noh, hát csak hazaért ez az én anyikóm is. vagy ezt már írtam, nem tudom, a lényeg, hogy végre van megint reggeli "kávézgatás" meg lehet végre beszélni az élet nagy dolgait, megy kicsit lehet fecsegni a magáéletrő ls, már ami megosztható egymással, vagy fontosnak tartjuk elmondani a ásiknak. anyikó sem egészen érzi jól magát a bőrében. nem igazán tudja kezelni ezt a kialakult helyzetet a kapitánnyal, az én helyzetem sem épp felhőtlen, úgyhogy van mit megvitetnunk.

vasárnap összenépi lisamegnézegetés volt itten kérem. először a ricsi jött, hogy akkor ő pontosan 6 percet maradna és lisaügyileg kiélné magát. aztán félúton megjött anna is, aki ricsi anyukája. nagyon jól nevelt asszony lévén, rögtön a padlóra ült, és így beszélgettünk. hát ennek az asszonynak sem fenékig tejfel az élete, azt megmondom. a vén marha fiát, aki szintén jódolgában megveszhetett valahol félúton, és felköltözött a nagy budapestre, még ő pénzeli, mert szegény gyerk a fizetéséből nem tud, vagy akar kijönni. elég meglepő, hogy sok olyan ismerősöm van, nem feltétlen fiatalok, akik egyszerűen képtelenek a családi segítságnyújtás nélkül megélni. nem mondom, hogy soha nem kellett pénzt kérnem anyától, vagy nem fogok soha kérni tőle, ezt nem is merném kijelenteni, de valahogy nálunk az ilyen dolgok soha nem voltak meszokottak. pedig éppen pénze mindig volt és van is anyának. de most úgy rádöbbentem, hogy másnak milyen egyértelmű az, hogy ha gond van, akkor megy anyához, aki segíti. jó persze tudom, hogy mikor mi voltunk kicsik, a nagyik mindig adtak egy kis csúszópénzt anyáéknak, vagy épp beszálltak 1-1 bútorvásárlásba, vagy adtak avalamennyit az új kocsira, de ez nekem akkor sem tűnik természetesnek. vagy nem tudom, lehet én vagyok egy kicsit vaskalapos ebben a kérdésben is? mindegy, a lényeg ,hogy anna sem igazán úgy mondta a havi "zsebpénz" osztást, mintha furcsálná. a lényeg, hogy a gyerek nem igazán tud megállni a saját lábán, és szegény tanulja az életet = követi el a nagyobbnál nagyobb marhaságokat. persze tudjuk, hogy ez mindenkivel megesik, hiszen hát az élet úgy szép, ha van benne egy kis csavar is. én pl nagyon sok mindent tanultam emg a saját marhaságom kárán. hogy ne menjünk messzire, ugye itten van a múlt heti sztori is....

szóval anna után, megérkezett szandi is, aki nekem egy kicsit csodabogár a családban. oylan jó lelkű kislánynak tűnik. ha kell cibálja azt a bazi nagy kutyát a telepen, ha kell a ricsire vigyáz, mint bébicsősz, ha meg kell, felmossa a lépcsőházat, mert az anyja épp melózik. ettől függetlenül nagyon nem látom, hogy a kortársaival volna, vagy barátokat hozna fel. olyan kis statisztának tűnik nekem a többi cslaátaghoz képest. csabának (nevelőapja, ricsi apja) nem igazán hiszem, hogy közös témája volna vele, az anna ugye lohol aháztartás meg a ricsi után, miegymás. szóval olyan van gyerek, szép is, okos is, de nagyon sok vizet nem zavar. viszont, anna meglátta a falon a rólam, vagy 150 éve még spanyolországban készült karikatúrát - persze nem ismert fel, mert vagy 20 kilóval voltam akkortájt könnebb és bizony bennem volt egy akkora viszkikóla, hogy annak örültem, hogy láttam aznap este - és mondta, hogy a szandi a rajzban nagyo tehetséges. legalább már ez is kiderült, hogy az a kislány valamihez ért. én talán őt kedvelem az összes közül a leginkább, lévén, ő is olyannak tűnik, akit ha hagynak az is jó, de ha kell akkor tud mosolyogni is.

szóval aztán a tegnapi napot anyikóval arra szántuk, hogy rohangálás után hazaszállítom a lisát, merthogy már hiányolta a réku, meg aztán ma már érkezett a következő "lakó. komoylan mondom lassan tényleg kiírom az ajtóra, hogy állatmenhely :))

most, hogy a lisa eltávozott egy időre a hazájába, egy kutyus vette át a helyet, a lakásban. szegény drága csucsukának a nagypapája feladta a harcot és úgy döntött, hogy nem érdekli a földi lét tovább. a temetés ma van, és a szülei kutyusát, emmát nem tudták megfelelő emberre bízni. én ugyan szerettem volna leróni tiszteletem a papa sírjánál, de ezt el kell ,hogy halasszam, mivel a kutya felüegyelet maradt rám. így aztán a délután itthon emmával töltöm, itthonról kellene az ipart nyomnom, hogy épüljön a fazekas család.

de gondoltam, ha emma érkezése kizökkentett, akkor tartok egy blogolási szünetet, mint az összeszokás időszakában időelütő tevékenységet.

szóval tegnap este anyikónál voltam. beszélgettünk a kapitányról, megemlítettem neki, hogy milyen csúfos véget ért a gomezzal a lamur, egy kicsit ki is besézltük, hogy milyen hibát követtem el, hogy neki mi a véleménye errő la kialakult helyzetről. de ahogy az már lenni szokott nem hagytam, hogy az én magánéletemről folyék a beszélgetés, hiszen én eddig is megoldottam a saját leleki bajaimat "házon" belül, ezután sem szeretnék vele senkit terhelni, meg unatatni. kiírom magamból itt, meditálok rá egy keveset, a futások végén és előbb utóbb ezen a szakaszán is túlleszek az életnek. ettől persze nem fáj kevésbé, vagy érzem magam feltétlen jobban, de az az egy mondat csak ott motoszkál minig a kobakomban, az azért mindig ad egy kis energiát, hogy csakazért se búslakodjak, vagy vessem magam az önsajnálat gennyedző lápjába ismét.

aztán végre megköszönthettem anyikót merthogy az a szép asszony nemrégiben lett tizenyóc :)

a rékuval is sikerült végre egy kicsit beszélgetni, meg nevetgélni - szigorúan anyikón élcelődtünk - ,szóval jó volt kicsit kimozdulni itthonról végre. nem a 4 fal között a monoton dolgokat csinálni. de hogy a réka miylen szép lett, mióta nem láttam. igaz, hogy a múltkor ő hozta le a lisát, mikor anyikó ugye telet a németeknél, de akkor rohantam, meg már félig setét is volt. most viszont megnézhettem ezt a kislányt, mit kislányt, kész nőt. olyan szép lett az a kislány, hogy alig bírtam levenni róla a szemem. nagyon megváltozottt. de anyikó azt mondja, hogy szegény elég magának való, befordult egy kicsit az élettől, a fejes baromságaitól, meg úgy álatláaban mindentől. pedig milyen kár érte.

ma meg már alhatok megint anyáéknál, merhogy a melegvíz szolgáltatás szünetel a héten. miután elrohadni nem akarok, így aztán bekéreckedtem, hogy esetelg lakhatnék e ott a 7 hátralévő részében, merthogy itten a lakhatás akadályozva vagyon. anya épp nyaral, így nünü meg egyedül otthon a 7en, miután szabadnapos, aztán akkor épp kapóra jött, hogy menek, mert a nünü amúgy is fél egyedül otthon, hát lelágabb lesz társasága.

az élet adja a válaszokat - mindig ezt szoktam mondani, ugye Mr. twelvetrees :)

hogy hogy fogom bírni az egész estés csivitelését azt még magam sem tudom, merthogy amióta ismét egyedülálló lettem ugye, nem nagyon volt ki esténként csacsogott volna nekem. de majd jó későn megyek hátha már akkor nem lesz kedve ahhoz, hogy a bibliától kezdjen el fecsegni nekem, és az elmúlt évezredeket ecsetelje. meg aztán legalább meglesz a nyaralás, ha már amúgy nem jött össze a pihenő ebben az évben. majd elmonodm, én a szüleim vendégszeretetét élveztem, mintegy 1,5 kilóméterre tőlem. ez lesz ám a spórolós nyaralás :D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.