az éjszaka forgattunk. úgyhogy ma nem igazán vagyok beszámítható állapotban, még annyira senem, mint általában, pedig általában sem vagyok nagyon beszámítható. 8-tól reggel fél nyolcig vettük a miniprogramot, tehát kvázi ledogoztam a mai napot is. aztán go home, hogy alvadjak, de kerek 1 óra álomban lét után, drága bátyám épp ma talált rám, hogy akkor bótoljunk. nah, gondoltam, ha már aludni nem hagynak, legalább beszámolok az utókornak. egészen jól bírtam az éjszakát, a hazafelé vezető út már nem volt annyira sima. 140-nél arra eszmélni, hogy leesett a fejem a fáradtságtól és a kocsi megy jobbra, nem annyira jó érzés. annyira azért lehetett jó, hogy kétszer, háromszor eljátszottam a budaörs vp szakaszon :((

este felfelé menet azon gondolkodtam, mennyivel jobban is telhetett volna a tegnapi nap. ahelyett, hogy itthon ültem a kecskére várva, és a kéglit fertőtlenítettem, mennyivel jobb lett volna a kedvessel eltölteni a napot, mondjuk székesfővárosunkban, este haza is vittem volna - mert hát lovag lennék, vagy mifene - aztán mehettem volna fontoskodó megrendelő képviselőjét játszani. de miután pénteken nem beszéltünk végül, mert szar volt a hangulatom, meg sok mondandóm nem is lett volna, onnantól ő is behúzta a féket. duzzogó pofára meg ugye annyira nem vagyok kíváncsi, azt látok eleget, ha tükörbe nézek, hát maradt a ki ki alap. ki itt, ki ott, hogy pontos legyek. hát itt tartunk mink. ez a nagy szimbiózis, ez a nagy szerelem...

szóval forgattunk! nah, inkább melózok, annak legalább látszatja van. ha elbaszom az, ha jó, akkor  meg a főnök legalább babér-arathat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.