a tegnapi nap sem múlt el izgalmak nélkül. csak nem bírom ki, le kell körmölnöm, hogy:

1. én emlékezzek rá

2. egyáltalán elhigyjem, hogy mindez megtörtént :)

noh, nem kell itt semmiféle baltás gyilkosságra, vagy éjjeli támadóra gondolni. de mégis elég nagy események mentek itten ahhoz végbe, hogy meg ne örökítsem a jövőnek. nem mintha bárki is épp az én ostoba blogfirkantalmaimon rágódna majd 2058-ban, vagy akár ma. de nah, hát akkor is.

hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, aki már elég korán rájött, hogy némiképp különbözik a többi, hasonló korú és nem csak azoktól a kisfiúktól. viszont arra is rájött, hogy egyes kisfiúktól meg nem különbözik, hanem velük egyforma az érdeklődési körük. ahogy teltek múltak az évek a kisfiúból nagyfiú, majd aztán férfi lett. mit hoz a sors, a magán érzett furcsaság csak nem múlt az évek során, de a kisfiúból lett nagyfiú, majd férfi csak nem hagyta, hogy a rakoncátlan gondolatok eluralkodjanak elméjén, így aztán a társadalom megbecsült tagjaként szépen végrehajtotta a lovagregényekben taglat módon a lányszöktetást, majd aztán alaposan meg is ijedt és fogta azt visszaszöktette a királykisasszonyt, hangosan kopogott a palota ajtaján, majd megköszönte, de nem kérte a királylányt. helyette egy másik, alig 10 évvel idősebb, nem is épp királylány (de szemrevaló teremtés volt ám ez a fehérnép is) mellett döntött. körbejárta, megnézegette, belátta, hogy épp neki való. az  asszonyságnak sem kivetnivalója a kisfiúból lett nagyfiú, majd férfi iránt, hát megülték a nészt, volt nagy vígalom, dínom dánom, meg pénzfolyó vagy 7-8 évig. míg aztán a mesék kötelező eleme, a gonosz banya - a modern kori neve APEH - be nem kopogtatott, hogy jó napot kívánok, vinnénk innen mindent, kisebbfajta adóhátralék felhalmozás okán. addigre a nász feletti öröm már megkopott, a kisfiúból lett nagyfiú, mejd férfi addigra már nem tudta kordában tartani többi társától eltérő, kissé kellemetlen különbözőségét, ám még nem látta elérkezettnek az időt, hogy nekiiramodjon a nagy világnak, szerencsepróbálás címszó alatt. az évek közben teltek, a kisfiúból lett nagyfiú, majd férfi nevelgette, terelgette kis családját, intézte a dolgokat, próbálta a gátat megerősíteni, hogy a pénzfolyó továbbra is csordogáljon, ha már lecsapolta a nagy részét a folyamnak a gonosz boszorkány. a háttérben viszont az élet nevű játék kártyáit igencsak keverték emberek, sorsok jöttek, sorsok összeakadtak, sorsok tovaszálltak. de nyomot hagyott valamennyi sors, vagy sorsfoszlány a kisfiúból lett nagyfiú, majd férfivá cseperedett főhősön. történt aztán, hogy az élet adta a lehetőséget a váltásra, a változtatásra, a apénzfolyam feltöltésére, a kicsit távolból szebb vagy típusú, világot látó, és ritkábban otthon tartozkodó életformára. a kisfiúból lett nagyfiú, majd férfi pedig kapott a lehetőségen. természetesen a kalandozó hadjárat megkezdése egyet jelentett a család elhagyásával, még ha csak időszakos portyákról volt is szó. az a közel 4 év és a több ezer kilóméter, noh, meg az elmúlt évek alatt végbement pénzfolyam ügyi apadások, beláttatták az alig 10 évvel idősebb asszonysággal, hogy mégiscsak a hutvágner pista lett volna a jó választás, mert annak bezzeg már volvója van, meg ott aztán még a kerítás is jóféle gyulai kalbászból tekeredik a kacsalábon pörgő mézeskalács házikó köré. de gondolta nem baj, maga válaszotta a kisfiúból lett nagyfiút, majd férfit. hát a család szentsége miatt megtartotta gondolatait magának és hagyta, hogy az élet sodorja. talán még jól is jött neki a portyázó hadjárat a külhonban, így legalább engedhetett a gyeplőn, kicsit élvezhette a szabadságot. a fióka kifelé szálldogált a fészekaljból, így kicsit több idő jutott magára, és az élet élvezésére.

mindeközben a kisfiúból lett nagyfiú, majd férfi nyögte a gonosz boszorkánynak a sarcot, hódításai külhonban ugyan sikeresek voltak, de azért lássuk be nem erről álmodott ő sem. hogy a mese vége azért happy end legyen és még elalvás előtt mindenki olvashassa, már aki eddig nem vágott eret magán, vagy hagyta itt a bejegyzést, szóval egy kicsit az időn forgatunk.

a kisfiúból lett nagyfiú, majd férfi gondolt egy nagyot - persze voltak itt azért segítő szándékú kebelbarátok, meg a pénzfolyó folyamatos dagasztásától és úgy általában is eltelt hócipők, miegymás - és elhatározta, hogy nem akarja az életét a hódító hadjáratok és a folytonos portyázgatások élvezetes, de rög nélküli módján eltölteni. sarkára állt, valószínűleg, ha lett volna még sarkantyúját is öszeütötte volna, a hatás kedvéért, és hazavágtatott fehér lován. leszállván a lóról, csókolt lehelt az alig 10 évvel idősebb asszonyság, az évek alatt megkopott, de még mindig bájos orcájára és vállonvereggete az időközben kiröppent fiókát. aztán nagy levegőt vett, és kérte vissza az életét, az elvesztegetett, hazugságokkal, lemondásokkal, a pénzfolyó töltésével, a kiadásokat kölcsönökkel kompenzáló élete helyett. mélyen meghajolt, majd gondolkodási időt adva, eltávozott. a történet tehát itt veszi első ízben kedvező fordulatát. aztán tovább lépett a kisfiúból lett nagyfiú, majd férfi. ahogy szokta, ismét vett egy nagy levegőt, és önmagának is meglepetést okozva, felhagyott a mások véleményét előrébb helyező, dogmákat és társadalmi sztereótípiákat követő életmóddal és beköltözött új párjához. ha már lúd, az viszont legyen kövér alapon, itt nem ért még véget a mese gyerekek. A kisfiúból lett nagyfiú, majd férfi hallgatott a baráti szóra és a belső hangokra, melyek minidg is az igaz és őszinte életre sarkallták - hozzáteszem hazudott ő már épp eleget, fiatal kora óta, épp a mese csattanoját is szolgáló ok miatt - és tett még egy nagy lépést. felvállalta magát a fia, és a családja előtt. ezzel akkora erőt és bátorságot mutatva, hogy hódító hadjárat olyan örömet és elégtételt nem okozhat lovagnak. elkezdődött hát valami, a kisfiúból lett nagyfiú, mejf férfi életében. hogy kellett hozzá 40 éb, egy gyerek, egy elvétett házasság, sok-sok millió adósság, és néhány összetört szív? igen, ezek mind kellettek hozzá. de csak azt kell és szabad nézni, hogy milyen lesz ezután. hogy milyen lesz úgy ágyba feküdni, hogy az emberben nincsa bizonyítani akarás/kényszer. hogy iganis a szemébe mer nézni a fiókának és az majd elmondja, ha nem szimpatikus a történés. hogy az anyukájának a szemébe mer nézni, és nem kell kitalálni a hatszáhatvanadik semmitmondó hazugságot, hogy miként jutott ide az élete. hogy megtalálta azt az embert, aki mellett jó érzés felkelni és aki társaként kezeli, inkább mint az alig 10 évvel idősebb asszonyság. hogy a barátok mind büszkén tekintenek rá, mert végre mert önmaga lenni, vállalni azt aki, és kiállni magáért a fióka, a család ezáltal az egész világ előtt.

gratulálok ERI, büszke vagyok rád! kívánom, hogy legyél eztán olyan boldog, amilyen boldog csak lehetsz. és ne feledd, amit mondtam, ÉLJ!!! hisz itt és most csak ez az egy életed van, ezt kell úgy megtölteni tartalommal, ha 80 évesen a tolószékben ágytálcsere közben az ápolónő megkérdezi: - megérte papa? te azt felelhesd: igen; minden pillanata...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.