jaj, hát ezt a szép időt nem lett volna szabad tétlenséggel tölteni és itthon ülni a kezdődő tavaszi fáradtság, és az elhatalmasodó gyász miatt sebeket nyalogatni, úgyhogy arra gondoltam, hogy felteszem a legsármosabb pofámat és csakazért is kimozdulok itthonról. a tenger az túl messze lett volna még most, és elég hűvös is van a kocsiban alvadáshoz, úgyhogy arra jutottam, hogy ismerd meg kis hazádat túrát teszek. ez a Sopron és környéke téma már úgyis régóta váratott magára, úgyhogy gondoltam, ha páratlanul is, de nem szabad kihagyni. az időjósok 18-22 fokot jósoltak, tehát remek idő a tavaszi szín felszedésére, illetve egy egész napos város és természeti szépség nézegetésre.

Nagycenk - Széchenyi Kastély

a korai időre tekintettel a park nagyobbik része még kóró volt, de az örökzöldek már most szépek, és gondozottak. látszik, hogy folyamatos a pályázgatás és a rekonstrukciók úgy haladnak, ahogy kicsi pénz akad, így a hatalmas ősfákkal teli park egy része még eléggé rendezetlen, de a bejárat felőli rész rendben van, szép kőpadok, egy medence, és sok-sok formára nyírt tiszafa.

maga a kastély az egész Széchenyi család tevékenységén végigvonul, természetesen legnagyobb magyarra fókuszálva. nekem egy kicsit a kor története és maga a kastély bemutatása hiányzott, hogy megtudjak egy kicsit többet a családról, a kastély történetéről, és a bútorzat tűnt kicsit szegényesnek. a technikai rész már-már kicsit soknak is tűnt. a kiállítás kb. 60%-át ez tette ki. egy nő nem igazán élvezte volna a bányászatot, borászatot, folyami szabályozást, és egyéb a család nevéhez kötődő tárlatot.

Sopron - a zegzugos csoda

innen nagyjából 10 kilométer Sopron barokk belvárosa. miután enni kell, hát egy szűk kis utcácskában lévő családi pékségre esett a választás, hogy feltankoljak egy kis pogácsával, és útbaigazítást is kérjek, hogy ami maradt 1 órám a városra, azt hol érdemes eltölteni. nem kellett csalódnom, a családias jelleg már a belépésnél arcon csapott, egy rettenetesen kedves, de nem tolakodóan kedves hölgy fogadott, és kérdezte, miben segíthet, majd elmesélte, hogy az övék valóban családi pékség, saját titkos receptekkel, amiből babos tepertős pogácsát ajánlotta szívvel. mivel sem a tepertőt, de a babot főleg nem igazán szeretem, gondoltam jó, akkor tegyünk egy próbát, ha így is ízleni fog a dolog, bizonyított lesz minden :) jaj, annyira kis szemét vagyok XD de a terv bevált, valóban finom volt a pogácsa. az állaga kívül megfelelően kemény, belül, mint a vaj olyan puha, és laza állagú. olyan finom volt, hogy legszívesebben vettem volna még egyet, ha vissza találtam volna a boltba :) és ha nem lett volna mindez ingyen. a hölgy mikor fizetni szerettem volna, közölte, hogy a mai napon minden vendég az Ő vendégük, ez egy ilyen ünnepi nap. az átlag magyar persze ilyenkor gondolom teletömte volna a táskát, láttunk már ilyet szállodai svédasztalnál ugye, akár Spanyolországban, akár Visegrádon is... nah, ezért is rühellem, hogy ide dobott a gólya. de mindegy, ez nem a tárgyhoz tartozik. a finom pogácsa és az útbaigazítás után hát tettem egy apró kört a hűség városának csodákkal és zegzugos utcácskákkal tarkított történelmi belvárosában. Sopron simán megérne egy napot, pláne, ha a tűztornyot is meg lehetett volna nézni, de azt épp 600milliós projekt részeként újítják meg. meg aztán csak úgy sétálgatni. kicsit imádott Velencémre hasonlít a sikátorokkal, a kapualjakkal és az utcákat összekötő kis árkádokkal. imádom ezt a várost. egy kávézóban ért véget az itteni séta, egy kis napozás, néztem a sok sétálót, a többnyire osztrák andalgókat. tökéletes volt, persze jobb lett volna megosztani vele, de hess-hess ostoba gondolatok, egyedül is szép és tartalmas az élet :)

Fertőrákos - bringára fel

Fertőrákos, Soprontól nagyjából 10 kilométerre található, sok érdekességgel, látnivalóval. ez volt talán a kirándulás tetőpontja. itt aztán minden van, ami szemet, szájat gyönyörködtet. miután a kirándulás 5lete péntek este 7 körül pattant ki a kobakból, hát gyorsan fel a netre és lázas keresgélés, hogy összeálljon a programterv. így jutottam el ahhoz a fertőrákosi céghez, aki helyi túrákat szervez, mindenféle jópofa elektromos kis-és nagyobbacska járművekkel, hogy a sok népek bejárhassák a község nevezetességeit, illetve a Fertő tavat, a nemzeti park egy kis szeletét, miegymást. miután ezen a vidéken még nem jártam, és a túra tényleg elég korrekt áron mutatta meg valamennyi helyi látványosságot (1 700,- Ft/fő), hát úgy gondoltam, akkor erre be kell nevezni, aztán ha valami jobban érdekel, akkor azt kocsival utána már én is fel tudom fedezni. hmhmhm, milyen kis 5letes vénember vagyok, ugye :):). böngészgetve a honlapot ezres betűmérettel ott virított, hogy a programot csak előzetes regisztrációval lehet igénybe venni. gondoltam basszák meg, főleg így erősen előszezonban, hiába a hosszú 7vége tuti ember nem lesz még ott. a többi hely esetében is eléggé vadászni kellett az apró betűt, hogy mi az amit meg lehet nézni, és mi az ami még nem látogatható, vagy csak részben. így aztán gondoltam pofátlanság ide, vagy oda este 8kor regisztráltam egyet a túrára, meg okosan kiírtam a számukat, gondoltam másnap majd előre megejtek egy telefont, érdeklődésképp. a honlapon az volt, hogy 24 órán belül visszaigazolnak, de ha a túra és a jelentkezés között nincs ennyi idő, akkor telefonáljak. este 8kor telefonáljon a bánat bárkinek is, annyit nem ér a dolog. de vagy negyed óra múlva csörgött is a telefon, sűrű elnézések közepette, hogy visszaigazolják a túrát, és egyben szóljanak, hogy sajnos a kőfejtő nem látogatható, de helyette egy másik túrát tudnak adni, vagy olcsóbban adják az eredeti túrát. profizmus. ez jutott eszembe azonnal. még ő kér elnézést, hogy én paraszt este 8kor regelek egy másnapi túrára, és korrekten tájékoztat előre, hogy önhibáján kívül mi az amit nem tud teljesíteni és ajánl alternatívákat is. teljesen meglepődtem, holott tudom, hogy ennek kellene az evidensnek lennie, de azért ne felejtsük el, Magyarországon vagyunk :(

tehát 2re érkezés a helyszínre, és ott már töltőre feldugva a kis elektromos kocsik várták a csapatot. a 2 órás túra alatt bejártuk a település valamennyi nevezetességét - a kőfejtő kimaradt miután ott valami fejlesztés valósul meg éppen - és megérte a dolog, mert véigig mondták a község és a Fertő tó történetét, a Nemzeti Park élővilágáról és egyéb ,helyi érdekességekről szóló hasznos és jópofa infókat. emellett lehetett a tájat figyelni nem kellett vezetni, és nem beszélve arról ,hogy sok hasznos infóhoz jutottam. rengetegen voltak, de komolyan. nem csak a túrán, de amúgy is, sétálók, bringások. látszik, hogy a komplett falu a környék turisztikai értékeire alapoz, rengeteg panzió, különféle színvonalú és kialakítású étterem, bringakölcsönző, túraszervező. nagyon jó kis hely, olyan turisztikai sokkot kaptam, hogy azon gondolkoztam, hogy itt kellene maradni még 2-3 napot, hogy minden élményt kipróbálhassak. de ami késik, nem múlik, ide nyáron vissza kell jönni pár napra. a túra egyetlen hiányossága, hogy a tónál nem állt meg hosszabb időre a vezető, csak tette egy kört, és elmesélt néhány érdekes sztorit. persze mire összeszedte volna a sok népet, meg gondolom, úgy voltak, ha valaki le akar jönni, majd lejön külön.

hát én így is tettem, mert nagyon szép a tó. a sok nádas, az, hogy nincs körbekerítve, mint a Balaton, hogy lehet normálisan leülni, sétálgatni, a napsütés, a hangulat. valahogy máshogy szép ez a tó, mint a Balaton. ide vissza kell jönni, ezt tudom.

összességében remek nap volt, 8 körül sikerült is hazaérni hulla fáradtan, az egész napi levegőn léttől és a rengeteg élménytől.

már biztosan tudom, hogy a nyáron itt el kell tölteni pár napot, bringával, fürdőnacival, és egy osztrák túrával.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.