hát ennyi idősek lettünk tegnap, ha nem hivatalos mérések szerint, mérünk. merthogy ugye a találkozás napjához számítva van a címben szereplő jeles esmény, fordulója.

noh, nem ennek alkalmából, de azért ismét csak budapest lett az úticél, mint ahogy tavaly is ott volt a találka. a megbeszélés az volt, hogy ez alakalommal én áldozok és várok ismét gomezra,ahogyazt tettem tavaly is, szintén nem hagyományteremtés címén. a terv tehát, hogy én az 5.47-es vonattal felmenek a híresen szép székesfővárosba, azt ott csövezek alig 1 órát míg gomincselló - utálja ezt a becenevet, de miért ne kedveskednék mán egy kicsit - vonata berobog. olyan faszán elterveztem, hogy nem leszek kényelmes úrigyerek, hanem vállalom a gombát, a dzsuvát, a sok marhát és tömegközlekedek az említett hajnali vonattal, hát mit ad isten, nem cseszem el ezt is?! minden ok volt, merthogy nagy sebtiben megvettem a jegyet még szombat este, hazafelé anáytól, hogy ne reggel kelljen, ismerva magam, hogy úgyis az utolsó pillanatban esek be az állomásra. hazamenés, óra beállítás, kereken 4.20-ra. igen ám, de mivel az aktatologató kényelmes ember csak 7közben építi a fazekasok birodalmát, így a 7végén ha nem új jelzést állít, akkor alvadhat ameddig tetszik, mert biz' isten, hogy hétfő hajnal előtt az ébresztő nem fog kolompolni...

mivel nem szoktam álmodni - illetve emlékezni nem szoktam az álmaimra, merthogy álmodni mindenki szokott, mint a silva féle agykontroll könyv is mondja - elég fura is volt, hogy mág álmomban is felsejlett, hogy hogy a fenébe van az, hogy alvadok, és már pirkad odakint, mikor még nincs is 4.20. hát aztán csak az álommanók győztak és mélyebbre taszigálták agyam hullámait, így aztán felriadás lett a vége a dolognak, egészen pontosan 6.03-kor. ami ugye sokkal 5.47 után van, de rohadtul még sokkal a tervezett 4.20 után. ha legalább 1/2 órával korábban riadok, még azt mondom, hogy lett volna esély a nem elkésésre, de így már sajnos nem. megfordult a fejemben, hogy akkor esetleg mehetnék kocsival is, de akkor mi lesz a jeggyel? így aztán bár a pofámról a bőr leégett - miután nem szeretek késni sem, meg felültetni másokat, és főleg mert tiszteletlenségnek tartom, ha valaki megígér valamit és nem tartja be - de firkáltam a gomeznak egy esemest, hogy sajnálom, de neki kell várnia ismét, hogy az öreg és vén pofámat láthassa. nem volt ebből persze gond, lévén, hogy azért szintén a tavalyi találkozó és hagyományteremtés okán is, meg hát az elalvadásos fiaskót tussolva, vittem fehérmilákt:) mondja bárki, hogy nem vagyok egy lovag :D

szóval a retkes máv megérkezett, és a napot ezután is a székesfőváros tömegközlekedésének dzsungalében töltöttük. először elvillamosoztunk hűvösvölgybe, onnan aztán a gyerekvasuttal, felmentünk a jános hegyig, ahol a kilátó ünnepségét tekintettük meg. volt itt falmászás, lépcsőzés időre, valami bringás móka is, mert sok sáros népek voltak ottan, meg aztán a gyerekenek jópofa kosárban hintáztatás, korabeli kézzel tekerős megoldással, illetve ördögöt dióval csúzlizó kilövő játék is. ezek nagyon jók voltak, leszámítva, hogy a színpadon mindez alatt, valami arab zenére hastáncosok rázták magukat. én nem kívánnám, hogy az asszonykórus tekeregjen, vagy csikósok mutassák be a hagyományos táncaikat, de hogy a török hódítás emléke lengjen be egy ilyen rendezvényt, szerintem nem illik. főleg, hogy magyarok vagyunk , őrizzük a saját hagyományainkat, ne az arabokát. bár, ha ott meg a piramisok lábánál, magyar népdalokat kántálnak, matyóhimzésbe öltözött nénikék, hát áldásom rá. még jó, hogy választhattam, hogy mikor akarok libegni, mert az valami borzalom volt. életembe ne legyen ilyen rossz élményem mégegszer, főleg pénzért ne legyen. én marha meg nagy pofával, hogy akkor mi most itten vígadunk, egyből retur jegyet kértem, az asszonyságtól. hát már az 5-ik méter után éreztem, hogy ebből a lefele menet is elég volna, nemhogy mág felfelé is. minthogy klausztrofóbiám van, ráadásul nem érzem magam az ilyen helyeken biztonságban, megfordult párszor a fejemben, hogy ki kellene inkább ugrani, minthogy ezt végigcsináljam. visszafelé már nem volt annyira borzasztó, de lefelé nem volt kedvem élni sem nagyon. nem úgy gomaz, az a lefelé vezető utat végiette, visszafelé már nem is igazán mert szólni, mert látta rajtam, hogy fehéredek biztos :) szóval ez nem lesz a barátom, az tuti.

ezután folytattuk utunkat viszafelé a székesfővárosba, szintén a gyerekvasúttal. de most kifogtuk a felfelé miattam lekésett nosztalgia vonatot, amire ráadásul tegnap épp pótjegyet sem kellett váltani, nem mintha az a 200,- Ft ejenként nem érte volna meg. ennek a különlegessége, hogy gőzmozdony húzta a korabeli vagonokat. olyan szép kovácsolt vasat nem minden nap lát az ember, mint ami azon a vonaton van. az egésznek van egy bája, ahogy ezek a kis kölkök ott szalutálnak egymásnak, ahogy a jegyet lyukasztják, vagy információt adnak. tisztára jó volt nézni is őket, meg az egész vonat oylan jó volt, nagyon szép helyeken járt, ezt az élményt sajnáltam volna kihagyni.

a nap megkoronázásaként aztán még fogaskerekűztünk is egyet, illetve a moszkára visszatérvén a margít hídig még a kombínót is kipróbáltuk. a margit szigetről aztán már gyalogszerrel közelítettünk vissza a délibe. elhaladva a lezárt rakparton - minthogy triatlon verseny volt - a parlement előtt, át a lánchídon. csodás ez a város, megállapítottuk, hogy amennyiben tényleg hagyományteretmő ez a pesti túra, akkor 5-6 évig tuti megvan az évfordulós programunk. csak nekünk kell bírni egymással ezt a néhány évet akkor :))

hazafelé aztán gomez a kelenföldi állomásig még elvonatozott velem, ott aztán ő is meg én is hazafelé vettük az irányt. persze, hogy épp az én vonatom állt vagy 25 percet a büdös semmi közepén, így aztán a töltés melletti akácokban gyönyörködhettem rendesen.

jó kis nap volt a tegnapi, még most is a hatása alatt vagyok. ha belegondolok, hogy én mennyire nem szerettem kiskoromban, szép hazánk székesfővárosát, hát jó nagy marha voltam. már csak az maga, ahogy az ember sétálgat, és nézegeti az ódon épületeket, vagy a vár, a parlament, a zenei kísérettel működő szökőkút a margit szigeten, és akkor még nem is mondtam minden szemünk elé táruló csodát, meg a rejtett értékek... csodálatos ez a város és én szerencsés vagyok, hogy azzal az emberrel nézhettem meg, aki a legtöbbet jelenti /pillanat.

gomez, remélem jövőre Veled ugyanitt (is)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.