noh, a mese ott kezdődött, hogy a kati megkérdezte humor szinten, hogy akkor most ő elmegy ugye síelődni, én meg bevállalnám e a majdnem gyerekünk (azért csak mejdnem, mert biológiailag ugye nem én vagyok az apja nyílván, amúgy meg a gyerek csak 3-nak jelölt meg a listán) majdnem kutya méretű ebét. azt hiszem, hogy a képek bizonyítják, hogy miért nevezem a kis szarkupacot majdnem kutya méretűnek. miután a tisztelt blogolvasó úgyis tudja, hogy egy antiszociáls, közössé és egyéb társadalmi összefonódásra alkalmatlan anti társas lény vagyok, hát gonodltam itt a remek alakalom, hogy önzetlenséget, lazulást, felelősségtudatot, és miegymás konvencionális, és évszázadok sokasága alatt belénk oltott szarságot tanuljak, hát hirtelen 5lettől vezérelten bólogattam, hogy igen-igen (ez olyan familyguy-os, stewe-s akart ám lenni). így aztán a vasárnap reggeli ágyból magamat kikaparás után, elhoztam kitty-t (mi más is lehetne egy kiskutya neve, ugye), hogy akkor én most nevelőszülő leszek a 7en. elész sokáig nem volt gond, pedig a kis dög úgy kezdte, hogy a fürdőbe hugyozott :) aztán ezen túllépve, akkor gondoltam délután lefekvedés, kis 7végi szieszta. hát ez meg úgy, de úgy rákezdett, hogy egy doberman nem zengett volna jobban. a kis vékony visító hangján, azt hittem kést állítok a saját szívembe. egy darabig bírtam, aztán telefonálgatni kezdtem, hogy akkor mi legyen, mert én így nem tudok élni 1 7ig, hogy ez a kutyánszki itt nekem reggeltől estig rikolt, mint valami herélt kappan. a lényeg, hogy a szomszédban egy valóban kutya méretű és kinézetű eb lakozik, akinek az illatanyaga, meg az igazi szülők hiánya kicsit felborította kitty bioritmusát, mint zsófi alekoszét, azt ez válthatta ki az allergiás reakciókat. ebben csak elméltetben hiszek, mert ugye a kutya nem mondta ki, hogy mi a faszért ugat, mint egy vadbarom. szóval az idegsokk közepén, voltam, egy felelősséget tanulni vágyó 7 kezdetén, sőt legelején, de mondom, baszki én feladom. gyorsban átpörögtem a fejemben a lehetőségek, hogy:

1. kihajítom a kutyát az ablakon. áhh, nem kóser, 100ropi környéke volt, ha megdöglik tuti kiherél kati.

2. én ugrok ki az ablakon. áhh, nem kóser, a kutyánszki attól még nem hallgat el.

3. találok megoldást, és inkább én költötzk, megadva a kutyának a hazai terep illuzióját, hátha a kis butus azt hiszi, hogy tényleg nevelőszülőhöz került, az igazi gazdik meg otthon heverésznek.

így aztán telefonálás, kecó elfoglalás, és most már túlvagyunk az első éjjelen is. én kanapén alszok, mégsem szeretném én sem, ha valaki az ágyamban alvadna. az olyan izé szerintem, hogy én befeküdnék a kati ágyába.

persze a ricsaj és "erőfitoktatás" nem maradt el így sem, szóval tegnap esete is volt ugatás, nem is kevés, de így legalább nem az én szomszédaim utálnak engem, hanem hazai pályán a hazaiakat. amúgy nem volt vészes, főleg miután megenyhültem, és hagytam a szarzsáknak, hogy együtt aludjunk, mert az megnyugtatta. igyekeztem kifárasztani is, hogy minél hamrabb nyugovóra térjen. tisztára mint egy gyerek, komolyan mondom. már amennyire én el tudok képzelni egy gyereket :)

konzekvencia? nos, még nem sok van. bár azt már most látom, hogy azért ha akarok nyílván én is tudok némi érzelmet kisajtolni magamból, merthogy ez a kutya-kutyánszki (amúgy a fantasztikus dzseknikolzon által megformált karakter szintén egy ilyen zseboroszlánnal tanulta a társadalomba való visszailleszkedést - tőle a kutya-kutyánszki elnevezés) azért csak végignyalta a borostás pofámat, meg jól érezte magát a játék közben, felugrált, meg minden. és én is jól éreztem magam. el tudtam lazulni, még úgy is, hogy nem hazai terepen kell a hetet tölteni, hanem kvázi én vagyok a vendég. aztán kell az alázat, az hogy partnernek tekintsük egymást, hogy egy legyen a célunk (nekem, hogy ne ugasson, neki, hogy törődjenek vele), a kompromisszumra képesség, hogy igenis keljek fel korábban, felelősséget vállaljak érte, azért, hogy rám van utalva. csomó minden miatt mondtam azt, hogy vállalom ezt a dolgot, mert ebből is lehet tanulni. az első akadály ugyan egy kicsit megrémített, de aztán a megfutamodás helyett csak a megoldást kerestem, és nálam már ez is jelentéssel bír. mondom csomó minden miatt mondtam azt, hogy vállalom ezt a dolgot. remélem, aki miatt vállaltam, most látja a mögöttes tartalmat is, nem úgy, mint a 7végén a filmben :)

hát így lettem nevelőszülő...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.