igaz, hogy tegnapre terveztem, a dolgot, de az a svédeknél tett sokkoló kitérő után nem jött össze, meg aztán haza is kellett sietnak a kutyánszki miatt, meg aztán úgyis az lett ,hogy máma ismét a székesfővárosba tett kirándulás lett a dolgok menete. így aztán, dacolva a szakadó esővel, nem bírtam magammal és gondoltam meglepem az én kicsi páromat. így aztán net, útvonaltervező és lesése az útnak gomezfalvára. az útvonal memorizálása után, már csak az "ok" volt hátra, azt meg is vettem, csodálatos bicskei anglikán hipermarket újdonsúlt egyságáben, így aztán folytattam utam az én gomincsellóm felé. a terv valahogy úgy festett, hogy felhívom és megkérdezem a címét, mondván, hogy valami csomagot, vagy mittom én mit adnék fel. aztán persze megkérném, hogy akkor jöjjön mán kifele, én meg ott álltam volna, vagy  valami, és akor lett volna vagy nagy örömködés, vagy nagy anyázás. de persze az élet megint átírta a történetet. hívhattam én ezt a manófalvit, szarta felvenni a kurva telefonokat. így aztán, lévén, hogy nem voltam biztos abban, hogy melyik is a házszám, mint valami jamesbond, kémkedtem kicsit, de aztán csak rátaláltam a helyes házszámra, az volt, amire gondoltam/emlékeztem. meg kell hagyni egész pofás kis házikó ez, egy kis alakítgatással tök szuper lehetne. mindegy, jobb 5letem nem lévén, a postaládába hagytam a meglepetés csomagot, kis levélkével.

így aztán sajnos gomezetlenül kellett tovaszállnom ;(( milyne érdekes az ember fia. már annyira örültem, hogy láthatom egy kicsit, hozzáérhetek, vagy csak úgy ültünk volna 5-10 percet csendben egymás mellett, de most ezzel még várnom kell. ha valaki nekem ilyet mond, akár csak néhány hónapja, alaposan szembközt röhögtem volna, hogy hülye vagy, én ugyan senkiért ilyet nem tennék. azt nesze. de most már tényleg hiányzik ez a kis gomencsilló, szóval ezért is gondoltam - még a tudattal a hátam mögött is, hogy utálja a meglepetéseket/nem tudja kezelni őket - hogy meglepem egy látogatással és viszek egy kis meglepit. pedig milyne muris lehetett volna, azért remélem kicsit örült volna.

persze, visszahívot,t de akkor már messze is voltam, meg a pillanat is elmúlt, szóval már nem lett volna az igazi, ha visszamentem volna. nem beszélve arról, hogy tényleg nem volt több, mint max. 10 percem, az meg eltöltöttem telefonálással gomeznek és utána meg siettem már, időre haza. talán majd legközelebb!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.