ahogy azt korábban írtam, a héten végre megkaptam a választ a miértre. nagyon nem akarok ezzel kapcsolatosan írni, mert inkább vicces (értsd a szánalmas szépen kifejezve), úgyhogy ma már csak derülök rajta. annyira átlátszó ez az egész dolog, hogy nem is akarom ezzel fertőzni az életem, vagy a minden napjaim. mindenkit a tettei minősítenek, maradjunk ennyiben.

szóval, miután az elengedést amúgy is tanulnom kell és mert már épp eleget nézegettem az a képet, úgy gondoltam, hogy jobb lesz, ha egy olyan kép veszi át a helyét, amit jelen esetben szívesebben nézegetek.

íme az eredmény. lássuk be, nem vagyok egy Picasso, de ki a szart érdekli, nem másnak pingáltam, hanem a saját örömömre :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.