van valami a levegőben. a múlt hét ugye megint 11-ére hozott egy csapást. aztán pénteken éjszaka G hívott, hogy üljünk le kicsit beszélgetni, mert nem pokolian magát, nem mennek a dolgok jól és úgy érzi, hogy megfeneklett a kapcsolatuk is. meséltem neki ami Gomezzel történt, hogy én miként éltem meg belül és kifelé, hogy mi segített viszonylag elfogadnom ami történt. nem minden esetben érdemes harcolni, vagy idealizálni valakit, aki nem érdemli meg. és lássuk be, G ebben a cipőben jár. de 4 év hosszú idő, nem olyan egyszerű elengedni valakit, akit szeret az ember, és főleg, ha olyan emberről van szó, mint G. ő mindig is kicsit többet látott a kapcsolatukban, mindig is előrébb volt, mint K, nem hiába sorvadt az elmúlt 4 évben. betegség, a szokottnál is gebébb lett, látszott rajta, hogy zabálja valami az energiáit, hogy nem tud felszabadult lenni, hiába mondták egymásnak, szeretlek, nem volt súlya náluk sem a dolognak. miután hajnalban sikerült ágyba kerülnöm elgondolkoztam, hogy milyen érdekes, hogy az ember másnál, még ha nem is napi a kapcsolat, képes látni a valós dolgokat, magánál meg sajnos nem azonnal veszi észre az intő jeleket. végül abban maradtunk, hogy átgondolja, hogy mi az igazán jó neki, önző lesz és azzal fog foglalkozni, hogy neki mi fontos, a jövőképükről, arról, hogy merre tart a kapcsolatuk. ennek hatására tegnap este szegény szinte sírva hívott, hogy K már jó ideje fontolgatja, hogy véget vet a kapcsolatuknak, ezért nem találkozott vele hetek óta, csak benne sem volt annyi gerinc, hogy kimondja, hogy mi a baja. megint egy ember, aki a könnyebb utat választotta, megint valaki aki képes inkább eldobni X évet, semmissé tenni emlékeket, élményeket, érzéseket, csak azért mert az egyszerűbb, mint harcolni a másikért, kettőjükért. sajnálom szegény G-t, hiszen átmentem én is ezen nem is oly rég. bár tudom, hogy neki pokol lesz most az élet, nem fog tudni továbblépni, nincs felkészülve arra, hogy mi lesz ezután. de saját tapasztalatból tudom, a biztos rossz is jobb a bizonytalannál és élni úgy, hogy tudjuk, hogy nem a saját életünket éljük, hogy valaki nem viszonoz gyakorlatilag semmit az érzéseinkből. ettől függetlenül nagyon sajnálom, kell most G-nek a segítség, hátha az segít, ha kicsit pezsgővé tesszük az életet körülötte.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.