomezt, ha lehet ne szóljon hozzám. én nem értem, ha valaki iszik, miért kell azonnal kretén állattá vedleni. pláne nem értem, miért nem lehet emberekben megbízni, miért nem lehet, szó arról, hogy egy eksz is lehet barát, és csak az, nem több. sőt beleképzelni is felesleges bármi egyebet is a dolgokba, mert nem volt, nem is lesz, és a lehetőség is bánt, és bosszant, sőt megalázó is volt, amit mondott. így azátn elkerülvén a vitát, és a további veszekedést, esetleg, azt, hogy kimondjam, amit akkor gondoltam - hogy bár tavaly én kértem, hogy maradjon, az idén legszívesebben hazaküldtem volna, arra a kijelentésére reagálva, amit tett. de nem mondtam semmit, inkább hallgattam, és bölcs maradtam, ahogy a mondás is tartja. így aztán az éjfél már ágyban párnák közt ért. igaz nem aludtam még, csak félálomban voltam, de nem volt kedvem és erőm reagálni gomez jókívánságára. valszeg azért érezhette ő is, hogy kicsit tlaán messzire ment, mert reggel (szemtelen módon, majdnem délben), mikor végre sikerült kinyitnom a szemem, már sürgött a konyhában, reggeli gyártás okán. nagyon kis kedves volt, nem volt hát mit tenni, meglágyította megint a kő szívemet. lassan elfelejtettem, hogy mennyire utálom is, és elpárolgott a mérgem, ő meg maradt...szerencsére. amúgy meg jól teltek a napok, voltunk ázni, meg főni a gőzben, meg koriztunk is, meg jókat ettünk és beszélgettünk. nem hiányzott, hogy nem mentünk sehova szilveszterkor, meg a nyüzsi, jó volt most kicsit lenyugodva, egymással lenni inkább.

alapvetően -leszámítva a totális anyagi csődöt - egész jó kis év volt ez. sok mindent másként csinálnék nyílván, ha előre tudnám, hogy minek mi lenne a következménye, de azt hiszem nem bántottam meg senkit, leglaáb is nem akarattal, és nagyon rossz ember sem voltam 2010-ben. ha mégis, akkor az idén igyekszem még jobb lenni, és még több időt magamra szánni, mert abból sosem elég, hogy önmegunkat kiismerjük, épüljünk, okosodjunk. több isőt szánok az idén gomezre is, remélem végre eljutunk nyaralni, leagalább pár napra.

igyekszem ide is rendszeresen jönni és mesélni

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.