noh, a hét nem volt egyszerű. a melóról nem írnék már, mert nem ér annyit, hogy arról posztolgassak ide feleslegesen, bár történtek ebben a témában is eléggé vicces dolgok. a lényeg, hogy ugye nincs autó, tehát tömegközlekedés van. reggelente csucsukával, esténként, meg miután kell az agytisztítás, meg a sport, hazasétáltam. nem nagy ügy, 50 perc kellemes tempóban, közben legalább volt időm gondolkodni, igaz az én ruhatáram alkalmatlan az ilyen túrákra, úgyhogy szarrá fagytam minden este, mire hazaértem, de akkor is megérte a dolog, mert legalább pihentem egy kicsit és volt időm magammal foglalkozni.

persze mindenki teljesen el volt hűlve, hogy kocsi nélkül, meg hogy mi történt, meg az anyagias, elkényelmesedett hülye dolgaik. még jó, hogy van humorérzékem és csak mosolyogtam rajtuk. nekem pont nem számított, hogy most épp busszal vagyok, vagy nem. szabadabb életet ad a kocsi, azt elismerem, de hát max. nem jöttem haza ebédelni, hanem megoldottam máshogy. persze, hogy reggelente, kötöttség, hiszen ha nem érek le a buszhoz, akkor várhattam volna, de miután a buszmegálló kb. 2 perc a lépcsőzéssel együtt, hát pont leszarom. 1 órával korábban kellett kelni, de ez sem hat meg igazán. a lényeg nem ez, nem ezek a dolgok számítanak, és ezt egyre több területén érzem az életnek.

mindezeket leszámítva, vicces heten vagyok túl. csucsuka már előre kijelentette, hogy akkor ő jön minden reggel azzal a busszal, amivel én, hogy tudjon engem szórakoztatni :)) hát alig éltem, főleg ilyenkor reggel, amilyen zsémbes öregember vagyok én, és akkor reggel korán, már koncentráltan jön a csucsuka féle életérzés és harsányság. de nem számít ez sem, legalább nem aludtam el.

a hét csúcspontja a buszos kérdéseben a péntek volt. bár ezt leszámítva is egy mókás nap volt a péntek. tehát elindultunk reggeli túránkra, ráadásul egy másik busszal, mint addig a héten. aztán elég hamar valami benzin féle szagot éreztem a buszon. csakhamar kiderült, hogy igazam volt, az a busz nem megy sehova, elfolyt a fékolaj :) noh, akkor kérdés, hogy mi legyen, hogyan jutunk el a dolgozóba? és ekkor jött a nagy 5let, hogy átmegyünk az út túloldalára, és ott felszállunk egy másik buszra, ami ráadásul a cég előtt tesz le. szóval már a bejutás is kalandos volt.

tegnap aztán reggelizni voltunk a városban, mint egy öregedő házaspár :) szeretem az ilyen reggeleket. csak beülni egy kényelmes kanapéba, forró csokit és finom szendvicset majszolni, beszélgetni, hallgatni a zenét, a beszélgetéseket, olvasni, egész délelőtt ott ültünk, és beszélgettünk, nevettünk, csucsuka kicsit sírt, de ez nála szinte kötelező elem. ráadásul a helyet, ahol voltunk, az utolsó látogatásunk óta teljesen megújították, így aztán az új környezet is szimpatikussá tette a helyet, szóval nagyon jó volt. mikor megérkeztünk, egy asztalnál apa és kisfia sakkozott, aztán sorra jöttek a vendégek, a tulajdonos nőnek mindenkihez volt egy-egy kedves szava ,láthatóan lélekből nyomja ezt a kávéházasdi dolgot, és látszik, hogy jobbára törzsvendégek járnak a helyre. ki egyedül, ki barátokkal, kedvessel. ki csak leül és egy tea mellett előveszi az újságját és eltölt itt egy délelőttöt, ki csak egy baráti csacsogásra ugrik be és fut is tovább. egyszer egy ilyen helynek a vezetője, lenni. ezt az érzést átélni, mikor összehozol embereket, élményt, hangulatot, időt nyújtasz nekik. remek volna.

alakulnak a dolgok más vonalon is, drága Anyikómnak köszönhetően sínen a szekér úgy néz ki :)

jól vagyok, és egyre jobban, látom az utam és ez a legfontosabb. a vadhajtások persze ott vannak a háttérben, de ezekkel próbálom nem fertőzni az életem!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.