bár nem egészen így terveztem, de mégis a lustulat jegyében telt a mai nap. reggel egészen korán ébredtem, meglepően kipihenten. aztán kicsit pakolgattam ,iratrendezgettem, miegymás, majd útra ketem. mivel egy tervezni és előre gondolkodni. vagy magamat bebiztosítani képtelen, és végtelenül csökönyös fószer vagyok, így aztán jól pofára estem, mert épp ma nem volt nyitva a bót, ahova a fűnyíró kését szoktam vinni éleztetni. gondoltam, ok, szeretem a kihívásokat, meg aztán vessek magamra, hogy nem tervezek, vagy gondolok soha előre, hát akkor szenvedjek ezzel a késsel és rángassam ezzel a fűnyírót. aztán a telken megint a pofáraesés, nincs benzin, de egy korty se :) hát baszki, a sors kurvára nem akarta ma ezt a kertészkedést. lehet, hogy a lábam metéltem volna le, ha nem jönnek közbe ezek a dógok. mindeg,y azértt nem adtam fel teljesen ,és kiszabadítottam a galád gaz fogságából a felső részét a kertnek, így aztán már csak a fűnyírás, metszés, kertrendezés és az ültetések vannak hárta. még jó, hogy időm mint a tenger :)

szóval dolgom végezvén hazajöttem, azt gondoltma csak megérdemlem, hogy az idegsokkos napok után lazuljak egy kicsit, így aztán mosás után fogtam amgam azt elmentem egy nagyot úszni + szaunázni. hogy az milyen kurva jó volt. alig voltak népek, tudtam olvasni a tegnap anyikóval vásárolt jó kis könyvek közül is az egyiket, meg alukáltam is a sok szaunázás és úszás után. szóval teljesen fitt és kipihent vagyok.

bár megfogadtam, hogy nem írok többet ide ilyen témát, de csak nem bírok magammal, szóval egy kicsit azért rosszul esett gomez csütörtöki nem törődömsége arra a témára, hogy milyne jó lenne, ha lejönne a 7végére. én nagyon vágytam volna erre, de neki mindtha nem igazán lett volna ehhez kedve. okot nem firtattam, mert nem is igazán tudtam hirtelen mit gondolni, vagy úgy általában felfogni, hogy mennyire nem is foglakozott azzal, hogy mit mondtam. pedig olyan jól elterveztem ,hogy pénteken az interjú után lejön, szépen főzünk, filmezgetünk, vagy kirándulunk egy nagyot, azt hétfőn együtt mehettünk volna fel pestre, nekem úgyis mennem kell, rohadék meetingekre. de nem adta jelét, hogy jönne, én meg ezután nem erőltettem, végül is van dolgom, meg nem vagyunk összenőve, ha mejd akar, jön, vagy ha nem, hát nem. persze az is lehet ,hogy én reagálom túl a dolgot, vagy valami közbejött, vagy esetleg megint valami megbocsáthatatlan bűnt követtem el. de akkor miért nem lehet elmondani, hogy mi az ok? nem tom, de mindegy, nem foglakozok vele, majd kiderül úgyis.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.