és csezd meg, még mindig nem a végjáték következik. már a faszom pont tele ezzel a tetves laktérítéssel. szóval a vasárnapi napot túlélve, és felbátorodva, hogy milyen kurva ügyes voltam, és milyen szépséges falat rittyentettünk drága anyikónak, meg mert a kéró úgyis az atomtámadás utáni zéró élet, nagy káosz és dzsuva képét öltötte magára, hát gondoltam hülye volnék, ha összepakolnák, azt 2 hét múlva, meg megint szétpakolnák, hogy akkor fessünk! hát inkább kértem a katit, hogy ugyan legyen kedves azt engedjel el kedden egy nap szabadságra és akkor majd én jól kifestek. hát el is engedett. gondoltam, hogy előkészítem a talajt, ne essek 2szer ugyanabba a hibába. persze, hogy pont 5 perccel késtem le a festékbótot, hát kimentem a hódos bótba, gondolván, hogy majd ott csak olcsóbb a festőkellék, elvégre azért multi, vagy valami. hát nem bazd+! az a festrék, amiért én kifizettem másnap hajnlai 8 se voltkor 13ezret, ott majdnem 16 lett volna. nah, azt kell ám sírni, hogy elmaradnak a forgalmak, meg a bónuszok, meg minden, amikor egy multinál drágább a festák, mint egy "mezei" boltban. mondjuk olyan vér profi volt az asszony, aki kiszolgált, hogy ezúton is csókolom a drága kezét. hát ha még előre mondja, hogy a színminta alapján kiválasztott szín a falon kb 1-2 árnyalattal sötétebb, akkor milyen kezitcsókolom lenne, ha legközelebb találkozunk. ígymarad a korházzöld + a medencekék, amit nézegethetek egy darabig. nah, jó már annyira nem vészes, egészen kezdem megszokni, meg jó kis kiegészítőkkel, talán 2-3 évig el bírom még videlni, ezt az ótvar színt. a lényeg, hogy hajnali 1ig ott rohadtam, megint kibaszva magammal nem kicsit. említést sem érdemel, de például a lámpát vak sötétben, számban az elemlámpával, vagy 3szor szedtem vissza. fel a létrára, lámpát felküzdeni - hozzáteszem a jó kurva anyját, aki ezt a fajta rögzítést kitalálta - 2 bolhafasznyi csavarral; le a létráról, áramot visszanyomni - okulva a halálközeli élménnyel zárult szombati konektorkikötésből - vissza a szobába, lámpa felkapcs, baszod nem ég. fordítva vissza az egész. baszod nem ég megint, és akkor még egyszer ezt eljátszani, hogy a végén már minden rágóizmom, meg egyéb izmom is szarrá ment. a kurvák hogy bírják a sok szájtátit, mert nekem az első 2 percben majd szétszakadt az álkapcsom, pedig nem egy vimes doboz az elemlámpa. szóval nesze nekem egyedül csinálni mindent; mennyivel könnyebb volna félretenni a tetves gőgöt, és segítséget kérni. nah, mindegy, aki hülye haljon meg... a lényeg,hogy hajnali egykor már oylan állapotban zuhantam az ágyba, hogy azt hittem, hogy állva alszok el. de persze megint csak a csapás maradt amin keresztül ki tudok jutni a tetves lakásból, azon kívül minden fut, én meg próbálok utána futni, egyenlőre a kupleráj áll nyerésre.

szegény kicsigomez is hívott, de egyik nap nem tudtam felvenni épp csucsuka szívta az agyamból a maradék értelmet kifele, kedden meg már szegénykém már csak csörgetni mert, hátha visszahívom, de akkor meg ugye 1ig másztam a parkettát, hogy hátha lesz belőlem dalos pacsirta, így akkor meg nem álltam volna meg a melóval, hogy csacsogjon nekem, mert az holt idő és ahhoz én nagyon fáradt voltam. ettől még egy aljas önző dög voltam nyílván, hiszen azért legalább egy esemest faraghattam volna, hogy jóccakát, vagy mifasz. de nem tettem, viszont lelkiismeret furdalásom volt, úgyhogy nah!

tehát a mai napot tervezem arra felhasználni, hogy időben lelépjek innen, azt végre rtendbe szedjem kicsit otthonom. ha nem sikerül ma sem, akkor soha, és akkor feláldozom magam a rumli otrárán.

szóval: folyt.köv.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.